Százötvenezer forint egy szülés – akár otthon, akár kórházban

Sokan sokszor beszélgettek már nyilvánosan arról, miért nem születik több gyermek, illetve milyen az a szülés, ami főként biztonságos, de amiben az anyát és a babát is a lehető legkevesebb kellemetlen élmény éri. Ám a Születésház Egyesület budapesti kerekasztal-beszélgetésén mindenki ott volt, aki számít: bába, orvos, minisztériumi ember, sőt még a britek „főbábája” is.
Az angolok előttünk járnak: az elmúlt évtizedben 25 százalékkal nőtt a gyermekszülések száma. Lesley Page bábaprofesszor, a Brit Királyi Bábakollégium elnöke szerint részben azért, mert egyre több negyven év feletti nő vállalkozik a szülésre, részben pedig mert egyre nőközpontúbb náluk a várandósok ellátása. A professzor szerint egy nő akkor vág bele élete egyik legnagyobb kalandjába, ha békésen szülhet (akár otthon, akár kórházban vagy születésházban), ha a társadalom családközpontú, és ha kap hozzá támogatást – nemcsak pénzügyit, de érzelmit is.

Értekezletről az oviba

Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egészségügyért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője (és négygyermekes anya) elismeri, hogy nálunk még maga a minisztérium működése sem igazán családbarát. „Nehéz, hosszú napokat dolgozunk át, ám a munkabeosztás egyáltalán nem rugalmas. Hiába van például lehetőség négy órában foglalkoztatni anyákat, nem tudunk számukra egy nyolcórás státuszt felosztani – így költséges az alkalmazásuk.”
Nemzetközi kutatások szerint a magyar nők megítélése az európai átlagnál negatívabb itthon, és ez furcsa módon a kisgyermekesekre is vonatkozik. „Nincs presztízse egy gyeses anyának” – állítja dr. Csákány György, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház osztályvezető főorvosa, aki mint a legtöbb szülész-nőgyógyász, legalább annyi terhességet elkerülni próbáló nővel találkozik, mint gyermekre vágyóval. „Millió kifogásuk van, hogy miért nem szülnek” – mondja. Más eset persze, ha valakinek már van gyermeke, és így tapasztalata is a szülésről.

Görbicz Adria bába szerint főként akkor maradnak rossz emlékek az anyában, ha nem vonták be őt a döntésekbe, ha „nem tudta, pontosan mi történik vele éppen” és felesleges beavatkozásoknak vetették alá. Erre jó példa a császármetszések feltűnően és helyenként indokolatlanul nagy száma itthon. Dr. Csákány György hozzáteszi, előfordul, hogy az anya maga kéri a vágást, mert fél a hüvelyi szülés fájdalmától. „90 százalékukat nem lehet lebeszélni erről” – mondja a főorvos. Felvetődik a kérdés, hogy az orvosilag indokolatlan beavatkozást ilyen esetben miért nem fizettetik ki az azt „megrendelővel”.

Köztes megoldás

A megoldás persze nemcsak az lehet, ha a nők lakásokra „menekülnek” a nem túl humánus, futószalagszerű ellátás elől, hanem az is, ha a kórházi szülés lesz békésebb. Horváth Ildikó például nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a bábák már a terhesgondozásban komolyabb szerepet kapjanak, ami akár tehermentesítheti is az orvosokat, hiszen e munka jelentős része nem orvosszakmai jellegű. „Csakhogy a legtöbb helyen az orvosok ragaszkodnak az akár százezres nagyságrendű hálapénzhez” – szögezi le dr. Csákány György, akinek intézménye arról híres, hogy náluk már öt éve vezethetnek szülést a szülésznők orvos nélkül, ha a szülés komplikációmentes. A felsőfokú végzettségű szülésznők ehhez féléves képzésben vettek részt (a negyven szakemberből egyébként csak tizennyolc vállalta ezt a feladatot). A dolog sikeres: míg a kezdetekkor csak minden ötödik nő mondta, hogy nyugodtan szül orvos nélkül is, addig ma már 60 százalékuk ezt az utat választja. „Ők szinte végig alig látnak orvost” – mondja dr. Csákány György. Ám olyan is van, aki azt mondja, ha nem szülhet otthon, akkor inkább nem vállal még egy gyereket.

Ternovszky Anna  második gyermekével volt várandós, amikor rájött, hogy hiába tervez otthonszülést, ha az ugyan nem tiltott, de a részt vevő bábák ellen büntetőjogi eljárást indíthatnak. Az ő indítványának lett a következménye, hogy nemzetközi bíróság elmarasztalta a magyar államot, mondván, nem adja meg a magánélethez való jogot, aminek része a szülés körülményeinek megválasztása. Rá egy évre megszületett az otthonszülés szabályozása és a bábaság (jogilag legalábbis) elismert szakmává vált, ám aki otthon szül, annak fizetnie kell (akár százötvenezer forintot), a társadalombiztosítás ugyanis nem támogathatja ezt az ellátást. (Igaz, hogy a legtöbben a kórházban is áldoznak a szülésre ennyit, de azt nettó, zsebbe fizetik.) Sőt, ha egy RH-negatív vércsoportú anyának meg kell kapnia az amúgy kötelező védőinjekciót, azt is külön meg kell vennie, holott a kórházban szülőknek ez ingyenes. Az már bizonyított tény, hogy alacsony rizikójú várandósságok esetében az intézményen kívüli szülés költséghatékonyabb, mint a kórházi, és a statisztika szerint nem történik több komplikáció otthon, mint a kórházban (más kérdés, hogy jelenleg nem biztosított, hogy mindenhová kiérjen a mentő negyedórán belül). Középút lehet az „ambuláns szülés”, ami annyit jelent, hogy a kismama néhány órás megfigyelés után hazamehet, igaz, ekkor a kórház kevesebb pénzt kap utána a biztosítótól.

Fizesd meg a nyugalmat!

„A szülés alapellátás, ezért állami feladatnak kellene lennie, bárhol történjék is” – véli Görbicz Adria bába, aki azt mondja, a rendelet olyannyira megnehezítette a dolgukat és drágává tette a munkájukat, hogy a legtöbb bába ki sem váltotta a működési engedélyt, aki pedig igen, az kénytelen sok pénzt kérni a munkájáért.
Az otthonszülésről szóló jogszabály életszerűtlen, „csak olyanok találhatták ki, akik még nem láttak ilyet” – nyilatkozta videóbejátszáson házi őrizetéből Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász. Szerinte a rendelet azt sugallja, hogy az anyák nem tudják, mi a jó gyermeküknek, csak az orvosok lehetnek kompetensek ebben a kérdésben.

„Az otthonszülés a lehető legolcsóbb, ami pedig a kockázatokat illeti, kockázatmentes szülés nem létezik” – erősíti meg Lesley Page. Angliában a várandósokat automatikusan megkérdezik: otthon vagy kórházban szeretnének-e szülni, és mindkét helyen ugyanazok a szülésznők dolgoznak (vagyis a szakember megy házhoz, és nem fordítva). A bábák folyamatosan konzultálnak az orvossal, a két szakma képviselői elismerik, és nem akadályozzák egymás munkáját.
„A szemlélet lassan változik, de változik nálunk is” – mondja dr. Csákány György. Csak egy példa: egykor még azt sem akarták engedni, hogy az apák jelen legyenek, mondván, rosszul lesznek a szülőszobán. Ehhez képest bebizonyították, hogy egészen jól elboldogulnak…