Időről időre olvashatunk hasonlóan tragikus esetekről, megölt, kitett újszülöttekről. Évente 7-20 újszülöttgyilkosságot derítenek fel, de valószínűleg több történik, mint amennyi végül bekerül a hírekbe.
Amikor egy-egy esetre fény derül, a közvélemény egy emberként borzad el: érthetetlen, mi visz rá valakit ilyen tettre. Többnyire az anyát teszik felelőssé, pedig az ő nehezen menthető szerepe mellett a környezeté sem elhanyagolható. A legtöbb csecsemőgyilkosságot ugyanis eltitkolt terhesség előzi meg. Szörnyű következményekkel járó titok ez. Egy újszülött élet végéhez vezet.
Tagadás a végsőkig
A római birodalomtól egészen a közelmúltban történt sokkoló esetekig szinte mindig ugyanaz történik. Ahol félelem, tudatlanság vagy szégyen övezi a “törvénytelen” fogantatást, a nem tervezett terhességet, ott előfordul, hogy a nők tagadnak a végső pillanatig. Sokszor maguknak is csak akkor ismerik be a várandósság tényét, amikor már előrehaladott a terhesség. Sokak számára végül nem marad más “megoldás”, mint az, hogy valahogy eltüntessék a “sosem volt” gyermeket.
Cseres Judit kriminológus Eltékozolt újszülöttek című kötetében 197 hasonló tragikus esetet elemzett, és arra jutott, a fő felelős a legtöbbször a titokjátszma-ajánlatot kínáló környezet. Más tanulmány vizsgálata 96 hasonló emberölési esetének mindegyikében titkolt terhességet talált. Az anya kilenc hónapon át úgy tehet, mintha nem is várna gyermeket, és ez, hogy a terhes nőket kitartóan azzal szembesítik, hogy a terhességük „nem is létezik”, könnyen elvezet a „nem létező terhesség létező eredményének” megsemmisítéséhez.
Életmentés
A terhesgondozás tehát életmentő lehet, mert ha nincs eltitkolt terhesség, nincs olyan könnyű lehetőség az újszülött megölésére sem. Fontos lenne, hogy legyen hova fordulniuk a krízisterheseknek, legyenek számukra akár otthonok, ahová beköltözhetnek, és ugyanilyen fontos lenne, hogy a titokjátszmák összes szereplőjének a felelőssége erősödjön a köztudatban.
De nem csak ez a fontos. A téma szakértői ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy az újszülötteket megölő nők feltűnően tájékozatlanok a fogamzásgátlással kapcsolatban.
A közoktatás, a média, az egészségügyi dolgozók szerepe egyaránt jelentős a megelőzésben, és az olcsó és hatékony fogamzásgátló eszközök hozzáférhetőségén is lenne mit javítani. Nagyon fontos lenne a jól működő iskolai felvilágosítás, és nem csupán a teherbeesés feltételeinek ismertetése (például: hogy menstruáció vagy szoptatás alatt és akár behatolás nélkül is megtörténhet), de a terhesség jeleinek általános ismeretek közé építése is. Vagy akár az, hogy hová fordulhatnak azok, akik ilyen helyzetbe kerülnek. Hasonló jelenleg még tervben sincs a Nemzeti Alaptantervben.
Ugyanakkor végtelenül elszomorítók a hasonló tragédiák tükrében a terhességmegszakítás ellen ágáló nyilatkozatok is. Ilyen jellegű érvelés hangzott el a minap a köztévén Rákay Philip szájából is. Szerinte minél inkább van abortusz, annál inkább diktatúra van, minél inkább betiltják az abortuszt, annál inkább nincs diktatúra. Értjük az üzenetet, sajnos nagyon is értjük, és habár a fenti kijelentésnek pontosan az ellenkezője igaz, félelmetes belegondolni is, hány csecsemő életébe kerülhet az, ha a hatékony felvilágosítás és a fogamzásgátlók elérhetővé tétele helyett valóban a terhességmegszakítás szabályozását szigorítanák.
