Bűnöm a múltból – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Nagy szégyennel kell együtt élnem, és minél idősebb vagyok, ez annál nehezebb. Fogalmam sincs, hogyan nyerhetném vissza az önbizalmamat, hogyan lehetne női büszkeségem, és hogyan
tudnék mások szemébe nézni.

Tizenöt éve olyan kilátástalan, rossz helyzetben éltünk a szüleimmel, hogy meggondolatlanul csináltam néhány gusztustalan szexfilmet, -képeket. Csak akkor tudatosult bennem, hogy mit tettem, amikor ezek megjelentek. Nemcsak magamra hoztam szégyent, hanem a családomra is. Egyik testvérem elfordult
tőlem, a viszonyunk azóta is rossz. Harmincöt éves múltam, és mára még elviselhetetlenebb ez a múltbeli nagy hiba. Hiába az elmúlt idő, a mai napig is elő-előkerül rólam valami az internetnek „köszönhetően”. Amikor már kicsit megnyugodnék, valaki biztosan eszembe juttatja. Már többször költöztünk, de mindenhol felismertek, és volt már, hogy a szemembe mondták: szégyelljem magamat. Pedig ha tudnák, hogy mennyire szégyellem!

Természetesen az életem minden területére kihat ez az egész. Nagyon elkeseredett vagyok, és kisebbségi komplexusaim vannak. Nem tudom, lehet-e ezzel együtt élni… Persze lehet, de hogyan? Mitévő legyek? Minden egyes nap kemény küzdelem számomra. Barátaim nincsenek, a testvérem sem kíván látni. Tudom, magamnak csináltam, igyam hát a levét.

Tudsz valamit nekem is tanácsolni? Mert ebbe belebetegszem.

Minden jót, szeretettel:

Én (x. y.)

Kedves Te!

Az, hogy ez a dolog (ami szerintem apróság) neked ekkora problémát okoz, amelybe így beleragadtál, számomra a saját mélységes önbüntető megnyilvánulásodról szól.

A fő kérdésem: vajon kaptál-e valaha feltétel nélküli, valódi szeretetet gyerekkorodban, vagy tenned kellett-e azért, hogy megfelelj? Mindenesetre valahol a mélyben már elindult az a folyamat, ami miatt máig bünteted, bántod magad. Az ember fiatalabb éveiben sok mindenbe belemegy, amit később már biztosan nem tenne meg, és ez így is van rendjén. Keressük magunkat, ehhez pedig elengedhetetlen az énhatárok feszegetése. Aki soha nem ment bele fiatalon olyan dolgokba, amelyek nem tetszettek a szüleinek vagy a környezetének, az fel sem nőtt. Akiknél ez nem történik meg, képtelenek a saját identitásuk megtalálására és megélésére. Azt azonban nehezebb feldolgozni, amikor olyat tettünk, ami saját magunk előtt „égő”. Sokáig nekem is rossz volt arra gondolni, hogy fiatalkori szeretetéhségemben micsoda alakokkal lefeküdtem. De feldolgoztam, mert megértettem saját magamat, hogy mi minden játszott közre az életemben, hogy erre képes voltam.

Tizenöt éve csináltál néhány szexfilmet, ez megtörtént. Oka volt, és nem csupán a kilátástalanság, ezt jobb, ha tudod. (A magunkhoz való őszinteséghez nemcsak bátorság, de önismeret is kell.) Tizenöt év alatt rengeteget változik az ember. Ennyi idő alatt még a sejtjeink is kétszer kicserélődnek. De te nem voltál képes ezt feldolgozni. A múltban ragadtál, mint egy sárba süllyedt kocsikerék, és folyatod a drága energiád az önbüntetésre. Oké, eddig ezt tetted, de ha jót akarsz, akkor segíts ezen a lányon, aki te vagy, és aki belül vacogva várja, hogy fölszabadítsd! Én egyáltalán nem látom bűnnek azt, hogy belementél egy ilyen kalandba, viszont azt hatalmas véteknek látom, hogy ezért tizenöt éve bántod magad! Ez az igazi elkövetett hiba! Abban egyáltalán semmi ciki nincs, ami megtörtént, abban viszont igen, hogy azóta is a keserűség és az önsajnálat levét ereszted magadból! Úgyhogy itt az ideje letenni ezt a nyomorúságos batyut, amely valójában gyártott probléma! Javasolnék egy elengedési rituálét. (Ha erre egyedül nem vagy képes, ajánlom Veres Kriszta papnőt, ő remekül ért ehhez.) A rituálék segítenek a lezárásban és az újrakezdésben, erőt is adnak hozzá. Biztos, hogy jót tenne neked a kineziológiai oldás is, de alapvetően azt érzem, hogy igen nagy szükséged lenne az önismereted fejlesztésére. Ehhez segítségül ajánlok néhány könyvet: Eckhart Tolle: A most hatalma, Eric Berne: Emberi játszmák, Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély.

