A vezetékes víz negyede ugyanis elfolyik az elöregedett víziközmű-hálózatból, legalábbis ezt állapította meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Kiemelt Közszolgáltatások Főosztályának kiszivárgott jelentése. A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke, Kovács Károly az InfóRádiónak elmondta, hogy ezt azt jelenti, hogy “a kitermelt és a hálózatba betáplált víznek körülbelül 25 százaléka elvész”, amely így jelentős költségveszteséggel jár az üzemeltető számára. A hibák folyamatosan növekvő száma pedig a hibaelhárítás költségeit növelik.
Kovács hozzátette, hogy a vízveszteség az elmúlt években egyre csak nőtt, ez egyrészt annak köszönhető, hogy a csővezeték-hálózat állapota folyamatosan romlik, másrészt annak, hogy az értékesített víz mennyisége csökken.
Az elnök kiemeli, hogy a vízvezeték-hálózat közel felét a 60-as 70-es években fektetett azbesztcement csövek teszik ki, amelyek a várható élettartamuk vége felé közelednek, lassan 50 évesek. A prognózisok szerint a vízvezetékek a következő egy-két évtizeden belül el fogják érni az élettartamuk végét, a cseréjük biztosan szükséges lesz.
Ám ez hatalmas költségeket von majd maga után, Kovács Károly becslése szerint a teljes vízközmű-rendszer pótlási értéke több mint tízezer milliárd forint ráfordítást jelenthet. Ebből a viszonylag sürgősen elvégzendő infrastrukturális beruházási szükségletek összértéke 3 ezer milliárd forint körül van (viszonyításképpen: a víz- és szennyvízszolgáltatás árbevétele évente körülbelül 250 milliárd forint). A vízvezeték cseréjéhez az utakat fel kell bontani, egy-másfél méter mélyre le kell ásni, adott esetben a forgalmat is terelni kell, esetleg a talajvíz süllyesztése, dúcolás is szükséges.
A szakember azt mondja, hogy ha a vízdíjakban nem történik jelentős változás, akkor állami vagy önkormányzati forrásokra lesz szükség.
