Kutatások szerint a relatív jövedelmi szegénységben élő gyerekek aránya mérséklődik 2015-től, de a javuló statisztikában a szakemberek nemcsak a gyereket nevelő háztartások javuló anyagi helyzetét látják, hanem a statisztikai kategóriák és besorolás megváltozását is. A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban nyilvánosságra hozott adatai szerint a veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek száma 50 ezer fővel csökkent, aminek oka azonban szerintük nem a helyzet javulása, hanem az, hogy a gyermekvédelmi rendszer korábbi átalakítása miatt elsősorban a kistelepüléseken élő gyerekek veszélyeztetett helyzete észrevétlen marad.
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény kimondja, hogy minden gyereknek joga van a minőségi oktatáshoz. A magyar iskolarendszer azonban az alapítványi összefoglaló szerint növeli a társadalmi különbségeket, és a szegénységben élő mintegy 150–200 ezer gyerek nem jut hozzá minőségi oktatáshoz, amelynek hiányosságait a 2016 decemberében közzétett PISA-eredmények is alátámasztják.
2016 májusában az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt. A felszólítás után októberben az igazságügyi miniszter módosítási javaslatot nyújtott be az esélyegyenlőségi törvényhez, amit azonban még nem fogadtak el. »A Bizottság több szempontból is aggályosnak találja a magyar jogszabályokat és igazgatási gyakorlatot, melyek következtében a roma gyermekek aránytalanul magas számban járnak szellemi fogyatékos tanulóknak szánt speciális iskolákba« – áll az EB (…) közleményében.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága hívta fel a figyelmet egy másik nehéz helyzetű csoportra: a megbélyegzés sok esetben már a korai gyermekkortól kíséri a transznemű személyek életét. Ezért lenne lényeges az iskolapszichológusi rendszert felkészíteni arra, hogy megfelelő segítséget tudjanak adni a transznemű gyerekek sajátos helyzetéből adódó problémák kezeléséhez.
Gyerekek egy speciális csoportjával szinte senki nem foglalkozik. Azokkal az úton lévőkkel, akik 2016-ban már jelentősen kisebb számban, de megjelentek a magyar határokon, és akiket Magyarország elsősorban “migránsnak” tekint, nem gyereknek. Az ő jogi helyzetükben 2016-ban nem történt változás, noha az Eurostat adatai szerint 2016-ban 1220 kísérő nélküli kiskorú nyújtott be menedékkérelmet nálunk (már csak hetedannyi, mint egy évvel korábban).
További probléma, hogy államilag támogatott egészségügyi ellátásra csak azok a gyerekek jogosultak, akiknek van bejelentett lakó- vagy tartózkodási helyük Magyarországon. Családi pótlékot és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt is csak az a család kaphat, amelyiknek van bejelentett lakóhelye. Ezt a problémát egyelőre nem sikerült megoldani.
A 2016-os év egyik meghatározó gyermekjogi eseménye volt a Gyermekvédelmi törvény módosítása, de ezen túl is átlagosan minden hónapra jutott egy jogszabályváltozás. A törvényjavaslatot bíráló szakemberek egyetértettek a módosítás előterjesztőivel abban, hogy az évben nagy nyilvánosságot kapott tragikus esetek – például az agárdi vagy gyöngyösi súlyos gyermekbántalmazási ügyek – a gyermekvédelmi rendszer hibás működését is mutatják, azonban megítélésük szerint a módosítási javaslat valójában nem alkalmas a tragédiák megelőzésére, viszont azzal a kockázattal jár, hogy azoktól a szülőktől is elszakíthatják a gyerekeiket, akik nem veszélyeztetik őket, csak nem tudnak együttműködni az egészségügyi vagy oktatási intézmény munkatársaival.
A családból való kiemelések mögött esetlegesen meghúzódó etnikai diszkriminációra és az elsődlegesen anyagi okból való kiemelések gyermekjogellenes gyakorlatára hívta fel a figyelmet 2016-ban a TASZ kampánya és petíciója. Szerintük évente több ezer gyereket anyagi okok miatt emelnek ki.
2016- ban összesen 9841 áldozattá vált gyerek ügyében járt el a bíróság, a gyerekkel szembeni szexuális visszaélés és erőszak-bűncselekmények miatt pedig 712 esetben. Mindenkit sokkolt a jó hírű gyermekotthon igazgatóját érintő szexuális visszaélés vádja, egy kétéves kislány sérelmére elkövetett szexuális erőszak, ombudsmani jelentések összekötözött kezű és szekrénybe zárt gyerekekről vagy a halálra éheztetett gyerek ügyében megállapítható szakmai felelősségről. Gondot jelent, hogy a gyámhatósági rendszer komoly erőforrás- és kapacitásproblémákkal küzd.
A büntető igazságszolgáltatási rendszer kapcsán az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a büntethetőségi korhatár leszállítását kifogásolta legutóbbi ajánlásában, amiben 2016-ban sem történt pozitív változás. Sőt, 2016-tól a terrorcselekmény elkövetőire – új, kiemelt bűncselekményként – a 12 éves büntethetőségi korhatár vonatkozik.
Egy 2016-ban megjelent kutatás eredményei szerint a rendőrség a prostitúció gyermekkorú áldozatait továbbra is elkövetőnek tekinti. Évente megközelítőleg 300 fő (főleg lány) kerül ilyen módon kapcsolatba az igazságszolgáltatással.
Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika szerint évente több mint 15 ezer gyerek válik erőszakos cselekmény áldozatává, és “a lelki bántalmazás néhány formáját sok válaszadó nem is tekinti erőszaknak”. Ugyanakkor az UNICEF kutatásában a válaszadók 16%-a nem tekintette erőszaknak a pofont.
A gyermekotthonokban törvényi kötelezettség szerint 2015 végéig nevelőszülőknél kellett volna elhelyezni valamennyi családjából kiemelt, hat év alatti gyereket. Azonban az Emmi adatai szerint 2015. december 31-áig csak 88,3%-ukat sikerült. A gyermekotthonban élő gyerekek jogismeretének hiányosságát jelzi, hogy nem bántalmazásnak, hanem egyszerűen nevelési eszköznek tekintik a fizikai erőszakot.