Kóstoló a teaházak utcájában

A VI. kerületi Jókai utcát akár a teaházak utcájának is nevezhetnénk. Mindet enyhe spiritualitás lengi be, mégis mind nagyon különböző, ha nem is választékában – mert valamennyi kínál a betérőknek fekete, zöld, fehér, vörös és gyümölcsös teákat –, de szellemiségében.

A Vörös Oroszlánt két ezoterikus gondolkodású – vagy ahogyan ők jellemzik magukat: „fölfelé nyitott” – fiatalember alapította. Eredetileg könyvesboltnak való helyet kerestek. De mivel a kétszintes üzlet könyvesboltnak túl nagy volt, berendeztek az emeletén egy teaházat, és Szepes Mária könyve előtt hódolva – a szerző áldását is elnyerve – elnevezték Vörös Oroszlánnak.

A tea magával hozta a kultúráját

Az emeleti nagyterembe betérőt elsőre a szinte iparművészeti kiállítóhelynek is beillő pult körüli rész fogja meg az egyedi tervezésű, modern és keleti motívumokkal festett teáskannákkal, csészékkel, amikből lehet vásárolni.
– A hely adott volt, de azért igyekeztünk a feng shui szabályai szerint berendezni. Különösen a három szeparéban – árulja el az üzletvezető. Ez utóbbiakat lehet előre is bérelni, felárat sem kérünk érte, csak egy minimális fogyasztást, ami, ha többen jönnek, egy-egy tea árának felel meg. A szeparékban puha párnákon, selymes drapériák közt, halk zeneszó mellett, finom hangulatvilágításban lehet üldögélni.
A nyár slágere a gyümölcsös-fűszeres jeges teakoktél nagy narancskarikákkal. Télen a legkedveltebbek a gyümölcsös, illetve a zöld teák.
– Két éve kezdődött a zöld tea reneszánsza – mondja az üzletvezető. – Valóban nagyon egészséges: immunerősítő, antioxidáns hatású. Nagyon kedvelt a roiboos tea is. Vörös teának is hívják, de nem tealevélből készül, hanem a roiboos nevű növényből. Ahogyan a Dél-Amerikából származó mate sem igazi tea, lopótökből isszák vékony fém szívószállal. A mate növény leveleire időnként forró vizet öntenek, és azt kortyolgatják. Azért is különleges, mert ha energiára van szüksége a szervezetnek, akkor feltölt, ha nyugalomra, ellazít. A teákat tisztított vízzel főzzük. A szűrő mentesíti a szennyeződéstől, és sokkal lágyabb, finomabb lesz a víz, és világosabb a tea.
Az ezoterikus könyvesbolt, a füstölőillat, az emelet falain elhelyezett tarotkártyák önmagukban is spirituális hangulatot árasztanak. De a lassú, szürcsölgetős, gőzölgős, üldögélős, meditálós teaivási rítust, vagy nevezzük inkább kultúrának, maga a tea gerjeszti – hozta magával keletről. A tealevelek illata idevarázsol egy szippantásnyit a kínai, japán, indiai filozófiákból.



Manitou barlangjában

A Dessewffy utca sarkán egymással szemben két teaház is megél. Nem is csoda, annyira más a kettő. A Zöld teknőshöz címzett „barlangrendszerbe” való belépés: alámerülés a nagy Manitou birodalmába. Díszleteiben az észak-amerikai erdők, hegyek indián törzsi világát idézi. A falakon festett álarcok, totemoszlopok között rezervátumokban készített fekete-fehér fotókat állítottak ki, tolldíszben pompázó törzsfőnökökről, harcosok kései leszármazottairól. A tulajdonos nagy rajongója ennek a világnak. 2005 októberében nyitotta meg a teaházát. Föl is szenteltette, ahogyan kell, a világ egyik leghíresebb indián törzsfőnökének áldásával, segítségül hívva a rossz és a jó szellemeket a ház megtartásáért. Itt is vannak szeparék, foglalással, felárral lehet ezeket igénybe venni, melyek összegét lefogyaszthatja a vendég.
Bár az indiánok nem kifejezetten a teakultúrájukról híresek, itt teázva már-már a vadnyugaton érezhetjük magunkat, Old Shatterhand korában, ahogyan a különféle teakoktéloknak adott fantázianeveket olvasgatjuk. Ébenfekete hajú indián szépség lép be. „Fehér Hold” – mutatkozik be szépen, és megkérdezi, milyen italt választottunk.
A tulajdonos – bár láthatóan az indiánok pártján áll – úgy döntött, a tüzes vizet sem tiltja ki a barlangból. És a kultúrák vegyülésének eufóriájában itt el lehet szívni egy jó béke(vízi)pipát is.
A vastag kötetnyi tealapot böngészve megállapítjuk: ihatunk feketeerdő tortát vagy szilvás gombócot is. Fogyókúrázóknak ideális ital. Igazi különlegesség a „Kína fehér hajnala”. Pár éve világszerte nagy divat volt a fehér teák fogyasztása. Némelyik fajtáját aranyárban lehetett kapni a nyugat-európai teaboltokban. Itt szerencsére olcsóbban kínálják.

