Öt nő meséli el, milyen volt az a pillanat, amikor egy férfi visszaélt a hatalmával, a bizalommal vagy csupán az erejével, és próbált másodpercnyi örömet szerezni magának, miközben az áldozat egy életen át szenvedi ezt.
Feltettem a kérdést az ismeretségi körömbe tartozó húsz, 25 és 50 év közötti nőnek: ért valaha munkahelyi szexuális zaklatás? Öten válaszoltak igennel: ez huszonöt százalék, minden negyedik nő. Sok. Még ha semmilyen szempontból nem reprezentatív is a felmérés. De ami igazán meglepett: nem volt olyan, akinek egyáltalán ne lenne zaklatásos története. Mert ha nem munkahelyen, de máshol, ha nem felnőttkorában, akkor gyerekkorában, ha nem vele, akkor a barátnőjével, húgával, nővérével. De történt ilyen dolog.
Zaklatás 1. “Jót tenne neked egy kis kikapcsolódás!”
“Jó ideje dolgoztam már ugyanazon a munkahelyen, a kezdetektől fogva ugyanannyi pénzért, és eljött az az idő, amikor már nem tudtam megélni a karcsú fizetésemből. Egy nap bementem a céges »pénzügyminiszterhez«, és elmondtam neki a problémát. Felajánlottam, hogy vállalok pluszmunkát is, ha kell, de valahogy muszáj további bevételt szereznem.
És hogy állsz a szerelemmel? – szegezte nekem a kérdést hirtelen, miközben pontosan tudta, hogy pár héttel korábban szakítottam a párommal. Mondtam, hogy erre egyelőre gondolni sem bírok. Győzködött, hogy pedig higgyem el, jót tenne nekem egy kis kikapcsolódás egy idősebb férfival, amilyen ő. Ledermedtem. Makogtam valami olyasmit, hogy sajnálom, de ez nekem nem fog menni, mire azt felelte, hogy nem kell zavarban lennem, gondoljam át nyugodtan a dolgot. Hiszen ha valakivel csak jól érzem magam, az nem bűn, és nem is kihasználás.
Aznap – vérző szívvel, mert imádtam ott dolgozni – elkezdtem új munkahelyet keresni. Azóta sem láttam azt az embert, de még sokszor eszembe jutott, mennyi csajnak tehette a szépet a kolléganők közül…”
A zaklatás nem csupán kellemetlen, kínos vagy erkölcstelen viselkedés, hanem kimondottan törvényellenes. Többféle hatóság is nevesíti és tiltja.
Zaklatás az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) szerint: “Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott (védett) tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.”
Szexuális zaklatás esetében maga a nem a védett tulajdonság (férfiakat és nőket egyaránt érhet, és természetesen az sem számít, hogy a zaklató milyen nemű, illetve hogy a sértettel azonos nemű-e).
(Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény)
Zaklatás az Európai Parlament és a Tanács szerint: Szexuális tartalmú, szöveges vagy képi üzenetek küldése; zavarba hozó, fizikai kontaktusra irányuló próbálkozások; előléptetés, jutalmak, egyéb előnyök ígérete szexuális szolgáltatásért cserébe; zavarba ejtő, félreérthető jelzések, gesztusok; az áldozat megjelenésére tett megjegyzések, célzások stb.
2002/73/EK irányelv (Az uniós jog elsőbbségének elve alapján a hazai jogban is alkalmazni kell.)
Zaklatás a Büntető törvénykönyv (Btk.) szerint: A Btk. szerinti zaklatást megvalósító magatartások jellemzően súlyosabbak az Ebktv-ben leírt magatartásoknál, és ott nem lényeges semmilyen védett tulajdonság. Ha bűncselekmény gyanújáról van szó, az már nem az Egyenlő Bánásmód Hatóság asztala; ilyen esetben feljelentést kell tenni.
Zaklatás 2. “Féltem, hogy elvesztem a munkám”
“Tizenöt éves voltam, és nyári munkát vállaltam egy utazási irodában a Balatonnál. A főnököm néha bejött a pult mögé, és hozzám dörgölőzött, megmarkolta a fenekem. Ennél több nem történt. Nem mertem szólni, mert féltem, hogy elvesztem a munkám, amire nagy szükségem volt. A kilencvenes évek közepén jártunk, akkoriban még semmilyen ezzel kapcsolatos információ nem jutott el hozzám, nem volt internetünk, nem voltam tisztában a jogaimmal. Ma már biztosan máshogy tennék.
