– Van benne anyag! – állapítottam meg aggodalmasan, amikor a MOL Bubi üzemeltetési osztályvezetője, Fábián Zoltán bemutatta a Budapesti Közlekedési Központ kelenföldi ügyfélközpontjában elhelyezett próbajárművet. De aztán sikerült meggyőznie, hogy jobban járok, ha nem én viszem a Bubit, hanem ő visz engem. Ebben maradtunk, majd a B+R jegyében (Bike + Ride = bringázz és tömegközlekedj!) metróra szálltam, hogy elérjem a Gellért téri dokkolót. BKV-bérlet nélkül csak korlátozottan használható a MOL Bubi a mindennapokban, hiszen a lefedettsége egyelőre csak a belvárosra terjed ki. Mivel a dokkolók kerékpárutak és forgalmas csomópontok mentén találhatók, a tömegközlekedéssel kényelmesen kombinálható a “bubizás”. Az árszabást pedig úgy találták ki, hogy fél órán belül érdemes letenni (illetve lecserélni) a bringákat, akkor a megváltott bérlettel, illetve az ötszáz forintos napijeggyel már további díjfizetés nélkül lehet vele járni, akár egész nap. Így esett, hogy az első alkalommal tett szerkesztőségi villámlátogatással csaknem az egész rendelkezésemre bocsátott keretet “elparkoltam”. Ráadásul mindezt az évszázad legforróbb delére időzítettem – hátamon egy tízkilós hátizsákkal –, a szerkesztőséghez vezető lankán az elképzelt dicsőséges “bebubizás” csúfos biciklitolásba fulladt. De legalább kipróbálhattam, mennyire egyszerűen használható az atombiztos lakat. Minden más is egyszerű: a MOL Bubi kölcsönzéséhez voltaképpen csak egy mágneskártya kell, ami maga a regisztrációhoz kötött bérlet. Ezt a kártyát hozzá kell érinteni az ülés mögött levő fedélzeti számítógéphez, amely erre azt feleli “várjon”, majd hogy “bérelve”. És már lehet is állítani az ülésmagasságot, rögzíteni a csomagtartón a táskát, és elkezdeni tekerni.
Előnyök és hátrányok
A boltba menés az egyik olyan helyzet, amelyben a MOL Bubi aranyat ér. A saját kerékpáromon például nincs csomagtartó, a Bubikon viszont van, méghozzá nem a kormányra, hanem elé, a kerékpárvázra rögzítve, tehát meglehetősen stabil. Tipikus “bubizós” élethelyzet, amikor fölugrunk egy “gyors” baráti kávézásra, este beesünk valami szórakozóhelyre, illetve el akarunk érni egy vonatot, buszt. Vagyis amikor a saját kerékpárt az utcán hagyni némi szorongással jár. Ha borús az ég, jó arra gondolni, hogy nem a saját kerékpárunk ázik. Az elővárosi közlekedéssel kifejezetten jól használható a MOL Bubi, hiszen a négy központi pályaudvarból három (a Nyugati, a Keleti és a Déli) és a nagyobb buszpályaudvarok, végállomások mellett vannak dokkolók. Budapesten bubizni – összetett élmény. Melengető volt a kiválasztott kaszthoz tartozás érzése a tesztidőszakban: irigy, illetve érdeklődő – emelkedőkön szánakozó – pillantások kereszttüzében haladni, és érezni, hogy a bubizás trendi, környezettudatos és biztonságos. Jó volt arra gondolni, hogy az autósok vigyáznak rám, mert nem akarnak pereskedni a BKK-val. Nem kell félnem kerékpár- (lámpa- és ülés-) tolvajoktól, a szervizelés nem az én gondom és költségem. Ha mindezt összeadom, megéri a 18 900 forintot, amennyivel megváltható egy évre a bubizás (indulási kedvezménnyel csak 12 ezer). A sebesség mámoros érzését viszont el lehet felejteni, mert egy nyikorgó retro- vagy egy kempingbicaj is vígan elszáguld mellette. Értekezletre legalább tíz perccel előbb kell elindulni, mint saját bringával, emelkedő, sárgában átkelés kizárva. Az első napokban még dohog a kezdő “bubista”, hogy a három sebességfokozat közé kéne még legalább kettő, de aztán megérzi például, milyen jó lassan haladni és kihúzott derékkal nézelődni. Még a dohogós korszakban jött oda hozzám fölcsillanó szemekkel egy jól öltözött ötvenes férfi azzal, hogyan lehet ezeket a járműveket kölcsönözni. Mondtam neki, egyelőre sehogyan, de szívesen kölcsönadom egy körre. Boldogan eltekert vele a sarokig meg vissza, és elmesélte, milyen a MOL Bubi stuttgarti rokona, merthogy ő ott használt ilyet utoljára. És hozzátette, mennyire jó, hogy már Budapesten is van ilyen. Nem baj, hogy nem tökéletes, mondta, szeretni fogják a pestiek – majd megszokják a hátrányokat az előnyök kedvéért.
