Grúzáig ment béranyákért a magyar pár – 45 év felett közös gyereket akartak

Hogy kezdődött a történetetek?

Van négy idősebb gyerekem az első házasságomból, ők 28, 26, 24 és 15 évesek, még egyiküknek sincs családja, mindenki itthon lakik. Mikor a legkisebb kétéves volt, akkor váltunk el, utána egyedül neveltem őket. A szerelmemmel hét éve jöttünk össze, de tulajdonképpen harminc éve ismerjük egymást.

Hogy jött, hogy gyereket akartok?

Nagyon szerettük volna, mégiscsak ez a szerelem megkoszorúzása, és mindketten nagyon szeretjük a gyerekeket. És hét éve még sokkal fiatalabb voltam.

Milyen utakon próbálkoztatok?

Először természetes úton, így többször teherbe estem, csak mindig elvetéltem. Kiderült, hogy vannak problémáim, magyarországi meddőségi központokba jártunk kezelésekre, elkezdtek engem stimulálni.

Nem aggódtak a korod miatt? Már a találkozásotokkor is 46 éves voltál.

Minden leletem jó volt, és mindig teherbe is estem, csak a gerincem nem bír már semmit, bár nem derült ki, emiatt vetéltem-e el. Három lombikkal megpróbálkoztunk, akkor is megfogantam, de újra elvetéltem. Végül három évvel ezelőtt azt mondták az orvosok, megállt a tudományuk, de az egyikük ajánlott egy külföldi klinikát, ahol biztosan tudnak rajtam segíteni. Akkor Krétára utaztunk újabb kezelésekre.

Nagyon komolyan akartátok a gyereket.

Igen, és meg is lett végül. Én még csak-csak lemondtam volna róla, mert nekem van egy raklapnyi, de a párom nagyon szerette volna, neki csak kettő van.

Ő hány éves?

68. Krétán sem sikerültek a lombikok, igaz, nem tettek meg mindent a beágyazódásért, mert ha a méhnyálkahártyán egy kis vágást ejtenek, és abba ültetik be az embriót, akkor nagyobb a megtapadás esélye, ezt még Czeizel Endre fedezte fel. De ezt ők nem tették meg. Krétán merült fel először, hogy én vagyok az öreg, és elképzelhető, hogy ha egy dajkaanya hordaná ki a megfogant embriót, akkor több esélyünk lenne.

A petesejtjeidet találták öregnek, vagy téged a kihordáshoz?

Engem a kihordáshoz. A petesejtek rendben voltak. Akkor a párom mérges lett és alaposan körülnézett Európában, ő amúgy is sokat utazik a munkája miatt.

Milyen országok jöttek szóba?

Oroszországot és Svájcot is megnéztük, de Oroszország messze van, Svájc meg szörnyű drága, végül kilyukadtunk Grúziában, ami kellemes meglepetés volt. Az emberek egy posztszovjet romnak gondolják, de ma szépen fejlődő ország, egész elképesztően fejlett egészségüggyel. Ott újra alaposan megvizsgáltak minket, és azt mondták, az én koromban ne kockáztassunk, dajkaanya-programot javasolnak. Ez úgy néz ki, hogy először megbeszéljük a klinikán, miből fog állni a program, konzultálunk jogásszal, az anyagiakat egy ügynökség intézi, kapunk pszichológusi segítséget, aztán személyesen megismerkedünk a szóba jövő jelöltekkel.

Könnyű volt ezt elfogadni, hogy ez lesz a ti utatok?

Nem, de a többit sem.

Más megoldások felmerültek?

Az örökbefogadás nem jött szóba, mert csak 45 évvel lehet idősebb a szülő a gyereknél.

Azaz 50 évesen egy ötéves gyereket még kaphattál volna.

Én ebben is benne voltam, menekült gyereket is vállaltam volna. Nevelőszülőnek is jelentkeztem, elmentem a tanfolyamra, de hamar kiszálltam, nem tetszett az oktatás. A párom meg azt mondta, ha már belevágunk, legyen saját gyerekünk.

Hogy választottatok a kihordó anyák között?

Egyesével találkoztunk 4-5 nővel, akik amúgy is részt vettek már programban, és volt mindnek saját gyereke, általában elváltak, képzettek, nagyon helyes fiatal nők. Sok beszélgetés és személyes szimpátia alapján döntöttünk.

Milyen nyelven beszélgettetek?

Oroszul. Szerencsére mindketten beszélünk a párommal.

Ők miért vállalkoznak erre?

A pénz miatt. Az egyik dajkaanyánk egy egyetemet végzett fiatal lány, nagyon szimpatikus. Két nőt választottunk ki végül, mert ilyenkor több petesejtet megtermékenyítenek, hogy biztos legyen a beágyazódás, de nem akartuk egy kockázatosabb ikerterhességgel megterhelni őket, ezért döntöttünk úgy, hogy két anyába ültetünk be egy-egy embriót.