Mostanában pedig egy sajtótájékoztatón jártam úgy, hogy az egyik kolléga próbált meg tapogatni. Közöltem vele, hogy ha nem hagyja abba, a borosüveggel, amiből épp töltök, fejbe fogom verni. Csak nevetett, és azt mondta, hogy a nőknél ez annak a jele, hogy tetszik, amit csinál. Diplomás, elismert, ilyen-olyan díjas negyvenes újságíróról van szó. Szomorú, de a hazai macsó kultúra mellett sajnos mindez belefér.”
Bár az emberek érzékenysége eltérő, ahhoz, hogy a törvény szerint is zaklatásnak minősüljön valami, el kell érnie egy szintet. Önmagában az például, hogy egy főnök udvarol egy beosztottjának, vagy akár egyértelmű szexuális jellegű felhívást ad, még nem zaklatás, amennyiben a másik félnek nincs ellenére. A zaklatás ott kezdődik, ha az adott viselkedés sérti a másik fél rendelkezési jogát, emberi méltóságát. Vagyis ha egyértelműen kellemetlen számára, ami történik, jelzi ezt, és a dolog mégis folytatódik. Mindazonáltal nem csak hierarchikus viszonyban számít zaklatásnak az ilyesmi, természetesen egy velünk egy szinten dolgozó kolléga sem tehet olyat, ami nekünk nem tetszik.
Zaklatás 3. “Magához húzott, lerántotta rólam a ruhát”
“Tizennyolc éves voltam, amikor egy modell barátnőmön keresztül megismerkedtem egy idős divatfotóssal. Mivel magas, vékony és cicis voltam, a férfi egyből »meglátta bennem a lehetőséget«. Mivel tudta, hogy érdekel a fotózás, asszisztensi munkát ajánlott. Amikor nála voltam, és dolgoztunk, folyamatosan bókolt. Aztán eljött a nap, amikor rábeszélt, hogy hadd készítsen rólam is egy sorozatot. Nehezen, de belementem. Jött a fodrász, a sminkes, két órán keresztül fotóztunk, aztán amikor mindenki elment, nem bírt már magával.
Magához húzott, lerántotta rólam a ruhát, elkezdte csókolni a mellemet, hangosan zihált, hozzám dörzsölte a farkát, és benyúlt a lábam közé. Majdnem elájultam, annyira megrémültem, szerencsémre erős vagyok, így el tudtam lökni magamtól, teli torokból ordítozni kezdtem, és elviharzottam a stúdióból. Soha nem felejtem el ezt a pár percet, utáltam magam, hogy ennyire naiv voltam, és jóhiszemű. Évekig kísértett a dolog, bizalmatlan voltam a férfiakkal. A változást aztán egy nőknek szóló önvédelmi tréning hozta el, ahol pszichésen is felfogtam, hogy képes vagyok megvédeni magam.”
A zaklatásos eseteket meglehetősen nehéz bizonyítani, hiszen általában tanúk nélkül történnek. A jogvédők azt javasolják, a sértett, ha tud, készítsen hangfelvételt, illetve az esetleges e-maileket, sms-eket őrizze meg, ezeket jól tudják használni az eljárásban.
Zaklatás 4. “Közel lépett hozzám, és beleszagolt a nyakamba”
“Multinál dolgoztam, amikor az egyik team vezetője kinézett magának – ezt eleinte csak a folyosón, közösségi terekben való stírölésből éreztem, majd az egyik bulin a pasi addig ügyeskedett, míg velem szemben ült le a vacsorához. Közben folyamatosan arról beszélt, hogy ő mennyit »nyom« engem a főnökség előtt (utólag kiderült, semmi rálátása a munkámra), és hogy szívesen átvenne magához. Továbbá kifejtette, hogy megromlott a házassága a gyereke születése után, és hogy a feleségével már nincs köztük szex. Meglehetősen kellemetlen volt nekem ez a kitárulkozás, és közben a csábosnak szánt pillantások és hanglejtések. Végül a barátok segítettek finoman lepattintani.
