Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

Amikor a jogalkotók a hálószobába lépnek – a születésszabályozás égető kérdései

Miért kerül pénzbe a fogamzásgátló, mikor az abortusz szociális alapon ingyenes? Ha az abortusz legális, az abortusztabletta miért nem? Ha a cél a népszaporulat, miért nehezítik a donoros megtermékenyítést? Az SOS Gyermekfalvak Zeller Judit jogásszal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő civil szervezet munkatársával beszélgetett.

Öt éve tiltották be az abortusztabletta alkalmazását Magyarországon. Ez más országokban bevett eljárás, azelőtt nálunk is elérhető volt. Miért kellett betiltani?

A betiltás helyett a “nem engedélyezés” tükrözi pontosan a folyamatot. A tablettát az EU-s szabályoknak megfelelően 2012-ben regisztrálták Magyarországon, és az Országos Gyógyszerészeti Intézet megállapította, hogy az a magyar sztenderdeknek is megfelel, kedvező kockázati arányú és hatásos. Az akkori egészségügyért felelős államtitkárság mégis azt állította, hogy a tabletta kockázatai vitatottak, ezért a gyógyszert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem fogadta be.

A TASZ az ügy számos elemét feltárta, de az végül nem tisztázódott, hogy pontosan milyen kockázatokra célzott az államtitkárság, hiszen nem ismertek nagyobb vagy eltérő kockázatok, mint más egészségügyi beavatkozásnál. 2012-ben az ügy a parlamentben is előkerült, ahol a KDNP egyik képviselője szólalt fel a tabletta ellen. Az erre adott államtitkári válasz is csak általánosságban hivatkozott a kockázatokra, ennél konkrétabbat nem árult el.

A jogalkotók nem mérlegeltek, pedig a tabletta akkor is alkalmazható lenne, ha a magzat magától elhalt az anyaméhben, most ilyen esetekben is a kockázatosabb műtéti eljárást kell alkalmazni, ami esetleg megnehezít egy későbbi teherbeesést.

Itt nem jogalkotási, hanem engedélyezési eljárásról volt szó, de igen, az egészségi okokból végzett műtéteket sem helyettesítheti a tabletta. Holott az abortusz legális, tehát jogos igény, hogy akkor minél inkább az adott esetben legmegfelelőbb, kockázatszegényebb, gyorsabb eljárást kellene rá alkalmazni.

Egy ilyen tiltás a szakadékot mélyíti a rászorulók és tehetősek között, hisz akinek van pénze, átmegy a határon, és Ausztriában veszi igénybe az eljárást.

Több ilyen üggyel találkozunk, ahol eleve úgy fordulnak hozzánk az ügyfelek, hogy arról érdeklődnek, Magyarországon lehetséges-e az adott eljárás, mert ha nem, akkor elmennek külföldre.

Milyen ügyekben?

Ilyen például a dajkaanyaság esete is. Erre vonatkozóan még törvényi szabályozást is kidolgoztak az egészségügyi törvény egyik elemeként. Végül azonban a jogszabálynak ez a része nem lépett hatályba. Külföldön azonban több helyen is van rá lehetőség. A dajkaanyaság elérhetővé tételét a TASZ támogatja, fel is léptünk már annak érdekében, hogy ezt a törvény lehetővé tegye. Természetesen egy ilyen eljárás bevezetésekor számos kérdésben kell döntést hozni ahhoz, hogy valamennyi szereplő jogait tiszteletben tartó szabályozást lehessen alkotni.

Zeller Judit jogász
Zeller Judit jogász

Dajkaanya vagy béranya?

Meg kell különböztetnünk két lényeges fogalmat, a dajkaanyaságot és a béranyaságot. Országonként más és más a határ a két fogalom között, de a legtöbb helyen a dajkaterhesség egy olyan eljárás, ahol testi adottsága folytán a gyermek kihordására képtelen anya és az apa ivarsejtjeiből testen kívül létrehozott embrió más nő, a dajkaanya méhébe ültethető be. A genetikai anya tekintetében az egészségügyi indikációt szakorvos igazolja, és általában hatósági engedélyhez kötött az eljárás. A dajkaanya kizárólag a genetikai anya vagy apa közeli hozzátartozója lehet, és az embrió kihordásáért pénzt nem fogadhat el.

A béranya a fentiekkel ellentétben bárki lehet, aki arra egészségügyileg alkalmas, ráadásul az embrió kihordásáért nemcsak a felmerült költségei megtérítését kérheti, hanem bármekkora összeget, amelyben a genetikai szülőkkel megállapodott.

Forrás: Jogászvilág     

 

Preimplantációs diagnosztikával kapcsolatban szintén felmerült ilyen kérdés. Magyarországon a lombikbébi-eljárásban nem vizsgálják rutinból, hogy az embrió szenved-e genetikai defektusban. Diagnosztikát csak akkor végeznek, ha a szülőknél valamilyen egészségügyi gond indokolja. De vannak közeli országok, ahol van lehetőség általános szűrést is kérni. Az ügyfél, aki hozzánk fordult, úgy döntött, hogy mivel ez itthon nem lehetséges, az egész lombikot Csehországban csinálja meg.