A te petesejtedet termékenyítették meg? A szakirodalom szerint 45 éves kor felett már nagyon kicsi a megtermékenyülés esélye.

Én nagyon fertilis vagyok, a petesejtekkel nem volt gond, de a kihordásban a gerincem meg a cukorbetegségem akadályozott. És ha már ott vagyunk, nagyon szerettünk volna, hogy a sajátunk legyen a baba.

Elsőre sikerült a terhesség?

Igen, mert ott alkalmazták a bemetszéses módszert a dajkaanyáknál.

Miért dajkaanyának nevezed a lányokat?

Mert szerintem a béranya egy rideg, érzelem nélküli viszony, az ember odaadja a pénzt, a nő megszüli a gyereket, egy embertelen eljárás. A dajkaanyával meg van egy emberi kapcsolat, és a szükségleteire kap pénzt.

A jogszabályok szerint a dajkaanya szívességből vállalja a beültetést, általában rokon, és csak költségtérítést kaphat, persze ez is jó drága lehet, a béranya viszont ezen felül is hasznot szerez. Magyarországon egyik se legális.

Itt teljesen meg volt határozva minden, mikor mit kell fizetnünk, melyik hónapban mit kell vennünk az anyáknak.

A terhesség alatt élték a saját életüket?

Igen, de többször kimentünk Grúziába, találkoztunk velük, összesen ötször.

Milyen volt az ügy jogi szabályozása?

Kőkemény, egy rakás szerződést írtunk alá, van ügyvédünk kint is, itthon is.

Ti kötelesek voltatok átvenni a gyerekeket?

Igen.

Volt már olyan eset, hogy a béranya megtartotta a gyereket?

Ezt én is megkérdeztem, a klinikán azt mondták, nem fordult még elő.

 

Voltak bennetek aggodalmak?

Végigrettegtem a terhességet. Eddig sose csináltam ilyet, mindig a saját pocakomban növesztettem a gyereket, tudtam, merre tartunk. Idegeskedtem, mi lesz, ha hasra esik az anya, ha történik valami a terhesség alatt. És eléggé akarjuk a srácokat, de lesz-e erőm újra éjszakázni.

És ha fogyatékos lesz a gyerek?

Ez is benne volt a pakliban. De naponta beszéltünk a csajokkal Skype-on, próbáltak megnyugtatni, mutogatták a hasukat, láttuk a többi gyereküket, és ők is tudtak mindent.

Tényleg?

Igen, mert ott kinn annyira tiszták a játékszabályok, nincs mit rejtegetni. Végül előbb megindult a szülés, mint ahogy terveztük. A kisfiú kicsit előbb jött, elfolyt a magzatvíz, és meg kellett császározni szegény lányt.

Miért nem szülhette meg hagyományos úton?

Azt hiszem, nem is akarta. A klinika kérdezte tőlünk, mi legyen a másik anyával. Mi azt mondtuk, ezt döntse el ő. Megkérdezték, mi is beszéltünk vele, és ő is még aznap elvállalta a császárt.

Miért kért ő is császárt?

Nyilván azt gondolják, egyszerűbb. Ezt nem értem, mert én szeretek vajúdni.

Az előző babákat is császárral szülték?

Úgy tudom, igen.

Hányadik héten születtek a babák?

A 37. hét végén, enyhe koraszülésnek számít. Mikor megtudtuk, hogy megszülettek a babák, téptünk ki Grúziába. Szerettünk volna ott lenni a szülésnél, foglaltunk is repülőjegyet szeptemberre, azt be kellett cserélni. Nem értünk oda időben. (Ne haragudj! – szól oda a kisfiúnak.) Tbilisziben berohantunk a klinikára, a kisfiú inkubátorban volt, a kislány a kórház egy másik részlegén, állandó rohangálással telt az élet.

Lett bajuk a koraszüléstől?

Nem.

A szülőanyák szoptatták őket?

Nem akarták, bár én szerettem volna. Ők megvártak minket, ott örültünk nekik, aztán elköszöntek, persze még találkoztunk párszor.

Milyen volt látni a megszületett gyerekeket?

Én zokogtam, a páromnak is egy kicsit párás lett a szeme.

Más volt, mint mikor te szülted a gyerekeidet?

Érzésre nem. Volt időm felkészülni, és én is kaptam pszichológiai segítséget hozzá, bár oroszul nem mindig értettem. Nekem csak fel kellett idézni az előző négy terhességemet. És mégiscsak az én gyerekeim.

Kire hasonlítanak?

A fiú az apjára, a kislány rám.

Láttál hezitálást a lányokon, hogy megtartsák a gyereket?

Nem. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem az övék, hanem nekünk csinálják.

