Három lányom van, akik már önálló, felnőtt életet élnek. Szerelmekkel teli időszak van mögöttünk, sok kapcsolat kezdete és vége, ami igencsak meghatározta a család hangulatát. Az együtt töltött idők alatt jó viszony alakult ki az udvarló fiúkkal. Általában nagyon kedveltem a gyerekeim választottjait, de felismerhető volt, hogy az érzéseimben előfordultak árnyalatnyi eltérések. Visszagondolva, az egyik fiú különösen kedves volt a számomra. Akkor is éreztem ezt, amikor tartott a kapcsolat, de leginkább akkor tudatosult bennem, hogy hozzá erősebb szálak kötöttek, amikor a szakítás bekövetkezett. A szakítás szinte jobban megviselt engem, mint a lányomat. A fiú elment, és utána sokáig hiányzott a jelenléte. Akkor kezdtem el vizsgálni az érzéseimet és rá kellett jönnöm, hogy
a lányom párja megmosolyogtatta a fiatal lánykori lelkem, és az érzések által fiatalabbnak éreztem magam. Valahonnan a mélyből előkerültek azok az érzések, amiket azóta nem éltem meg. Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy ha fiatal lány lennék, én ebbe a fiúba igazán bele tudnék szeretni.
El tudtam képzelni a fiatalkori önmagamat mellette. Nem a mostanit, hanem a 20 éves önmagamat, és ettől újra visszacsöppentem érzelmileg abba az életkorba. Átsuhant rajtam az az életérzés, ami abban a korban jellemezte az életemet. A felhőtlen fiatalság, a szárnyaló csikó szabadságának, az “enyém az egész világ” érzése, feléledt bennem az impulzív, szárnyaló énem, amiket felnőttként már egészen másként, vagy egyáltalán nem élünk meg. Ez a fiú eszembe juttatta, hogyan tomboltam a koncerteken, és tudtam, hogy vele is tudnék tombolni, ha húszéves lehetnék.
Megfiatalodtam akkor, amikor ezzel a fiúval beszélgettem. Jólesett, hogy hatalmas étvággyal kanalazza a levest, amit főztem, és csillogó szemmel köszöni meg. Nem voltam féltékeny a lányomra, hanem boldoggá tett, hogy ilyen párja van. El tudtam őket képzelni együtt és valószínűleg az én érzéseim miatt is szurkoltam a kapcsolatuknak.
Ezt adta nekem ez a fiú. Nem szexuális vágyat és nem szerelmet, hanem a fiatalkori önmagam megélését.
A menyem olyan nő, akit talán anno én is tudtam volna szeretni
Később ráláttam Samu bácsi életére, aki a szomszédom volt.
Végigkísérhettem a menyével való kapcsolatát, és valami hasonló dolgot tapasztaltam. Samu bácsi 71 éves. A 35 éves fiának és a 33 éves menyének három óvodás és kisiskolás gyermeke van. Samu bácsi a nyugdíjas éveit azzal töltötte, hogy besegített a fiataloknak, sokszor hozta és vitte unokáit az óvodába és iskolába. A fiatalok lakásához kulcsa volt, ha kellett, felvitte a kicsiket a lakásba, és megvárta, míg haza nem értek a szülők. Volt olyan is, hogy a városban járva csak úgy felment napközben, amikor senki nem volt otthon. Szívesen ücsörgött ott egyedül is. Nem csinált semmit, csak ült és gondolkozott.
Képünk illusztráció
Ő mesélt nekem erről:
“Szerettem felmenni a fiamék lakásába, és nagyon jó érzés volt ott ülni. Ilyenkor beleképzeltem magam a fiatalkori önmagamba, és elképzeltem azt az életet magamnak, amit a fiam él a menyemmel. Rájöttem, hogy a menyem olyan nő, akit talán anno én is tudtam volna szeretni. Jólesett üldögélni és beszívni a lakásuk illatát, hallgatni a csendet, és érezni a levegőben a női parfümillatot. Szívesen hozom-viszem a gyerekeket, kicsit olyan érzés, mintha az enyémek lennének.
