Énekszó vagy háttérzene?

Igaz értékek

A kamaszok zenehallgatási szokásaival kapcsolatban kár a szülőknek aggódniuk. Esélyük sincs, hogy beleszóljanak.
El kell fogadni, hogy egy tinédzser, kapja bár addig a leggondosabb zenei nevelést, olyan zenéket hallgat, hogy csak na… Nem kell kétségbeesni, ez természetes folyamat. Ha jók az alapok, vissza fog találni az igazi értékekhez, addig meg ebben is, mint mindenben, próbálgatja magát.
Azt se felejtsük el, hogy minden műfajban, a dzsesszben, a rockban, a populáris muzsikában is születnek értékes alkotások.

Kezdjük a legavatottabb szakértővel, akit csak e témában meg lehet szólaltatni, Kodály Zoltánnal. „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak” – mondta egy párizsi konferencián.
Sokan úgy értelmezik ezt a gondolatot, hogy Kodály a magzat és az anya közötti különleges, többcsatornás kapcsolat egyik útjának tartotta a zenét, ahogy ezt egy ma elterjedt elmélet állítja. Pedig nem. Kodály arra gondolt, hogy legyen meg az anyában az igény, és némi felkészültség arra, hogy muzsikában is a legjobbat akarja és tudja adni a gyerekének.
A babának ugyanis erre van a legnagyobb szüksége, nem arra, hogy az anyukájának minél jobb hallása, tisztább hangja vagy zenei emlékezete legyen. Ez a szándék és ez a tudás minden későbbi jónak az alapja!
– Lehet természetesen zenét hallgatni a várandósság alatt – tanácsolja Gállné Gróh Ilona zenepedagógus, aki a mára országos méretűvé szélesedett Ringató „mozgalom” kitalálója. – De nem azért, hogy a dallamok, ritmusok átszivárogjanak a babába, hanem azért, mert ha közben az anya jól érzi magát, hat rá a zene, az jó a kicsinek is. Vagyis ne várjunk, ne is akarjunk többet a magzati zenehallgatástól ennél. Egy pici babának azonban a zenehallgatáshoz személyes kapcsolatra van szüksége, a klasszikus művek – akár nagyzenekari, akár leegyszerűsített formában – nem viszik őt közelebb a muzsikához.

Nem kell háttérzene

– A kisgyerekeknek sokáig az élő zene és a személyes kapcsolat a legfontosabb. Ha az édesanyja vagy az óvó néni énekel, látja az éneklő szemét, arcát, mozdulatait, testtartását. Az emberre van szüksége, akire ráhangolódhat, élő kapcsolatra, mert csak az járja át egészen. Bizony egy kicsi gyerek is képes katarzist érezni a muzsikára, nemrég egy kis óvodásnak a könnyei is kijöttek, amikor ezt énekeltem: Ó, ha cinke volnék… Ez az erős érzelmi kötés eltéphetetlen.

Annyian és annyiszor elmondtuk már: énekelni jó, emberi szükséglet, örömforrás, gyógyító erő. Nem baj, ha az anya hallása nem jó, a hangja csúszkál, sose bánja! Ha sokat és örömmel énekelget, rengeteget tesz a gyerekéért. Nem véletlen, hogy sok nőben az anyaság hívja elő ezt a vágyat.
Visszakanyarodunk Kodályhoz, aki azt is mondta, hogy a gyerekeknek csak a legjobbat adhatjuk. A legjobb pedig az, ami kiállta az idők próbáját. Bizony, ilyen klasszikusnak számít a Zsip-zsup kenderzsup, vagy az Ég a gyertya, ég.
– Nem nagy művek ezek, de a kis zenei formák vezetnek lépésről lépésre a klasszikusokig. Ahogy az anya vagy más énekel, ringatóznak, összekapcsolódnak a dallamban és a szövegben, az létrehozza a katarzist. Az óvodában is az a legjobb, ha az óvó néni énekel, játszik egy hangszeren, amit meg lehet nézni, fogni. A zenehallgatás pedig olyasmi, amihez szoktatni kell a gyereket. Egyáltalán nem jó, ha a háttérben mindig szól valami, még akkor sem, ha a legjobb alkotásokról van szó.
Ha felteszünk egy lemezt, kezdjük egyszerű kis darabokkal, azt lehet követni: elhalkul, felerősödik, most gyorsabb, most lassabb. A kiváló zenepedagógus, Forrai Katalin mondta, hogy szerencsés az a gyerek, aki hangszerjátékot, énekszót hall, és milyen szerencsés, aki körül néha csend is van…

Mit vegyünk? És mit ne?

A CD-kínálat óriási, rajzfilmek zenéitől gyerekslágereken át az igazi értékekig. Sajnos sok középszerű híresség gondolja úgy, hogy kiad egy gyereklemezt, hiszen nemrég szült / apa lett / megszűnt a műsora / főzni nem tud, de énekelni, úgy hiszi, igen… Ezen indokok egyike sem tűnik elégségesnek, hogy a gyerekünk elé bocsássuk őket…
– Nem könnyű általánosan meghatározni, melyik lemez jó, melyik nem az. Amit szívből ajánlhatok, azok az Óbudai Népzeneiskola lemezei, ezek a magyar hagyományokból merítenek. A Kaláka, a Ghymes, Sebestyén Márta, Szvorák Katalin lemezei biztosan jó választások, és a fiatal énekesek, Szalóki Ági, Herczku Ági és Bognár Szilvia is kiadtak értékes gyereklemezeket.
A gyerekek nagyon szeretik a gyerekhangokat, ahol kortársaik éneklik neki például a Körtéfa, körtéfa-szerű dalt. Az egyiken a kiváló zenepedagógus, Andor Ilona vezetésével. A megzenésített verseket tartalmazó lemezek között is sok értékes található.

Gállné Gróh Ilona A zenehallgatásra nevelni kell Magyarországon el vagyunk kényeztetve jobbnál jobb „zenével barátkoztató programokkal”. Kakaókoncert, gyerek-operabérlet, lépcsőházi koncertek, ismerkedés a hangszerekkel. Ezekre érdemes elvinni a gyereket, de a zenehallgatásra nevelés otthon és az óvodában kezdődik egy dal, egy rövidke zenedarab meghallgatásával. A kisgyerekek nagyon szívesen hallgatják, ha nagyobbak, esetleg zeneiskolások játszanak nekik. A háttérzene helyett az értő figyelem kialakítása legyen a célunk. A zenehallgatás ugyanis nagyon is aktív belső történés. Gállné Gróh Ilona zenepedagógus

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Zséda – A várakozás  is ünnep
• Dr. Zacher Gábor: „A feleségem a fék”
• Nőnek lenni – nem mindenütt jó
• Salzburg, puncs, csoki
• Domján Edit (1932–1972)
• Énekszó vagy háttérzene?
• Anya, Anya, most mi leszünk a Jézuskák!
• Tamással sülve-főve
• Dr. Vekerdy Tamás válaszol

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!