A terhesség alatt végig ebben a hangulatban tudtak maradni?

Igen. Nem először csinálják, és nagyon profi támogatást kaptak a klinikától. Velük is foglalkozott a pszichológus, hetente jártak be a klinikára vizsgálatokra és tanácsadásra. A diplomás anyukának volt több kérdése, őt érdekelte, hogy fogják elapasztani a tejét, és majdnem naponta felhívott minket. Például azzal, hogy banánt evett, és a baba nagyon rugdosott utána, figyeljünk oda, hogy a kisfiú nem szereti a banánt.

Mennyit fizettetek a programért? És ebből mennyit kaptak az anyukák?

Igazából nem tudom. Mi egy ügynökségen keresztül intéztük a pénzügyeket, azaz a párom intézte. Nyilván nem ingyen csinálták. A párom úgy fogalmazott, hogy az árából már lehetne Grúziában venni egy közepes panellakást.

De előtte a meddőségi kezelésekre is elkölthettetek egy vagyont.

Az húzós volt.

Hogy anyakönyvezték a gyerekeket?

Grúziában a mi kettőnk nevére. Itthon ezt nem fogadták el, itt a grúz nők neve szerepel anyaként, mert idehaza az számít a gyerek anyjának, aki megszüli. A szülés után elmentünk Grúziába a konzulátusra, kértünk ideiglenes útlevelet a zárójelentés alapján, és csont nélkül átment az ügy. Nem mi voltunk az elsők…

És itthon?

Le kellett adni az ideiglenes útlevelet. A kinti konzulátus értesítette a magyar hatóságokat, hazajöttünk, és másfél héttel később megkaptuk az itteni anyakönyvi kivonatokat.

A magyar hatóságok nem gördítettek akadályokat az ügyintézés elé?

Nem. És az ikrek hivatalosan a párom gyerekei, apai elismerő nyilatkozatot tett még Grúziában.

Te hivatalosan nem vagy senkije a gyerekeknek?

Azt senki nem vonja kétségbe, hogy ők a mi gyerekeink. Szeretném a nevemre venni őket. Talán családon belüli örökbefogadással sikerülhet, persze ehhez előbb össze kellene házasodnunk. Nem akartam volna férjhez menni még egyszer, de az ikrek érdekében meg fogom tenni. Nagyon szeretném, ha lezárnánk az ügyet. A mi jogászunk szerint a grúziai lemondó nyilatkozat tökéletesen elég, az közjegyző által hitelesített, három nyelven.

Mi van a lányokkal?

Még a követségre is el kellett jönniük közjegyző előtt nyilatkozni, hogy lemondanak, akkor elhozták a gyerekeiket is, összepacsiztunk velük, annyira helyesek voltak. Azóta is beszélünk rendszeresen. Most jól vannak. Szoktam kérdezni, nem fáj-e a heg, de nem. Fiatalok még.

Lelkileg nem viselte meg őket?

Nem láttam rajtuk ilyesmit. De mivel gyakran beszélünk, csak tudnék róla. Most azt tervezzük, csinálunk egy nagy közös nyaralást valahol félúton a két ország között. Mi ilyen puzzlecsalád vagyunk.

Milyen az élet két újszülöttel?

Nagyon szeretnék hat összefüggő percet aludni, ma egész éjjel fenn voltam, ugyanakkor megfiatalodtam tőle teljesen.

És a párod?

Azóta is a plafonon rohangál a gyönyörűségtől. Jó nagy pocakos ember, ráteszi a hasára a srácokat és dünnyög nekik mindenféle nyelven.

Egymáshoz mit szólnak a babák?

Csodálkozva nézik egymást, hogy jé, itt egy másik baba, aki szintén ordít.

És a nagy gyerekeid?

A bejelentés megrázó volt nekik. Nagyon fáztam tőle, akkor szóltunk, mikor már kész helyzet elé tudtuk őket állítani, az első trimeszter végén.

A meddőségi kezelésekről tudtak?

Igen.

Mit szóltak?

Hogy én hülye vagyok, nem fogom bírni, idősebb vagyok annál, hogy emelgessek, vacak a gerincem, nem tudok hajolgatni, hogy fogok rohangálni két kisgyerek után.

Szóval téged féltettek.

Igen. Aztán megjöttek az első ultrahangos képek a babákról, meglátták, és elkezdték eltervezni, melyik lesz a szobájuk a házban. A 15 éves lányom azt mondta, mindenben segít, de egy hangszigetelést kér, mert övé a szomszédos szoba.

És mióta itt vannak a babák?

Küzdenem kell, hogy én is tudjam fürdetni a saját gyerekeimet. Fürdetik, pelenkázzák, dédelgetik őket. A 15 éves angolul tanítja őket, mert angoltagozatra jár, felolvassa nekik a szószedetet. (Beszélgetésünk közben megérkezik a 24 éves fiú, rögtön az ébren levő újszülötthöz siet, megöleli, hoz pelust, segít tápszerrel megetetni.)

