Nyilván senki sem akarja, hogy a nézeteltérések éket verjenek közé szeretteivel. És mégis megtörténik számtalan esetben, hogy a sorozatos viták és veszekedések előbb játszmákba merevednek, azaz szinte mindig ugyanazon forgatókönyv mentén zajlanak le vitáik, majd szépen lassan, mondhatnánk úgy is, hogy alattomosan elhidegítenek egy kapcsolatot. A két fél pedig csak áll, és nem érti, ez hogy történhetett…
Sokszor az állandó vita hátterében olyan dolog is állhat, amire esetleg a két fél nem is gondolt. Például az, hogy nincs más kapcsolódási pontjuk egymáshoz, vagyis a viták és veszekedések az intimitást hivatottak helyettesíteni – vagy inkább mímelni. Pont úgy, mint amikor a kisgyerek a rosszalkodással igyekszik elérni az áhított figyelmet.
Vajon ezt át lehet fordítani valódi intimitásba? Lehet, hogy a viták ne csak mímeljék, de akár újra megteremtsék az annyira áhított kapcsolódást? Hogy a veszekedések ne a köztünk lévő szakadékot mélyítsék tovább? Kemény munkával akár ezt is el lehet érni!
De mielőtt belecsapunk abba, hogy mire érdemes odafigyelni egy nézeteltérés során, nézzük meg, milyen alaptípusokba sorolhatjuk magunkat a vitáinkban tapasztalt viselkedésünk alapján. Már előre szólok, hogy egyik viselkedési minta sem tudatos, hanem mélyen belénk épült érzelmi beidegződések ezek, amelyek azonnal beindulnak, mikor a feszültség a tűréshatárainkat feszegeti.
- Ha az a fajta ember vagy, aki nemtetszését többnyire inkább magában tartja, sérelmeit pedig nem mondja ki, hanem belül gyűjti, mígnem egyszer csak akár kifejezetten alkalmatlan pillanatban előtörnek belőled, akkor te szubmisszíven kommunikálsz. Ezzel csak az a gond, hogy sokszor a másik felet teljesen meglepheted ezekkel a kitörésekkel, mert esetleg már nem is emlékszik arra, mivel és mikor megbántott. Az is lehet, hogy mivel adott helyzetben nem mondod el, ha fájdalmat okozott, észre sem veszi, hogy megbánt, nincs tisztában azzal, hogy nálad hol húzódnak a határok.
- Ha viszont te az vagy, aki az esetek nagy többségében sérelem esetén gondolkodás nélkül kitörsz, és mindent beterítesz az áradó érzelmeiddel, akkor agresszíven kommunikálsz. Egy ilyen kirohanás után simán lehet, hogy nem érzed jobban magad, sőt bűntudat tölt el, de előfordulhat, hogy ez csak újabb támadásra sarkall. A partnered viszont ettől a kitöréstől vagy azonnal visszavonul – és esetleg némaságba burkolódzik –, vagy visszatámad. Ettől viszont a nézőpontok nem fognak közeledni egymáshoz, a feloldás elmarad, sőt gyakran mélyül köztetek a konfliktus.
A jó hír, hogy bármelyik típusba tartozz, változtathatsz, és szert tehetsz olyan vitakultúrára, amellyel mindkét fél számára megnyugtató módon kerülhet pont egy-egy vita vagy veszekedés végére.
Ahhoz, hogy ebbe az irányba elindulhass, lássuk azokat a tipikus hibákat, amiket rendre el tudunk követni egymással szemben. Ha tudatában vagy ezeknek, nagyobb az esélye, hogy ha helyzet van, és bármelyik is előbuggyan belőled, rajtakapod magad a dolgon. És akkor ott az esély, hogy változtass.
Játszmák életre-halálra
Először is beszéljünk egy kicsit a játszmákról. Bármilyen nézeteltérés során beindulhatnak, ha már rögzültek egy-egy kapcsolatunkban. Jellemzőjük, hogy a két fél ugyanazokat a szerepeket játssza végig ezek során, ugyanazokkal a gesztusokkal, egymásra reagáló szófordulatokkal és mondatokkal.
