A jegyautomatáknak és nekem már történetünk van. A mélypontot néhány hónapja értem el a Széll Kálmán téren, ahol négy automata áll, de lehet, hogy öt. Rendesen zuhogott az eső, így először a benti gépekkel próbálkoztam, hogy ne ázzak. Egyik sem működött. Meg is kérdeztem az egyik arrajáró BKK alkalmazottat, hogy egy ekkora csomópontnál hogy fordulhat ez elő?
Vonogatta a vállát, és közölte, hogy ez bizony nem az ő dolga. Ekkor kínomban a külső gépekre fanyalodtam, mert a gyereknek holnaptól új bérlet kellett, különben nem tudnak edzésre menni. Mire ronggyá ázva és a fogam között kiszűrt káromkodások közepette végül a fizetéshez jutottam, addigra világosan kiderült, hogy esélyem sincs, mert a gép rossz. Nem fogad el készpénzt, a kártyámat pedig nem merem beledugni, mióta azt hallottam, hogy elnyeli. Persze a művelet elején semmi sem világított, ami azt hivatott jelezni, hogy ez az automata csak kártyát fogad el.
Mindegy, mentem a következőhöz, ami húszezrest nem volt hajlandó elfogadni, ezért tettem egy rövid kört a téren, mire fölváltottam. Akkor már 30 percre a Széll Kálmán téren időztem, és tényleg pipa voltam. Most újították fel a teret, elvileg csilli-villinek kellene lennie, vagy én vagyok hülye? És a csilli-villibe nekem beletartozik az automaták működése is…
Néhány idegösszeomlás után, és bőrig ázva végre kézhez kaptam a gyerekek bérletét, az utolsó automata ugyanis kegyeskedett működni. Nem állítom, hogy gyorsan ment, mert ezen a gépen aztán tényleg minden gombot pont ezerszer kellett megnyomni, mert szinte egyik sem érzékelte az érintésemet. Ha én csinálom rosszul, akkor előre elnézést kérek, de a többi szentségelő vásárló akkor pont ugyanolyan béna, mint én. És csak utólag jöttem rá, hogy lehet még ennél is rosszabb, messze nem ez volt a mélypont…
Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Budakeszin, ahol lakom, egyetlen ilyen csodamasina van. Azért csodálatosabb, mint az összes többi, mert az tutira soha nem működik! Én tízszer adtam esélyt ennek a gépnek, de mindig csalódottan és bérlet nélkül tértem haza. Meg is fogadtam, hogy félretéve a nyomkodás iránti rajongásomat, ezentúl nem fordul elő velem, hogy erre a módszerre fanyalodom, inkább keresek élő embert, aki bérletet árusít, lelkesen sorban állok, és ha kell, százszor is elüvöltöm az ablak előtt állva a gyerekeim diákigazolvány-számait, ami egyébként rendkívül vicces mutatvány. De kapok a végén bérletet, és pénzt is tudnak váltani, szóval mégiscsak szuper.
Aztán nem várt helyzetbe kerültem, és döntöttem, utólag kiderült, hogy rosszul. Azóta is bánom…
A lányommal nyílt napra mentünk a Városmajori gimibe, és én totál összekutyultam a dátumokat, meg voltam arról győződve, hogy még jó a fiam bérlete is meg az enyém is, de a nap közepén jöttem rá, hogy mégsem. Nem volt választásom, a János Kórház villamosmegállójában újfent ráfanyalodtam a jegykiadó automatára. Előtte gondosan ellenőriztem, hogy működik-e, aztán belevágtam a nagy kalandba. Itt szeretném megjegyezni, hogy tisztességes állampolgárként viselkedtem, aki nem akar lógni, sőt a gyerekeit is erre buzdítja. Jól rá is fáztam…
Bepötyögtem a diákigazolvány-számokat, a saját bérletigazolványom számát és mivel mi a közigazgatási határon kívül lakunk, így harmadszor is leküzdöttem az akadályt, mert a fiamnak kiegészítőt is vettem. Vagyis vettem volna, mert amikor 10 perces taktikai műveletemet követően – itt sem működtek a gombok, csak századszorra – a fizetéshez jutottam, akkor a gép játszi könnyedséggel dobta vissza a húszezresemet.
Mivel elég talpraesett teremtés vagyok, megkérdeztem a mellettem szurkoló tömeget – ők is jegyet vagy bérletet akartak venni, illetve rengetegen álltak a megállóban is villamosra várva – vajon fel tudja-e váltani valaki a húszasomat két tízesre. Egy pasi adott is két tízest, én odaadtam a húszast, de ez sem volt jó, mert az egyik tízes után azt jelezte, hogy a másikat már nem fogadja el, kér szépen kisebb pénzt. Az idegen férfi szó nélkül adott két ötöst a tízezresem helyett, elbűvölő mosolyom pedig nemcsak a segítőkészségének szólt ekkor, hanem annak is, hogy végre megkapom a bérleteket és mehetek.
