A rocksztár – Dewey Finn (Jack Black)
Film: Rocksuli
Rendben, felszínesen nézve Dewey akár lúzernek is tűnhet, de tanulói szemmel a fickó egyértelműen olyan tanár, akiről a legtöbb diák álmodik. Imádja azt, amit tanít, maximálisan elkötelezett iránta, szenvedélyesen tud beszélni róla, és nem elégszik meg a hagyományos tanítási módszerekkel. Ha kell, teli torokból énekel, ha kell, ördögvillázik és headbangel, és igazi rocksztárpózok garmadáját mutatja be az óráin. Ezen felül Dewey képes megszerettetni a gyerekekkel azt, amit tanít, és úgy adja át a tudást, hogy a tanulást a gyerek nem kötelességként, hanem inkább játékként fogja fel.
A jó fej – Ms. Norbury (Tina Fey)
Film: Bajos csajok
Az összekacsintós tanár, aki ha csak percekre is, de el tudja hitetni a diákjaival, hogy ő is egy közülük. Az a fajta ember, akiben megbíznak a diákjai, és ha bármi problémájuk van az iskolában vagy az iskolán kívül, vele akarják megbeszélni. Nem ül magas lovon, sőt kimondottan erős az önkritikai hajlama, nem gondolja magát a diákjainál cseppet se többnek, és arra törekszik, hogy a tanulókkal jó partneri viszonyt ápoljon. Nem haverit, hanem partnerit. Ez fontos különbség.
Az önfeláldozó – Martin Humphreys (Rafe Spall)
Film: X + Y – Egy ragyogó fiatal elme
Minden szakmában a többséget azok adják, akik csak munkaként tekintenek rá – persze ettől még csinálhatják jól –, ám akadnak olyanok is, akik hivatásként. Ilyen ember a matektanárként dolgozó, emberséges Martin Humphreys is, aki felfedezi az egyik tanítványában lakozó matekzsenit, és nem hagyja veszni. Pedig ez volna a könnyebb, ugyanis a fiú enyhén autista, ráadásul képtelen túltenni magát az édesapja halálán. Humphreys azonban kitartással, empátiával és iskolaidőn túli elfoglaltságokkal a srác bizalmába férkőzik, sőt azután is foglalkozik vele, miután kirúgták az állásából, hogy végül együtt indulhassanak el a Nemzetközi Matematikai Olimpiász meghódításának útján.
Aki rendet rak a gettóban – Louanne Johnson (Michelle Pfeiffer)
Film: Veszélyes kölykök
Külön kategóriába tartoznak a tanáros filmeken belül azok a tanerők, akik fehér idegenként érkeznek a jórészt színes bőrűek által lakott gettó egyik lesajnált iskolájába, ahol könnyebb kemény droghoz jutni, mint egészséges ételhez a menzán. A tanerő többsége itt csak túlélésre játszik, és ebbe az “idillbe” rondít bele az új érkező, aki meglátja a szépséget egy trágyadombon is, és tudja, hogy kellő kitartással és megfelelő hozzáállással a legvadabb gettólakóból is lehet mintadiákot faragni, akinek egyenes lesz az útja a mélyszegénységből az egyetemre. Ennek a tanárfajtának az archetípusa a Veszélyes kölykök Louanne-je, aki a saját testi épségét is kockára teszi a diákjai szebb jövőjéért, ha szükséges.
A szuperhős – Charlex Xavier (Patrick Stewart)
Film: X-Men-trilógia, X-Men – Az eljövendő múlt napjai
Az ember gyerekként szeret a tanáraira hősként gondolni, legalábbis azokra, akiket tisztel és nagyra tart. Ennél már csak egy fokkal van feljebb egy tanár, aki nem szimplán hős, hanem egyenesen szuperhős. Ilyen fickónak számít az X-Men filmek Xavier professzora, aki a tehetséges mutáns gyerekek számára üzemeltet bentlakásos iskolát, de nem elégszik meg ennyivel: a suli igazgatása és a mutánsok ügyének támogatása mellett rendszeresen órákat ad, s ennek során a legfontosabbat nyújtja a diákjainak, amit csak egy tanártól kaphatnak: megtanítja nekik, hogy hogyan béküljenek ki saját magukkal, és használják a képességeiket a jó ügy érdekében. Egy ilyen tanárra nem csak egy mutánsok lakta világban van szükség.