Ahányszor Petivel összekapunk, már előre remeg a gyomrom, mert tudom, mi fog történni. Azt is, hogy mikor mit fog mondani. És a legjobban attól vagyok kész, hogy pontosan tisztában vagyok azzal is, én hogyan fogok reagálni arra, amit mond. Megőrjít ez, mert a veszekedéseink végén nem érzem úgy, hogy bármelyikünk is megkönnyebbült volna. Inkább úgy érzem, hogy hatalmas kőként nehezedik továbbra is ránk az egész
– meséli Emma, aki emiatt úgy érzi, minden egyes konfliktussal egyre távolabb kerül párjától. Megszakítani ezeket a játszmákat és kilépni belőlük nagyon nehéz, csak akkor van esély rá, ha még azelőtt észreveszed, hogy beindult a verkli, mielőtt igazán elragadnának az indulataid. Ha sikerül ezt a pontot elkapnod, gondold végig, hogy épp mi történik, milyen érzések vannak benned, és mire lenne szükséged ahhoz, hogy újra jól érezd magad. Ha úgy érzed, képes vagy rá, adj egy meglepő, eddig nem ismert reakciót, vagy akár vonulj félre egy kicsit, hogy rendezd a gondolataidat. Utóbbi esetben nagyon fontos, hogy szó nélkül lelépni – avagy pufogva-csapkodva – nem ér! Ha ki akarsz lépni az adott szituációból, ilyenkor kérj időt a másiktól, jelezd neki, hogy most szükséged van erre. Ha szóban nem megy, akár kézzel is jelezheted, ahogy a sportban szokás.
Többször volt már olyan, hogy apu vicceskedve mondott valamit, amivel megbántott. Amikor ezt megemlítettem neki, azt mondta, hogy ne legyek már ennyire érzékeny, ő nem mondott semmi olyat, amin meg kellene sértődnöm. Lehet, hogy ő tényleg csak poénnak szánta, de nem tehetek róla, nekem akkor is rosszul esett. Miért nem lehet ezt megérteni? És miért jó az, hogy újra meg újra megbánt?
Kata a maga 15 évével lehet, hogy érzékeny, de van annyira tudatos, hogy észrevegye, itt valami nincs teljesen rendben.
Sose kérdőjelezd meg a másik érzelmeit
Partnered azt mondja, hogy megbántottad vagy fájdalmat okoztál neki? Ne legyints rá, és ne kérdőjelezd meg az érzelmeit! Az, ami nálad nem okoz kiakadást, az, ami neked még megemészthető, másnak simán okozhat fájdalmat vagy sérelmet. Mindenkinek máshol vannak a határai, és ezeket nem azonosíthatod a magad határaival. Ha mégis megkérdőjelezed a másik érzéseinek jogosságát, azzal védekezésre kényszerítheted, és úgy érezheti, hogy kicsit sem értetted meg őt. Sőt nem is törekszel erre.
Utálom a veszekedéseket. Mindig úgy érzem, hogy megsemmisülök bennük, hogy a másik pillanatok alatt lenyom teljesen a padlóra. Anyósommal például a gyerekeimmel kapcsolatban gyakran összezördülünk. Ilyenkor olyan elveszettnek érzem magam, ráadásul azt gondolom, kicsit sem jogos, amit mond. Ezért mielőtt hozzájuk mennénk vagy ők látogatnak meg, mindig próbálok felkészülni arra, hogy vita lesz, és igyekszem már előre kitalálni, hogyan védjem meg magam.
Anett úgy gondolja, hogy anyósa nem tartja őt jó anyának azért, mert eltérő elveket vallanak a gyereknevelésről. Ha már eleve így készülsz egy vitára, nem fogsz tudni koncentrálni a másik fél mondandójára és a probléma megoldására. A nézeteltérés nem azt jelenti, hogy téged akarnak személy szerint bántani, mindössze azt jelenti, hogy egy ponton más a véleményetek. Ha csak az lebeg a szemed előtt, hogy magadat védd, elszalasztod az esélyt arra, hogy jobban megismerd a másik felet, és hogy olyan közös pontot találjatok egy konfliktus kapcsán, ami mindkettőtöknek elfogadható.
Te-kommunikáció helyett én-kommunikáció
“Móni szájából a veszekedések során már többször elhangzott, hogy én mindig ilyen vagy olyan vagyok, így vagy úgy csinálok valamit. Ilyenkor felháborodok, hiszen esélyem sincs arra, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről, mert már eldöntötte, hogy én milyen vagyok. Még ha meg is próbálnám, nem hallaná meg. Remélem, hogy ezen tudunk majd változtatni” – meséli a huszonnyolc éves Laci, aki már fél éve együtt él két évvel fiatalabb párjával.
