Sokkal több nevelőszülő kellene

Magyarországon 23 ezer fiatal nem él a vér szerinti szüleivel, közülük közel 10 ezren 12 év alatti gyerekek. Erre a sok fiatalra mindössze 5500 nevelőszülő jut, ami nagyon kevés. És itthon még mindig az a trend, hogy öt év feletti gyerekeket ritkán  fogadnak örökbe, mindenki kicsiket szeretne, de leginkább csecsemőt.

A jelenlegi törvény értelmében nevelőszülő az lehet, aki:

• huszonnegyedik életévét betöltötte;
• nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság és támogatott döntéshozatal hatálya alatt;
• büntetlen előéletű;
• a gondozásába helyezett gyermeknél legalább tizennyolc, de legfeljebb ötven évvel idősebb;
• személyisége, egészségi állapota és körülményei alapján alkalmas a nála elhelyezett gyermek kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítására és a családjába történő visszakerülésének vagy örökbefogadásának támogatására, valamint a gyermek, fiatal felnőtt életkori szükségleteiből adódó feladatoknak az ellátására;
• a képesítési előírásokra vonatkozó miniszteri rendeletben meghatározott képzésen eredményesen részt vett;
• egy családon belül legfeljebb hat gyerek ellátását biztosíthatják, beleértve a saját gyerekeket is.

A nevelőszülők egyébként választhatnak, hogy a befogadott gyerekeket a saját otthonukban, vagy az alapítvány által biztosított házakban akarják nevelni.

A jövendő nevelőszülőnek a háziorvosi igazolás mellé még egy pszichológiai tesztet is ki kell töltenie. Nemcsak a motivációt, a saját gyerekkel fenntartott kapcsolatát, a nevelési elveit vizsgálják, hanem a személyiségét is. Nagyon fontos, hogy aki nevelőszülőnek jelentkezik, lelkileg is teljesen egészséges legyen: a depresszió, a szorongás, az indulatkezelési problémák kizáró okok. Egy 300 órás képzésen kell részt venni ahhoz, hogy valaki nevelőszülő lehessen. Gyereket már a 60. órát követően lehet vállalni, de a képzést mindenképpen be kell fejezni. A leendő szülőknek azt is megtanítják, hogy milyen jelekre kell egy traumatizált gyerek esetében odafigyelni, ha elhanyagoló, bántalmazó környezetből érkezik.

2014. január 1-e óta főállású munkaviszonynak számít a nevelőszülőség. Egy tavalyi határozat alapján pedig akár 8 órás munka is vállalható mellette.

Ki lesz jó nevelőszülő?

“Mindenképpen fontos az empátia, a humorérzék, a stressztűrő képesség, a feltétel nélküli szeretetre való képesség azoknál, akik nevelőszülőségre vállalkoznak – mondta Szlankó Viola, az SOS Gyermekfalvak pszichológusa az NLCafénak. – A legfontosabb pedig az elhivatottság, az igazi motiváció, hiszen anélkül nem lehet segíteni a nem saját gyerekeken. Nagyon bonyolult szintje a szülőségnek a nevelőszülőség, hiszen el kell fogadni azt, hogy a nem vér szerinti gyereket kell nevelni és szeretni, és emellett azzal is meg kell birkózni, hogy a gyerek bármikor elkerülhet a nevelőszülőtől. Ez eggyel bonyolultabb tehát, mint az örökbefogadó szülő, mert a nevelőszülőnek tisztában kell lennie azzal, hogy elfogadja és megszereti a gyereket, de elszakad tőle, ha úgy alakul. A cél egyébként minden esetben az, hogy a gyerek visszakerüljön a saját családjához, de ez sokszor nem sikerül, mert ott továbbra is veszélyben lenne, viszont nem mondanak le róla a vér szerinti szülei sem, tehát nem örökbe adható. Ilyenkor jó megoldás az, ha nevelőszülőkhöz kerül, ahol családban élhet, gyerekekkel és szülőkkel együtt.”

Gyakran olyanok vállalnak nevelőszülőséget, akiknek a saját gyerekeik már kirepültek, és hiányzik a gyerekzsivaj, máskor meg olyan családok vállalkoznak erre, ahol már van saját gyerek, de mellette szívesen nevelnének még egy vagy két gyereket. Sokszor olyan nők, anyák vállalnak nevelőszülőséget, akik háztartásbeliek, viszont úgy érzik, hogy van bennük elég szeretet, akarat, hogy abból jusson még több gyereknek is a sajátjain kívül. Akadnak olyan területek, ahol hagyománya van a nevelőszülőségnek, ilyen például Szabolcs és Bács- Kiskun megye. Jellemzően ez a keleti régió, és biztosan összefügg azzal, hogy arrafelé nagy a munkanélküliség. Nagyon fontos, hogy nemcsak fizetést kap a nevelőszülő a munkájáért, hanem ellátmányt is, de az anyagi motiváció önmagában kevés, pusztán ezért nem lehet ezt a feladatot elvállalni.

Fontos azt is tudni, hogy ez egy nehéz munka, ugyanis ezek a gyerekek már annyi mindent megéltek, annyi mindenen átmentek, hogy gyakran tele vannak sérelemmel, fájdalommal, bizalmatlansággal. De az is biztos, hogy éppen ők értékelik mindennél jobban, ha valaki törődik velük, szereti őket, éppen ezért valódi, szeretetteljes kapcsolat alakul ki a gyerek és a nevelőszülő között az esetek legnagyobb részében. Sőt ez a kapcsolat legtöbbször egy egész életen keresztül elkíséri mindkét felet, az elköltözés után is szoros marad a kapcsolata a gyereknek és a szülőnek.

Hogy miért van mégis kevés nevelőszülő?

Biztosan az is sokat számít, hogy Magyarországon nincs presztízse ennek a foglalkozásnak, ahogyan nincs az  ápolónőknek vagy az óvónőknek sem. És nagyon kevesen ismerik a lehetőséget magát, hogy el lehet menni nevelőszülőnek, saját gyerekkel vagy anélkül is.

A gyerek a legfontosabb

“Testvéreket nem választunk el, és minden esetben gyerekhez választunk szülőt – mondta a pszichológus. – A gyerekek átlagosan öt évet töltenek nevelőszülőknél, de a törvény egészen 24 éves koráig támogatja a befogadó családot anyagilag.”

Itt olvashatsz még többet a nevelőszülőkről: 

• Lennél nevelőszülő? Elhivatott családokat keresnek
• Mit tennél, ha látnád, hogy egy nevelőszülő bántja a gyerekét?
• “Az első évben felmerült, hogy abbahagyom, de valami mindig megerősített, és maradtam”