És még valami a farizeusokról, akik körbevesznek téged is. Emlékezz arra, amikor az emberek meg akarták kövezni Mária Magdolnát mint kurtizánt. Jézus odalépett az emberekhez, és azt mondta: az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett! Senki nem tette. Minden ember követett el hibát, hidd el. A szüleid és a testvéreid is, és ez így van rendjén. Az viszont már nagyon fájó és szomorú, hogy ezért elfordultak tőled a szeretteid, és nemcsak szomorú, de ostoba tett is. Ez a vétek, nem az, amit te tettél! Nem tudom, hogy volt-e valaha igazi szeretet a családodban, de találónak tartom, amit Pál apostol írt a szeretetről: „A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, mindent remél, és soha el nem fogy.” Kívánom, hogy te tudd szeretni környezetedet, rokonaidat úgy is, hogy ők vétkeznek ellened – ezáltal maguk ellen is.
Azt írod, hogy a szexképeidről sokan felismertek, és ezek az emberek megvetnek. Ez azt jelenti, hogy mohón bújják a szexoldalakat, nyilván csakis azért, hogy képben legyenek, kit kell emiatt megvetni. Na, ezek az emberek a farizeusok! A képmutatók. És te nekik akarsz megfelelni? Hej…, most szépen lenyugtatom magam, hogy ne essek abba a hibába, mint azok, akikről írsz, hogy ne ítélkezzek mások fölött, mert ez mérhetetlenül lehúzó, és leginkább azt húzza le, aki ítélkezik. (Meg azt, aki ezt elhiszi.) Azzal, hogy a testvéred elfordult tőled, a saját szeretetlenségéről és ítélkezéséről tett tanúbizonyságot. Ha te igazat adsz neki, még az energiavámpír játszmájába is beszállsz. Van választásod.

Az, hogy nincsenek barátaid, csakis magadnak köszönhető. Kezdd el kinyitni a szíved, kezdj el másoknak adni, mert az élet legnagyobb ajándékai között vannak a szeretetteljes emberi kapcsolatok! Jót tenne, ha keresnél magadnak új elfoglaltságokat, hobbit, amely feltölt, lazít, és ahol új embereket ismersz meg. (Hastánc, jóga, kerámiaszakkör, amire vágysz.) Építsd vissza a lerombolt önbecsülésedet! Húzd ki végre magad! Elég volt a hibák elkövetése miatti kesergésből! Vedd már észre végre, mennyi csoda, nagyszerű és szép dolog van a jelenben! A női méltósághoz való jogod pedig alanyi jogon jár. Ehhez nem kell semmit sem tenned, csak ezt választanod. Tudatosítsd magadban azt, hogy a tizenöt évvel ezelőtti kalandoddal senkit nem bántottál meg szántszándékkal, nem volt benned, gyűlölet, rossz szándék, mert ezek az igazán szégyellni való dolgok. Egyszer talán majd belátják ezt az emberek. (Még alszanak belül, tudatlanok, de nem baj, mindennek eljön az ideje.)

Te most már ne mással törődj, hanem magaddal! És szeretgesd meg végre ezt a lányt, nőt, magadat! Gondolj arra, hogy kaptál az élettől még egy esélyt. Most 2039 van, és visszamehetsz harminc évet a múltba. Még egyszer újraélheted ezeket az éveket. Mit tennél? Min változtatnál? Hogy élnél? Rajta! Van választásod!

Sok-sok erőt, örömöt:

Soma Mamagésa