A kérdés, amitől leizzadunk az állásinterjún

Önéletrajz, motivációs levél, a leendő munkáltató feltérképezése, dress code, sok mindent tehet az ember azért, hogy sikeresen szerepeljen egy állásinterjún. Számos kérdés van, amire fel lehet készülni. “Hogyan jellemezné saját magát?” “Mik az erősségei, gyengeségei?” Gyakorlatilag az összes állásinterjú elengedhetetlen nyitó-záró akkordjai. De mi ezekre a helyes válasz? Egyáltalán, van olyan, ami garantáltan sikert hoz? 

Dave Porter, a bostoni Baystate Financial gazdasági tanácsadója szerint ezek a legpozitívabb jelzők egy állásinterjún:

• Őszinte
• Tisztelettudó
• Pontos
• Kíváncsi
• Megbízható

Megkérdeztünk egy hazai szakembert ugyanerről. Bácsfalvi Judit, a Manpower toborzási csoportvezetője szerint nálunk ez a kérdés jóval összetettebb. 

“Magyarországon ezek kifejezetten elcsépelt jelzőknek számítanak. Általában kimondhatjuk, hogy itt nem szokás az önfényezés. A jelöltek jóval visszafogottabbak, mint Amerikában, kivéve a kommunikáció, PR, marketing területen dolgozókat. Ők valamivel magabiztosabbak, de ez tőlük el is várható. A többi jelöltből legtöbbször úgy kell kiszedni, hogy mik a sikereik, mi az az eredmény, amire büszkék. Sokan elakadnak az interjúnak ezen a pontján, pedig túl szerénynek sem szabad lenni. 

Mindenképp érdemes felkészülni az interjúnak erre a részére, mert ez sarkalatos pont minden kiválasztási procedúránál. Ugyanakkor az sem jó, ha érezni lehet, hogy előre bemagolt jelzőket hallunk. Ilyenkor szoktunk visszakérdezni, hogy mit jelent az, hogy lelkiismeretes? Mondjon egy példát, idézzen fel egy szituációt, amikor ez a tulajdonsága érvényesült.”

Bácsfalvi Judit szerint fontos, hogy a gyengeségeinkről is tudjunk beszélni. Ennek célja, hogy kiderüljön, működik-e az illetőben az önkritika. “Ezzel kapcsolatban azt szoktuk javasolni, hogy úgy kommunikáljuk a rossz tulajdonságainkat, hogy azokat már az interjú során a visszájára tudjuk fordítani. Azt mondja például valaki, hogy ugyan ő jó tempóban végzi a munkáját, viszont rendszeresen hibázik. Adminisztratív jellegű munka esetén ez kifejezetten rossz pontnak számít. Más munkakörnél nincs ekkora jelentősége, különösen ha hozzáteszi, hogy ettől függetlenül ő szokta a legjobb eredményeket hozni a csoportban. A lényeg ennél a kérdésnél az, hogy belássuk a hibáinkat, és tisztában legyünk azzal is, hogyan lehet rajtuk változtatni. Az a legrosszabb, ha valaki erre nem mond semmit.”