Hasonlóképpen kezded a mondataidat? “Te mindig…”, vagy “Mert te…”, vagy “Te soha…”, esetleg “Olyan vagy…”. Ezekkel a mondatokkal ítélkezel a partnered felett, és felcímkézed a tetteit, és egy nézeteltérésből az egész kapcsolatra általánosítva teszel kijelentéseket. Csoda, ha védekezni kezd?
Inkább igyekezz úgy megfogalmazni a gondolataidat, hogy ne legyen benne vád. A benned zajló érzéseket és érzelmeket mondd ki inkább, és azok okait. “Én úgy érzem/azt gondolom…” – ezekkel az én-üzenetekkel sokkal befogadhatóbbá teszed a mondandódat, és lehetőséget adsz a másik félnek arra, hogy átgondolja a saját reakcióit is. Arról nem is beszélve, hogy még a saját indulataidat is könnyebben vissza tudod fogni.
Fontos az is, hogy kerüld a túlzásokat! A köztetek feszülő probléma pont elég, ha még nagyobbra fújod, csak a megoldást teszed nehezebbé. Az is túlzás, ha egy adott helyzetben még az előző nézeteltéréseket is felemlegeted, főleg ha mindezt az előbb említett ítélkezéssel vegyíted. Csak az adott súrlódási pontot tartsd a szemeid előtt, de azt erősen.
Ha folyton fenyegetőzöl, az sem jó taktika. Két reakciót érhetsz el a másik fél részéről. Az egyik, hogy visszavonul és védekezni kezd, a másik pedig az, hogy ha gyakran előfordul, előbb-utóbb nem fog komolyan venni. Ha nézeteltérésetek van, próbálj meg úgy közelíteni a helyzethez, hogy itt nem két ellenfél áll csatában egymással, és nem az a feladat, hogy legyőzd a másikat. Nem fog sérülni a másikban irántad érzett tisztelet, sőt!
Persze a határozottságra szükség van, de lehetsz úgy is határozott, hogy tiszteletben tartod a másik érzéseit és határait, és megpróbálod magadat kívülről szemlélni. Így higgadt maradhatsz, ami ismét közelebb visz titeket a megoldáshoz.
Gyilkos némaság
Tudom, hogy kicsit hevesebb vagyok az átlagnál, ha konfliktusról van szó, és próbálom is tudatosan visszafogni magam. De attól kiborulok, hogy a férjem ilyenkor bezárkózik és hallgat. Akár napokig is. Utána ugyan megszólal, de úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és még ha meg is próbálom vele megbeszélni a történteket, hát nem lehet. Nem hajlandó rá. Pedig szerintem így mindkettőnkben csak gyűlnek a tüskék. Mi lesz ennek a vége?
– teszi fel a kérdést Flóra. Ha az ilyen helyzetekben inkább hallgatsz, hogy mielőbb megúszd a vitát, csak halogatod a megoldást. Próbáld kimondani azt, amit érzel és gondolsz. Nincs olyan kapcsolat, amiben ne lenne súrlódási pont, és sajnos nem jó megoldás, ha kerülöd a konfliktus felvállalását. Tudd magadról, hogy mennyire értékes vagy, mennyire fontos vagy a másiknak – hiszen azzal nem bonyolódunk ilyen helyzetekbe, aki mit se számít nekünk –, nem fogod elveszteni attól, ha kinyitod a szádat, és esetleg még nemet is mersz mondani valamire. Ahhoz hogy a másik megértsen, el kell mondanod az érveidet és indokaidat is.
Ne légy türelmetlen!
Ahhoz, hogy valóban változást érj el, idő kell, nem is kevés – no meg komoly, elszántan végzett munka. Hogy a feszült helyzetek rendezése mindkét fél részére megnyugvással záruljon, szükséged lesz még önismeretre, tudatosságra és folyamatos figyelemre önmagad felé is.
És még valamire: hallgasd a viták során érdeklődéssel és nyitottsággal a másikat, így gyorsabban megértheted, mi zajlik le benne és persze benned is.
Minden nézeteltérés magában hordozza a lehetőséget arra, hogy még jobban megismerd a másikat, még jobban beleláss a másik fejébe, így nemcsak az a lehetőség áll fenn, hogy eltávolodjatok egymástól, hanem még jobban össze is kovácsolhat titeket.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönöm Peer Krisztina klinikai szakpszichológusnak!
Olvass még vitás ügyekről az NLCafén:
- A kérdés, amin 800 anyuka vitatkozik: Te magára hagynád az alvó kisbabádat hét percre?
- 7 hiba, amit egy vita során elkövethetsz
- Ezek a párkapcsolati viták valódi okai