Mi történik mostanában?
A MOL Bubi 76 állomásán 1100 kerékpár van forgalomban, 15 km2-en.
Jelenleg 230 km kerékpározható út van Budapesten – köztük néhány fontos bevezető út –, ez 6-7 éven belül több mint 120 km-rel nőhet.
Az útfelújítások során a kerékpárosok szempontjaira is gondolnak. (Például új kerékpársávok épültek a Fóti úton, a kispesti Ady Endre úton.)
2014 végéig a VI–VII. kerületben 10 km-es távon egyirányú utcában lehet két irányban kerékpározni, 6,5 km hosszú útszakaszon kerékpáros nyomot festenek fel, ami felhívja a figyelmet a kerékpáros-forgalomra, 520 kerékpár-parkolóhely létesül.
Mitől fogjuk megszeretni?
“Ez egy olyan dolog, hogy ha látod magad körül, és el kell jutnod A-ból B-be, akkor használni fogod. Ilyen egyszerű” – mondta a sajtónak Merete Kristoffersen, a koppenhágai önkormányzat osztályvezetője a koppenhágai bérbiciklirendszerről. A dán fővárosban hozták létre az első közösségi biciklis rendszert, a City Bike-ot 1995-ben, majd 2012-ben megszüntették. Idén egy új rendszert állítottak föl, tanulva a régi hibáiból. A City Bike-ot ingyen lehetett használni egy érmével, de nem ezért volt túl költséges az üzemeltetés, hanem mert – hasonlóan a magyar MOL Bubikhoz – olyanra építették őket, hogy az alkatrészeket ne lehessen más kerékpárhoz felhasználni, így nem volt érdemes ellopni, viszont rettentő sokba került. Ott ráadásul az az ellenérv is felmerült, ami Budapesten nem, hogy mivel minden lakosnak van saját biciklije, ezért a közösségi kerékpárokat úgyis csak a turisták használnák. Végül kiderült, hogy a bérbiciklikre még egy fejlett kerékpáros-kultúrával rendelkező országban is szükség van. Például azért, mert minden jó, amivel az emberek arra ösztönözhetők, hogy egészségesebben éljenek. Ha kerékpároznak, spórolnak, mozognak, és nem szennyezik a levegőt. Egyre többen váltanak autóról kerékpárra, ha biztonságban érzik magukat az utakon, és ha erre kicsi koruktól tanítják őket. Ebből a szempontból is jó, hogy a budapesti utcaképhez mostantól hozzátartoznak a világoszöld kerékpárok. A kerékpárossá nevelés terén is tanulhatnánk a dánoktól: ott sok iskolában azt kérik a szülőktől, hogy ne autóval vigyék a gyerekeket reggel, hanem kétkerekűvel kísérjék őket. Így a kicsik biztonságos körülmények között tanulnak meg biciklizni, és az oktatás része egy rendőr előtt tett kerékpárosvizsga is. Ahogyan úszni, úgy a két keréken való biztonságos közlekedésre is meg kellene tanítani a gyerekeinket.
 Mi várható? |