Teázó és ezoterikus klub





A Dessewffy utca felől nyílik a Soter teaház és ezoterikus klub. Egészen más a törzsközönsége. Igazán diákbarát árai, az olcsó vega szendvicsek, meleg ételek, és a klub rendezvényei tartósabb ittlétre is csábítanak. Az utcaszinti helyiség szórólapokkal, olvasnivalókkal bőven ellátja a spirituális táplálékra vágyókat. Az emelet félhomálya inkább intimebb együttlétre csábít. De sok diák tanulni jár ide vastag jegyzetekkel, beveszi magát egy asztalhoz, és egy jó meleg kuszkusszal kínált ragu mellett töltekezik testben, lélekben, szellemiekkel.
– Vendégeink szerint a hely atmoszférája kiragadja őket a mindennapokból – mondja Halász Tamás üzletvezető. – Aki kulturáltan szeretne fogyasztani, zavartalanul elüldögélni, ellazulni, csendesebb élményre vágyik, az hozzánk ül be, nem sörözőbe. Nálunk a vendégek nem zavarják egymást – nyilván a hely szelleme kötelez.
A kuszkusz mellé finom desszert a Dead Can Dance éteri zenéje. A vaskos ételekkel megtömött teli gyomor lehúzza a szellemet, egy könnyű ebéd fölemeli. Ebben az emelkedettségben beszélgetünk az üzletvezetővel a teákról.
– A matcha nevű japán portea igazi különlegesség – mondja. – A teacserje legfelső leveleit szedik le és őrlik finom porrá. A japán gésák több óráig kevergetik bambuszecsettel egészen habosra. Nekünk itt erre nincs időnk, de a varázslatos íze már negyed óra kevergetéssel is előhívható. Ezt a porteát keleten főzésre is használják. A puerh tea hasonlít legjobban az ősi kínai teákra. Napon szárítják, majd félgömbbé sajtolják össze. Ilyen formában akár húsz évig is eláll. Enyhén földízű, én leginkább tejjel vagy tejszínnel szeretem inni.
A hártyavékony papírba csomagolt kis félgömböcskéből kapunk ajándékba.
– Két percig kell áztatni hetven-nyolcvan fokos vízben – köti a lelkünkre az üzletvezető.
A diákbarát árakból nehéz lehet kitermelni az ezoterikus klub működését, firtatom, de kiderül, épp fordítva van: a klub – az előadásokból, terembérlésekből – eltartja magát, a teázó üzemeltetése: szerelem. Nem vendéglátóegység, hanem az ezoterikus klub közege. Olyan hely, ahol lenni jó.



Lámaital Tibetből – forrón, sósan

Csak egy saroknyit kell menni a Nyugati tér felé, hogy elérjük a Gserma tibeti teázót. Itt aztán nem kell sokat töprengenünk, hová is csöppentünk: a hátsó falon a lhasszai buddhista kolostor hatalmas festett képe látható. A bejárathoz közeli sarokban pedig egy láma üldögél, tört angolsággal beszélgetésbe mélyedve az üzletvezetővel, Keresztessy Gáborral, aki maga is vonzódik a buddhizmushoz. Járt már Tibetben többször is, de teázójának külsőségeiben annyi köze van az igazi Tibethez, mint egy hollywoodi film díszletének a valósághoz. Csörgedező falikút fogadja a belépőt a feng shui jegyében: „magyar Niagarának” nevezi kicsit csípősen a tulajdonos.
– Hogyan is lehetne itt igazi tibeti teázót csinálni. Túl azon, hogy a teázó, mint vendéglátóegység ismeretlen fogalom, Tibetben irtózatos szegénység van. Viszont olyan szellemi gazdagság, amelyből – legalább jelzésszerűen – szerettem volna valamit ideplántálni. Ilyen külsőségekben, mint a csészék, a festmények, a zene. Persze semmi nem autentikus, hiszen akkor sokkal csicsásabbra kellett volna mindent mázolni. És a sokszor magas fejhangon előadott igazi tibeti zenének sem lenne sok rajongója. De azért ezeknek a díszleteknek is van tiszteletet parancsoló aurájuk. Fönt az emeleten Milarepa barlangja igazán spirituális hely, elvonulásra, magunkba mélyedésre vagy éppen bensőséges beszélgetésre csábít.







Elirigylem asztalszomszédom, a láma italát.
– Jó választás! – nyugtat meg az üzletvezető. – Úgy készül, hogy leforrázzák a tealeveleket, majd összeturmixolják árpaliszttel. A turmixon odakinn köpülőt kell érteni. Azzal dolgozzák bele a jakvajat is, attól olyan zsíros. Az árpaliszt (campa) eléggé tömít, ez a tea tehát odakint reggeli, ebéd, vacsora is egyben. Kicsit sósan, és mindig forrón kell inni, gyakran kavargatva, mert az aljára leül az árpaliszt.
Bár a vendégkör itt is nagyon vegyes, igazán a fiatalok kedvelik a teázót.
– Ha megisznak ketten egy teát négy-ötszáz forintért, akkor elég olcsón eltölthetnek mellette itt csendben, nyugalomban két órát. Ez annak is vonzó lehet, akit nem nagyon érdekel a keleti kultúra.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Érzelmes utazás » • Szépségsebészet a piacon » • 7 érv a kapor mellett » • Csisztu Zsuzsa és a kis Kókuszfejű » • Senora, jövőre is lesz Carnaval! » • “Aggódósanyuka” jelenti » • Kóstoló a teaházak utcájából » • Hála lopásért, betörésért » • Hétköznapok a vizeken »