Ezek után pár nappal egy liftbe keveredtünk, a pasi váratlanul közel lépett hozzám, és beleszagolt a nyakamba. Később visszamondták nekem, hogy amikor elmegyek a folyosón az illető mellett, az megbámul hátulról, és nonverbálisan kommunikálja a többi férfi felé, hogy mennyire bejövök neki. Mivel ebben nem talált partnerre, egy idő után leállt vele. Ennyi igazából. Nincs benne súlyos akció, sem tényleges kezdeményezés, de azért kellemetlen az ilyen.”
Sokak számára nem világos, hogy hol a határ a kezdeményezés és a zaklatás között. Ráadásul a mostanában divatos csapatépítő bulik elmossák a határokat a munkahelyi és a magánéleti szerepek között – mindig akadnak olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni ezzel. Fontos tudni, hogy bár egy munkatárs teszi, amit tesz, a munkahelyen történő jogsértésekért mindig felel a munkáltató is, hiszen neki kell kiszámítható, jogtiszta környezetet teremteni, meghatározni a céges alapelveket.
Zaklatás 5. “Fogtam a SIM-kártyám, és lehúztam a vécén”
“Friss diplomásként egy budapesti cégnél tanítottam franciát, amikor az egyik csoportomban nem tudtam nem észrevenni, hogy az egyik pasi máshogy néz rám. 24 éves lehettem, ő valamivel idősebb, sportos, jóképű, az ebből eredő kellő önbizalommal és nagy dumával.
Először csak a szünetekben jött oda beszélgetni. Ez egy darabig nem zavart, de egy idő után kezdett kényelmetlenné válni, hogy az óra végén automatikusan jön utánam, és egyre több személyes kérdést tesz fel. A többi munkámról kérdezett, szóba hozta a családot, a magánéletünket. Megtudta, hogy táncolok, mindenáron meg akart nézni.
Az első legmegdöbbentőbb élményem az volt, amikor felhívott telefonon egy helyettesítés után. Beteg a tanárnő? – kérdezte aggódva, hozzátéve, hogy szívesen segít, ha kell, bármiben. Mindezt úgy, hogy tudta jól, együtt élek valakivel, és neki is menyasszonya volt. A mai napig rejtély egyébként, hogy honnan tudta a számom.
A tanév végére, amikor leesett neki, hogy nem fogunk randevúzni, kifejezetten a bosszú volt a jellemző. Amikor csak lehetett, beszólt az óráimon, sokszor úgy, hogy csak én halljam. Valamikor csak jófejeskedni próbált, de azért volt benne nyomulás bőven. Alig bírtam ki az év végét. Az utolsó órán bejelentettem a csoportnak, hogy a következő tanévben leadom őket. Mindenki tudta, hogy miért. Ő fülig vörösödött, de a nyári szünetben folytatódott minden, csak épp telefonon, sms-ben. Csak úgy tudtam megszabadulni tőle, hogy írtam egy csattanós választ, majd fogtam a SIM-kártyám, és lehúztam a vécén. Ma is emlékszem arra a hatalmas szabadságérzésre, amit ez okozott.”
Kellemetlenül közelednek hozzád? Kérésedre sem hagyják abba? Hozzád értek úgy, ahogy nem szeretted volna? Szólj a személyzetiseknek! Ha komolyabb dolog is történik, fordulhatsz az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (+36 1 795 2975; 06 80 203 939, +36 70 277 6522 csütörtökön 10–12 óra között, ebh@egyenlobanasmod.hu) vagy a rendőrséghez. Ha akár az eljárásban, akár csak a lelki feldolgozásban segítségre van szükséged, hívhatod az alábbi segélyvonalakat.
NANE Egyesület (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen)
06 80 505 101
Ingyenes és anonim, hívható: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18–22 óráig)
info@nane.hu, Web: www.nane.hu
A NANE Egyesület a KERET Koalíció a szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért
06 40 603 006
helyi tarifával hívható pénteken 10–14 óra között
Patent Egyesület (Patriarchátust Ellenzők Társasága)
+36/70 252 5254 (hívható: szerda 16–18 óra, csütörtök 10–12 óra)
jog@patent.org.hu Web: www.patent.org.hu
