Királynõ a farmon

Én magam szerencsés gyerek voltam. Nagyapámék igali kertjében, egy igazi dzsungelben nevelkedtem, egészen iskoláskoromig. Minden növényt és virágot név szerint ismertem, és eső után marokszámra szedtem ki a földből a gilisztákat. Valahol, a családi almáriumban létezik egy fekete-fehér fénykép rólam, ahogy drága anyámra próbálok rátukmálni egy marék kukacot. Szegény giliszták, az ujjaim közötti réseken próbálták visszanyerni szabadságukat. Anyu arckifejezése pedig mindent elárul arról, hogy ő, a nyolcadik kerületben felnőtt pesti lány, mennyire nincs elragadtatva a marék giliszta ötletétől. Lolánk, csakúgy, mint anyai nagyanyja, nem tartozik a szerencsésebb gyerekek közé, már ami a gyűrűsférgek, és egyáltalán, a természet közeliségét illeti. Lola igazi városi lány. Mert hiába laknak a nagypapa és az angol nagyszülők is kertes házban, virágzó bokrok, cikcakkban szálló pillangók és csiripelő madarak között, ezért az élményért nekünk, városi halandóknak, minimum két órát kell autóznunk – vagy két és felet repülnünk. Azért persze igyekszünk mi, a szülei is megmutatni neki mindent, amit csak tudunk, és ami csak az élővilágból elérhető itt, Budapesten. Ez főként a lakásba véletlenül berepülő legyekre, katicákra és darazsakra, valamint a parkban rohangáló kutyákra, na meg a szomszéd néni macskájára korlátozódik. Ez utóbbi azonban olyan lusta, hogy az elmúlt fél évben összesen kétszer volt hozzá szerencsénk.

Rovarokkal viszont rendszeresen találkozik a mi Lolánk. Az ízeltlábúak csoportját egy ideje nemes egyszerűséggel gyűjtőnéven „kadi”-nak hívja – a katicabogár Lola-változata (úgymint „kadagadaga”) után szabadon. Kadi az icipici fülbemászó, kadi a suszterbogár, kadi a molylepke, kadi a szú a fában, kadi a hangya, csak a légy, az nem kadi. A légy az „daddy-bumm”. Merthogy a legyet a daddy (vagyis az apu) mindig leüti (vagyis „bummolja”). Követhető, világos logika. És ezzel nagyjából ki is veséztük Lola rovarügyi ismereteit, amelyek 22 hónapos korához képest igazán elismerésre méltóak.

De az mégsem járja, hogy aszfalton nevelkedett magzatunk úgy nőjön föl, hogy nem találkozik hús-vér madarakkal, halakkal, hüllőkkel és emlősökkel. Ezért aztán családilag, nagyszülőkkel, nagybácsikkal, nagynénikkel összefogva elhatároztuk, hogy Lolababát megismertetjük az Élővilággal. A misszióban, saját lehetőségeihez mérten, mindenki kiveszi a részét. Legyen szó a szomszéd házban, a keresztanyáméknál lakó Bronco kutyáról, a kaposvári kertben púposodó vakondtúrások lakóiról vagy a northamptoni gilisztákról, Lola környezetismereti oktatása elkezdődött.

És megállíthatatlanul robog tovább. A biológiai továbbképzés eddigi egyértelmű csúcspontja az angliai farmlátogatás volt. Az érdem a nagymamáé, aki kitalálta, megszervezte és kivitelezte az akciót. Egy borongós délutánon fölhívta Steve-et, a gazdát. Steve felesége, Erna évek óta az anyósom ügyfele. Lynne felelős Erna szépen ívelt szemöldökéért és makulátlan bőréért. Szóval a nagyi fölhívta Steve-et, és bejelentette Lolánkat egy jó kis dagonyázásra a farmon. Steve farmja igazi nagyüzem. Vannak lovai, csirkéi, libái, bárányai, csüngő hasú kismalacai, tehenei, meg egy csúnya, szőrös, mangalica jellegű állata, amit a farmon készült fotók alapján nem igazán tudtam behatárolni. A farmlátogatásból ugyanis engem szépen kihagytak, Lola meg a cinkos nagymamája. Így aztán kénytelen vagyok az élménybeszámolókra, és a rendelkezésre álló képi dokumentációra hagyatkozni, amikor Lola és a farm viszonyáról beszámolok. Ezek alapján a következők mondhatók el. A lányom:

1. büdösnek találja a tyúkokat,
   
2. fél a lovaktól,
   
3. úgy gondolja, hogy a csüngő hasú kismalacok a mamára hasonlítanak,
   
4. a csúnya, nagy, szőrös mangalicát daddynek nevezte el,
   
5. szereti a kisbárányokat,
   
6. de a legjobban mégis a traktorokhoz vonzódik.

Bizony, élővilág ide, trágyaillat oda, Lola alig várta, hogy az utolsó karámot is végigjárják, és fölülhessen a nagy piros traktor vezetőülésébe. Onnan aztán boldog „brümm brümm”-ölés közepette integetett alattvalóinak. Biztonságos távolságból, enyhe magaslatból, fensőbbséges mosollyal az arcán – tisztára, mint az angol királynő.