Igen ám, de ötezrest sem szerette a rohadék, azt kiköpte, és a tízezresemet megtartva kiírta, hogy a tranzakciónak vége. 10 másodpercig hülyén álltam, majd felfedeztem a segítségkérő gombot, amit meg is nyomtam. Kisvártatva egy nagyon távoli és halk férfihang jelentkezett, aki megkérdezte, hogy mi a baj. A hangszóróra gyakorlatilag ráfeküdve megkíséreltem elmondani, hogy mi történt, de ez nem volt egyszerű, mert alig hallottuk egymást. Pénzváltó tettestársam akkor azt tanácsolta, hogy hívjam fel őket telefonon, de a mobilom totál lemerült… de ez nem a BKK hibája, hanem az enyém, mert újat kéne vennem, de ez igazán nem ide tartozik.
Közben a férfi a hangszórón keresztül kifaggatott az esetről, hol történt mindez és mikor. Megint készséggel elismerem, ha hülye vagyok, de szerintem neki pontosan látnia kellene, hogy honnan érkezett a segélyhívás. Mondta, hogy ez így van, de akkor is kötelező megkérdeznie, mert jegyzőkönyvet vesz fel. Hajrá! Neki is láttunk, nagyjából minden kérdést ötször kellett elismételnie, mire hallottam, és a válaszaimat is. Pontosan el kellett mesélnem, hogy mi történt, hánykor, mit akartam vásárolni, milyen bankjegyeket dugtam bele ebbe a pénznyelőbe, mi célból stb.
Közben permanensen ordítottam, mert semmit sem hallott, majd amikor a nevemet, az emailcímemet és a mobilszámomat is elüvöltöttem többször, akkor megszakadt a vonal. Újra megnyomtam a segélyhívót, és egy női hang tájékoztatott arról, hogy a kollégája gyakorlatilag a telefonszámomon kívül semmit sem értett, és éppen most hív mobilon, hogy végre felvehesse a jegyzőkönyvet. Mondtam, hogy ez szuper, csak a telefonom lemerült, most hazanyargalok és fél óra múlva hívjon újra. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy ha most jön egy ellenőr, akkor nagyon rosszul jár, mert minden dühömet rázúdítom…
Nem jött, szerencsére. Ahogy beléptem a lakásba, rögtön töltőre raktam a telefonomat, ami hamarosan meg is csörrent. És elölről kezdtük a beszélgetést. A nagyon udvarias férfihangtól megkérdeztem, hogy szerinte normális-e, hogy nekem kell megmondanom, hogy mi történt, mikor és hol, de elmagyarázta, hogy neki muszáj mindezt leírnia, mert egy harmadik fél fogja ellenőrizni, hogy jogos-e a panaszom, és már sokszor előfordult, hogy azért kellett újra, meg újra telefonálnia és jegyzőkönyvet felvennie, mert az elbíráló nem értette a panaszt. Mondjuk, most meg én nem értettem, hogy mi olyan bonyolult ezen: látja, hogy mikor történt, látja a bepötyögött tranzakciót és látja, hogy egy tízezressel több van a gépben záráskor, vagy nem?
Nyugodjon meg asszonyom, reméljük, hogy Önnek jogos a panasza és akkor 30 napon belül megkapja a pénzét.
Na, ezen a ponton lettem igazán ideges, hiszen komplett hülyét csináltam magamból, amikor hosszú percekig üvöltöztem egy gépbe, majd pénz és bérlet nélkül hazakullogtam, és miért kéne megnyugodnom, hiszen pont tízezer forinttal kevesebb van a zsebemben, mint szeretném…
A pasi gépiesen nyugtatgatott, és igyekeztem elhinni neki – nem volt könnyű –, hogy a jogos panaszom egy hónap múlva egy tízezres formájában visszavándorol hozzám. Feltéve, ha nem vagyok csaló, feltéve, ha megérti az elbíráló a panaszt, feltéve, ha a gép adatai is egyeznek… A pénzt persze senki nem fogja sűrű elnézések közepette a kezembe számolni, ugyanis választhattam három lehetőség közül: vagy átveszek egy bérletet, az általuk megadott helyen, vagy ugyanott visszakapom a pénzt, vagy elutalják, amit levehetek a számlámról. Az utolsót választottam. És kérdezem én, mi van akkor, ha valaki tényleg nem tud nélkülözni 10 ezer forintot hetekig? Sokan vannak így, és nekem is hiányzik ez az összeg. Ezennel követelem vissza az embereket, a kalitkákat, mert ott soha nem történt ilyesmi, kivártam a sort és kaptam bérletet. Az automaták pedig nem jók, és ez nemcsak az én véleményem. Köszi BKK, én így nem szeretlek!
Még több bérletekről:
- Jövőre már mobillal is fizethetünk a tömegközlekedési jegyekért
- Januártól jön a kutyabérlet!
- Ennyit ért a húszezer forintos bérlet: 20 km-t gyalogoltak hazáig munka után