Ha valahova mész, mit szólnak az emberek?

Még nem mentem. A gyerekorvosnál voltunk, neki elmondtuk, mi a helyzet. Érdekes, ennyit mondott.

Kinek mondjátok el, milyen úton érkeztek?

Mindenkinek, aki normálisan megkérdezi. Teljesen egyértelmű, hogy nem én szültem, nem volt nagy hasam. Azt hittem, sokkal rosszabb lesz a fogadtatás. 98 százalékban teljesen pozitívan reagálnak, gratulálnak, és persze meglepődnek. De kaptam néhány nagyon rosszindulatú támadást is a béranyaság intézménye miatt. Ezt nem tartom jogosnak, mert ez dajkaanyaság volt, és nem igazak a feltételezések, hogy durván kihasználtunk szegény nőket, visszaéltünk bárkinek a testével. Ha egy nőnek joga van eldönteni, hogy abortuszra megy, vagy odaadja valakinek a veséjét, akkor arra is joga van, hogy felnőtt emberként eldönti, a méhét kölcsönadja.

Voltak erkölcsi aggályaitok a béranyasággal kapcsolatban?

Sok emberi jogi aggodalmam volt, ezért is beszélgettünk sokat az intézet munkatársaival és az anyajelöltekkel. Én nem akartam, hogy bármi baja legyen az anyukáknak, ezért is döntöttünk két anya mellett, hogy ne okozzon nekik problémát egy ikerterhesség.

A korotok miatt volt bennetek aggodalom? Mire a gyerekek elvégzik az első osztályt, 60 éves leszel, a szalagavatójukon 70.

Igen, és ez most is aggaszt. Nem a saját korom, én prímán elleszek még 20-25 évig, csak ne kelljen lehajolnom. De a párom mennyi idős lesz a gyerekek érettségijekor! Ő baromi fiatalos, de nyilván nem él örökké. Ez az egy, amitől félek. De ezt tudtuk akkor is, amikor belevágtunk.

A gyerekeknek meg fogjátok mondani?

Persze.

Mit?

Hogy nem az én testemben fejlődtek ki.

Találkozhatnak is a béranyákkal?

Persze. Mondtam, megyünk is nyaralni együtt már jövőre. A pszichológussal sokat beszélgettünk erről, ő kérdezte, hogy akarjuk kezelni. Én azt mondtam, mi a világ legtermészetesebb dolgaként fogjuk ezt kezelni, hisz tartjuk a kapcsolatot.

Azt is elmondjátok, hogy pénzt adtatok az anyáknak?

Igen. Kellett enniük. Ha nem lenne túlragozva az egész, sokkal természetesebb lenne.

Az oviban, iskolában mit mondtok majd?

Ha el lehet intézni, hogy hivatalosan is én legyek az anyjuk, ez nem lesz probléma.

Akkor már csak a korod miatt fognak csodálkozni.

Ezt már a negyedik gyerekemnél is megkaptam, akit 39 évesen szültem, és sokszor a nagymamájának néztek.

Most itthon vagy a kisbabákkal?

Igen, de dolgozom mellettük itthon.

Hogy bírsz dolgozni két újszülött mellett?

Négy nagykamasz sokkal fárasztóbb, mint két újszülött.

Ha nem vagy hivatalosan még az anyjuk, akkor nem is kapsz juttatást a gyerekek után?

Én semmit. De majd a párom megy gyesre velük apaként, ez külön vicces lesz, hogy nyugdíjasként igényeli a gyest.

Ismersz más családokat, akiknek így lett gyerekük?

Igen. Sajnos későn találtam rájuk, ha kicsit több melót fektetek bele, előbb is megtaláltam volna őket, és segíthettek volna a felkészülésben. Nekik is Grúziából lett.

Miért vállalod fel nyilvánosan a történetedet?

Egy ismerősöm megzsarolt, hogy ha én nem hozom nyilvánosságra a sztorit, majd ő megteszi. Egyébként kinek mi köze hozzá, hogy hogy csináltuk a gyerekeket. Ha örökbe fogadtam volna, vagy az utcán találom őket, akkor mindenki jó fejnek tartana, így kizsákmányoló vagyok.

Szakadtak meg barátságaid emiatt?

Nem sok, de az fájt.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

• Mindig, amikor ellök a gyerek, felébred benne egy régi emlék
• “Többet tanultam a lányomtól, mint bárkitől” – Éva és lánya, Dóri is nevelőszülő az SOS Gyermekfalvaknál
• “Az anyák napjával engem vallatni lehetne” – Zsuzsa hét gyerek nevelőanyukája
• Utógondozója ellopta a pénzét, Norbi mégis hisz a gyermekvédelemben