A menyemnek, Rékának sokszor hozok virágot, beteszem a vázába, remélve azt, hogy biztosan örül majd neki. Nőnapkor is egy csokor rózsát hoztam neki. A jutalmam egy nagyon kedves mosoly volt. Akkor nem az édesanyát láttam benne, nem is a fiam feleségét, hanem egy szép nőt, aki sugárzik, és rám villantja bájos mosolyát. Megérte virágot vinnem, mert pár pillanatig megint igazi férfi voltam, aki fiatal és erős. És pár percre elfelejtettem azt, hogy lassan már a nyolcadik ikszet kezdem taposni.
Azt hiszem, Réka megfiatalít, és a fiatalkori önmagam jut eszembe. Olyankor más a világ, olyan érzés, mintha visszakerülnék harminc-negyven évvel korábbra, fiatal és erős lennék. Icának, a feleségemnek ezt nem merem elmondani, mert féltékeny lenne, és azt hinné, elment öregkoromra az eszem. Azt hinné, szerelmes vagyok Rékába, és vén kujon módjára udvarolok neki. Pedig nem ez a helyzet. Csak Réka olyan nő, aki fiatalon nagyon tetszett volna nekem. Meleg érzés jár át, amikor a közelében vagyok.”
Meg akarom védeni Mátét, mint egy anyatigris
Kati a 69 éves munkatársam. Tempósan készülődik munka után, hangosan meséli, mennyi dolga lesz a hétvégén, mert érkezik a lánya és veje haza. Gondoltam, biztosan régen látta már a lányát, és ettől érzi magát izgatottnak. Ám hamarosan másról mesél nekem.
“Tudod, nagyon bonyolult érzéseim vannak a lányommal és a vőmmel kapcsolatban. Magam sem értem. Olyan, mintha kicsit zsizsegő szerelmes lennék, de nem vagyok az, mert ezt az érzést csak akkor érzem, amikor ők itt vannak nálam. Már egy ideje figyelem magamat, a viselkedésemet. Amikor a vőm is jön, akkor finomabbakat főzök, mintha le akarnám nyűgözni.
Képünk illusztráció
Amikor a lányom, Lujzi érkezik csak egyedül, akkor minden nyugodtabb, nem vagyok annyira felspannolva. Azt is észrevettem, hogy ha valami miatt Lujzi korholóan mesél a vőmről, akkor meg akarom védeni Mátét. Mint egy anyatigris. Ha előttem vitáznak, akkor általában Máténak adok igazat, amit Lujzi már szóvá is tett. Szégyellem magam és bűntudatom van, amiért így viselkedem.
Ha itt van Máté, akkor csinosabban öltözöm fel, valahogy élénkebben bújik elő belőlem a nő. Először azt hittem, hogy kóros a viselkedésem, de rájöttem, hogy Lujzi apjára emlékeztet Máté. Van bennük valami hasonlóság, ami miatt az én viselkedésem a fiatalkori önmagamhoz kezd el hasonlítani.
Sok gondolkozás előzte meg azt, hogy ezt felfedezzem. Még a férjem is észrevette, hogy olyan vagyok, mint fiatal koromban, amikor udvarolt. De nagyon örültem annak, hogy nem sértődött meg, és tudtunk erről beszélgetni. Már nem nyugtalanít, elfogadtam azt, hogy Máté ezt váltja ki belőlem. Arra azért igyekszem odafigyelni, hogy Lujzi ne érezze háttérbe szorítva magát.”
Nem igazi szerelem, csak egy szép emlék mása
A fentebb leírt emberi érzések spontán születnek meg. Egy hangulat, helyzet, gesztus, tekintet, hangtónus vagy pillantás előhívhatnak olyan ismerős érzéseket, amiket anno fiatalkorban éltünk meg. Ez az ismerős érzés kísértetiesen hasonlít a szerelem érzésére, pedig ettől el kell különíteni. Sok esetben ezek az érzések azért válnak zavaróvá, mert nem értjük, mi történik velünk. Ha nem tudjuk ezt a kellemes érzést beazonosítani, és ha nincs kellő önismeretük, akkor azt érezzük, hogy valami bűnös dolog zajlik bennünk.
Csakis akkor nem kísért minket bűntudat és lelkiismeret-furdalás, ha képesek vagyunk felismerni az érzést, azt, hogy honnan ered, és ezek után képesek vagyunk elfogadni is és ezzel együtt szeretni magunkat.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
