A kecskeméti helyi televízió adott hírt arról, hogy egy kisfiú a város egyik forgalmas, négysávos útján motorozott, amikor egy autós majdnem elütötte. A sofőr azonnal értesítette a rendőrséget, a kiérkező rendőrök megpróbálták megnyugtatni a zaklatott kisgyereket, majd nyakukba vették a környéket. Hamarosan meg is találták azt a bölcsődét, ahonnan megszökött – írja a Baon.hu. „A pedagógusok igazából nem voltak megriadva, azt mondták, már többször volt olyan, hogy a gyerekek kiszöktek, de a kerítésen kívül mindig sikerült őket megfogni és visszavinni” – állítja Tapolcsányi Zoltán rendőr főtörzsőrmester.
Az ovisok sincsenek mindenütt biztonságban. Néhány évvel ezelőtt, amikor a saját lányom volt hároméves, az egyik szülői értekezleten kiderült, hogy egy kisfiú a csoportjából előző héten egyszer csak eltűnt, majd amikor elkezdték keresni, kiderült, hogy pár sarokkal odébb sétálgatott, ment volna haza az előző nap kapott kiskutyához. A szülei fel voltak háborodva, hogy nem szóltak nekik azonnal. „Nem akartuk a munkahelyükön ezzel zavarni önöket – mondták mentegetőzve az óvónők –, különben is, húsz percen belül meglett a gyerek. (Mármint attól számítva, hogy észrevették az eltűnését.) A szülőin ugyan ott volt a vezetőség is, de szemmel láthatóan sem az igazgatónő, sem az óvónők nem érezték úgy, hogy a felelősség az övék lenne. Szerintem joggal kérdeztünk vissza ott, akkor: ha nem az övék, akkor az isten szerelmére, mégis kié?
Máig nem tudjuk, mi történhetett. A kaput a szokásos pánttal lehetett a tetején bezárni, mindig mindenki ügyelt is rá, hiszen tudtuk, csak így lesznek a gyerekek biztonságban. Mivel egy olyan kisfiúról volt szó, aki szeretett szembemenni minden szabállyal, elvárással, azon a bizonyos szülőin a pedagógusok még egy kicsit azt is éreztették, hogy ami történt, Márk hibája, miért akart megint kilógni a sorból? Hogy mit tudtunk tenni, ha nem akartuk azonnal kirángatni a gyereket a számára megszokott és megszeretett közegből? Este elővettük, és megint elmondtuk a szokásos felnőtt dumát: soha, semmilyen idegennel és egyedül se mész sehova, ugye érted?
„Mi mindent jól csináltunk”
Egyik eset sem egyedi. Néhány évvel ezelőtt egy hároméves sümegi kislány surrant ki öltöztetés közben az ajtón, amit ebédidő környékén a szülők miatt nem zártak be kulcsra. Egy retesz ugyan volt, de valaki elfelejthette visszatolni, magyarázták az ott dolgozók. Szerencsére a kislány szembetalálkozott az anyukájával, aki ebédidőben szokott érte menni. A vezető a történtek után kinevezte a vizsgálóbiztost, és megindította a fegyelmi eljárást is. Ugyanakkor elmondta, hogy a szökés előtt két csoport öltözött az előtérben egy időben, és az érintett csoport két óvónőjének be kellett segítenie a másikba, mert a képviselő-testület korábbi döntésének értelmében létszámleépítést kellett végrehajtaniuk, aminek viszont az lett az eredménye, hogy nem volt meg az előírt közalkalmazotti létszám az intézményben, satöbb, satöbbi. A vizsgálat végén a két óvónő megrovást kapott, az óvoda vezetőjét pedig felmentették. A felelősség kérdését nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, az intézmény vezetője szerint a képviselő-testület határozata hozta lehetetlen helyzetbe az óvodát, a fenntartó szerint a mulasztás az óvodai dolgozók követték el. De legalább fontosnak tartották, hogy reagáljanak.
„Ilyen nem fordulhat elő”
„Egy gyerek testi épségének megóvásánál nincs fontosabb feladat egy intézményben – szögezi le határozottan Acsainé Végvári Katalin, a Magyar Bölcsődék Országos Egyesületének elnöke. – Zárható kapu, hibátlan kerítés, lehetőség szerint még egy kisebb elkerített rész a kültéri játszórész körül, és állandó felügyelet: ezek mind alapvető feltételei a biztonságnak. Ha ezek közül bármelyik nem működik tökéletesen, vagy hiányzik, az intézményvezetőnek kötelessége azonnal intézkedni. Előfordul, hogy financiális nehézségek miatt reménytelennek látszik egy-egy nagyobb javítás, de ha a gyerekek biztonsága miatt muszáj a szerelést kifizetni, akkor legfeljebb változtatni kell a fontossági
sorrenden, és sürgősséggel fenntartói segítséget kérni. Egy biztos, a gyerekek biztonságát egy napig sem szabad kockáztatni. Ennek ellenkezője a legsúlyosabb szakmai hiba, ami előfordulhat. A kecskeméti eset is nyilvánvalóan valamilyen mulasztás eredménye, ezért nem lehet a felelősség kérdését megkerülni. Önvizsgálatot kell tartania a vezetőnek is, utána pedig meg kell nézni, mit mulasztottak az érintett pedagógusok.”
Ehhez képest az egyik budai, állami fenntartású óvoda kapuján három hete elromlott a mágneszár, a kapu sokáig egyáltalán nem volt zárható. A szülők reklamálásait követően az alábbi, nem túl hatékony, házilagos megoldás született. Vajon mi lehet a késlekedés oka? Komolyabb zárcserét terveznek? Nincs rá keret? Az óvoda egy forgalmas út szomszédságában található… Tényleg van az elfogadható színvonalú javításnál sürgősebb, fontosabb tétel az intézmény vagy fenntartója gazdálkodásában, amire ennél jobban kellene uszkve tizenötezer forint?
Csend, de meddig?
Jó lenne megismerni az érintett kecskeméti intézmény vezetésének álláspontját, de egyelőre ez hiú reménynek tűnik, pedig az eset másnapjára magyarázatot ígértek nekünk – három munkanappal ezelőtt. Hallgatás helyett tanácsosabb lenne valami ilyesmit mondani: igen, nyilvánvalóan a mi hibánk, nem tudjuk, hogyan történhetett, de ki fogjuk deríteni, levonjuk a konzekvenciát, hogy soha többet ne fordulhasson elő szökés. A szülőktől pedig elnézést kérünk. Lehet, hogy ennyi is elég lenne, hiszen nem a büntetés, hanem a megelőzés a cél. Hál’ istennek nem történt baleset, de ha történt volna, valószínűleg mostanra a bocsánatkéréssel sem mennének semmire.
