Nagyot dobbant a szívünk, amikor a 22 éves Szilágyi Áron kardozó olimpiai aranyat nyert. Aztán összeszorult a gyomrunk, amikor felállt a dobogó tetejére és a szervezők valami fura magyar himnuszt játszottak le, ami azért rosszulesett a magyar szíveknek. Ennyi erővel akár az Anima Sound System-féle feldolgozást is játszhatták volna…
–
Verbunkos
A Himnusz eredetileg nem volt ilyen lassú és szomorú darab, mint manapság. Pattogós verbunkosokból állt eredetileg, szóval lehetne vidámabb is, de mára már nem az. Voltak tervek egy vadiúj himnuszra: Rákosi Mátyás kiötölte, hogy Illyés Gyulával új himnuszszöveget írat, és azt majd Kodály Zoltán szépen megzenésíti, de egyikük sem vállalta ezt a megtisztelő feladatot.
Az olimpián részt vevő több mint kétszáz nemzet himnuszát a Londoni Filharmonikus Zenekar vette fel még tavaly év végén, a BBC szerint összesen 52 óra alatt. Ez azt jelenti, hogy egy-egy himnusz felvételére a zenészeknek mindössze 10-12 percük volt, vagyis senki ne csodálkozzon, hogy így sikerült a magyar. De belenyúltak más nemzet himnuszába is: rövidítettek vagy hosszabbítottak rajtuk. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyi érdekesség rejtőzik a himnuszok mögött. Nézzük csak meg!
A trágár zeneszerző
Claude Joseph Rouget de Lisle csupán egy nagyot alkotott a BBC himnusz-összeállítása szerint. A francia zeneszerzőt pár órára csókolta homlokon a múzsa, aztán soha többé nem bírt élete további 44 évében egy normális, legalábbis sikeres zeneművet megkomponálni. Ő szerezte a franciák világhíres himnuszát, a Marseillaise-t, amit már iskolás korunkban énekeltünk mi is, persze magyarul. De 1792-ben a zeneszerzőnek nyilván halvány lila fogalma sem lehetett, mekkora karriert fog befutni a szerzeménye évszázadokon keresztül. A komponista aztán hagyta a komolykodást és trágár dalokat írogatott, mert abból jobban meg tudott élni.
A legváratlanabb feldolgozás, a franciák 20. századi dalszerző fenegyereke, Serge Gainsbourg nevéhez kötődik, aki a francia himnusz reggae-feldolgozásával nagyobb botrányt kavart, mint a számunkra ismertebb Je t’amie című dallal, amiben ugye diszkrét női orgazmus hallatszik.
Osztoznak
God save the Queen, vagyis Isten óvja a királynőt! az Egyesült Királyság nemzeti himnuszának címe, mi más lehetne. Ami pedig igazán zavarba ejtő, hogy más címmel és más szöveggel ugyan, de a Föld hatodik legkisebb államának, Liechtenstein himnuszának is ugyanez a dallama. Volt is döbbenet a 2004-es futball-Európa-bajnokság egyik selejtezőjén, amikor az angolok Liechtenstein ellen játszottak, mert a nézőközönség nagy része azt hitte, csupán egy kínos baki, hogy kétszer ugyanazt a himnuszt játsszák le a szervezők a mérkőzés elején. Eredetileg a briteké volt a dallam, de megtetszett a kis hercegi országnak is. Egyébként visszatérve a Marseillaise-re, annak a dallamát meg Zimbabwe lopta el. El sem tudjuk képzelni, milyen csorba esne a nemzeti öntudatunkon, ha nekünk, magyaroknak osztoznunk kéne a saját himnuszunk dallamával bármelyik országgal ezen a földkerekségen. Bár amilyen szomorú, lehet, nem kell senkinek.
Akiknek valami hiányzik
Biztos feltűnt a mostani foci-Európa-bajnokság alatt, hogy a spanyolok sohase énekeltek a himnuszuk alatt. Egy darabig azt hittük, egyszerűen csak bunkók, aztán most kiderült, hogy NINCS szövege a nemzeti daluknak. Talán ez az igazi demokrácia, mindenki olyan szöveget énekel bele, amilyet csak akar. A koszovói himnusznak sincs szövege a fránya politika miatt. Inkább nem akarták borzolni az ott élő szerbek kedélyeit albán dalszöveggel, szóval hivatalosan nincs.
Diszkrét kurtítás
A legtöbb himnusz bizony hosszú, lemenne a nap, ha végigénekelnék mind a 6-7-8 versszakot. Persze van olyan is, hogy inkább már valamiféle udvariasságból nem éneklik el azokat a versszakokat, amelyek talán a legárulkodóbbak az ország történelméről, és nem túl hízelgőek egy másik ország számára. Konkrétabban például az argentinok már nem éneklik azokat a versszakokat, amelyekben a spanyolokról mint véres zsarnokokról és hitvány megszállókról esik szó.