Az idealista – John Keating (Robin Williams)
Film: Holt költők társasága
A Robin Williams alakította John Keating egyetlen legemlékezetesebb tanár-összeállításból sem maradhat ki, méghozzá teljesen jogosan. Létezik egy elmélet, miszerint egy tanárnak a gyerekeket az életre kell felkészíteni, és az iskolában a hasznosság elve alapján kell fókuszálni a tantárgyakra. John Keating pont a másik oldalon áll: ő az élet szépségét és szeretetét a művészetek, elsősorban az irodalom segítségével próbálja átadni a tanulóinak, méghozzá óriási lelkesedéssel, alázattal és örömmel. Persze ahhoz, hogy a szerep ennyire emlékezetes maradjon kellett Williams ellenállhatatlan humora is, ami máig nagyon hiányzik a mozikból. A film vége, amikor a diákjai a padokra állva búcsúznak elbocsátott tanáruktól, sokadszorra nézve is félelmetesen szép.
A szuperpozitív – Poppy (Sally Hawkins)
Film: Hajrá, boldogság!
A gyerekeknek sem akkora öröm iskolába járni, ha a tanáraik leterheltek, fáradtak, ingerlékenyek és frusztráltak. A fentiekből szerencsére egyik sem igaz a bájos Poppyra, bár tény, hogy ő nem Magyarországon, hanem Angliában tanít, bár amennyire pozitív személyiség, még az itteni viszonyok között sem lehetne letörölni a vigyort a szájáról. Poppy ugyanis a legkisebb dolgokban is képes meglátni a szépet, szinte bárminek képes örülni, és az állandó boldogsága kihat a környezetére is. Mivel tanítónőként dolgozik, az ő osztályában szinte csak boldog gyerekeket látni.
A szociálisan szuperérzékeny – Ms. Rain (Paula Patton)
Film: Precious – A boldogság ára
Egy tanártól jó esetben a szociális érzékenység alapelvárás volna, de az, amit Blu Rain tesz a diákjáért, ezen jócskán túlmutat. Felkarolva a lelkileg és testileg is bántalmazott, a saját apja által rendszeresen megerőszakolt lányt, Precioust tanítani kezdi, és általa tanul meg a lány írni és olvasni. Azonban a tanárnő igazán érzékeny oldalát akkor villantja meg, amikor segít az utcára kerülő lánynak új otthont találni, sőt egy éjszakára még magához is befogadja őt. Ms. Rain megtanítja Precioust hinni önmagában, ahogy arra is, hogy bízzon a jövőben, mert még számára is jobbra fordulhat.
Aki mintafeleségek helyett független nőket nevel – Katherine Watson (Julia Roberts)
Film: Mona Lisa mosolya
Volt idő, amikor lányiskolában tanulni azt jelentette, hogy a tanulókat nem egy szakmára, karrierre vagy úgy általában az életre készítették fel, hanem inkább arra, hogy megtalálják maguknak az ideális férjet, akit jó feleségként kiszolgáljanak és körberajongjanak. Egy ilyen lányiskolában kap állást a korszakban – az ötvenes években járunk – mindenképp haladó gondolkodásúnak számító Katherine Watson, aki úgy dönt, hogy szembe menve az iskola szellemiségével, inkább egyéniségeket nevel, és a tanítás nála nem áll meg abban, hogy bemagoltatja a tankönyv oldalait. Művészettanárként önálló gondolkodásra és értékítéletre neveli tanítványait, számos ellenséget szerezve ezzel.
Olvasnál még tanárokról?
- Ilyen egy jó tanár az etikai kódex szerint
- A tanárok követeléseit 12 pontban foglalták össze
- Megvan a győztes: ő az ország kedvenc tanára