Ha már a mesterséges megtermékenyítésről beszélünk, két éve betiltották a donorsperma behozatalát külföldről, ami ellehetetlenítette a spermabankok helyzetét is, azóta gyakorlatilag nincsen idegen hímivarsejttel történő megtermékenyítés idehaza. Erről mi az álláspontotok?

A törvényi szabályozás nem változott, csak annak az értelmezése lett más. 2015 óta az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) nagyon szigorúan értelmez egy feltételt, míg korábban megengedőbbek voltak. A gyakorlat azt mutatja, hogy eljárt az idő azon szemlélet felett, hogy a külföldi forrást betiltjuk. Sztenderd minőségbiztosításra van szükség, függetlenül attól, hogy milyen országból érkezik az ivarsejt. A kiváltó ügyben egy olyan genetikai rendellenességet találtak a dán donorspermában, amelyet itthon nem is szűrnek, erre válaszul az összes importot leállították. Ez teljesen abszurd. A külföldi ellenőrzési rendszer szigorúbb volt, mint a hazai, emiatt derült ki egyáltalán ez a probléma. Ha a minőségi sztenderd megfelelő, nincs szakmai indoka annak, hogy miért kell gátolni a behozatalt, főleg, hogy Magyarországon nem tudnak elegendő spermiumot biztosítani a hazai donorok, mert nagyon kevesen felelnek meg az előírásoknak. Korábban a Krio Intézet tíz évig működött úgy, hogy behoztak külföldről spermát, minden évben átestek OTH-ellenőrzésen, ez sose okozott problémát.

Érdekes ellentmondás azzal, hogy a családpolitika célja, hogy szülessen minél több gyerek. Azoknak a pároknak, akiknél ez csak donoros megtermékenyítéssel lenne lehetséges, nem fog gyerekük születni.

Ezzel kapcsolatban volt egy ügyünk, egy egyedülálló nő fordult hozzánk, akinek született már egy gyereke külföldi sperma felhasználásával. A spermából eltetetett még egy adagot, mert szeretett volna “édestestvért” a gyerekének. Ezt végül azért nem tehette meg, mert addigra az új jogértelmezés nyomán nem volt lehetősége felhasználni a külföldi donorspermát. Az ügyet egyelőre sajnos nem tudtuk jogilag megfogni, nem könnyű egyensúlyba hozni a drasztikus jogi lépéseket a hozzánk forduló lehetséges ügyfél magánszférájának védelmével. Egyébként ilyen ügyekben jellemzően kevesen jelentkeznek nálunk, nem szívesen vállalják fel, ez a magánélet legintimebb zugaiba tartozik.

2014-ben jelentősen megszigorították a művi meddővé tétel szabályait is. Most csak annál végezhető el a sterilizáció, aki elmúlt 40 éves, vagy van három vér szerinti gyereke, nőknél és férfiaknál egyaránt.

Egyrészt nagyon szigorú a szabályozás, másrészt nem egyeztethető össze az alapjogok korlátozásának lehetőségeivel. Alapjogot ugyanis csak akkor korlátozhat az állam, ha valamilyen más jogot vagy alkotmányos értéket szeretne megvédeni, és ezt nem tudja más eszközzel elérni. Azt a népesedéspolitikai célt, hogy több gyerek szülessen, nem hiszem, hogy csak jogkorlátozással lehet elérni, számos más népesedéspolitikai eszköz van erre. A kérdésnek különösen aggasztó eleme, hogy – apró eltéréssel – azt a szabályozást hozták vissza, amely 2005-ig volt hatályban, és amelyet az Alkotmányíróság alkotmányellenesség címén megsemmisített. 2006 és 2014 között 18 éves kor felett bárki kérhette a meddővé tételt.

De nem köttették el magukat tömegesen húszévesek ezekben az években…

A TASZ akkoriban információt kért a 2009–2013-as időszakban történt művi meddővé tételek számáról. Az adatok természetesen nem igazolták azt az apokaliptikus víziót, hogy 18 évesek rohannak majd az orvoshoz. Nagyon alacsony volt a nem orvosi indikáció (vagyis “családtervezési” döntés) miatti beavatkozások száma, 200 körüli évente, az is változatosan oszlott meg korcsoportok szerint. A 18–29 éves nők körében a legrosszabb évben is csupán 17 fordult elő. A TASZ úgy véli, hogy a jelenlegi szabályozás indokolatlanul korlátozza az önrendelkezési jogot. Aki nagykorú és cselekvőképes, az képes felelős döntést hozni a művi meddővé tétel kérdésben is.

Ha valaki mindenáron szeretné elköttetni magát, az simán átmehet Szlovákiába?

Igen, és ez több beavatkozásra is igaz. A törvény tiltja, hogy a beavatkozást elvégezzék Magyarországon, de a pácienst nem büntetik, ha más országban elvégezteti. Akinek van pénze, máshol hozzájut ezekhez az eljárásokhoz.

Fotó: Getty Images
Fotó: Getty Images

A gyakorlatban a meddővé tétel ötletét sokszor az orvos veti fel, például mikor egy harmadik császármetszést végez a szülő nőn, és egy füst alatt az elkötést is elvégzi. Mennyire alkalmas egy szülési helyzet ennek eldöntésére?

Az egészségügyi törvény ismeri azt az esetet, amikor a beteg beleegyezése nélkül kell invazív beavatkozást, például műtétet az eredeti elképzelésekhez képest kiterjeszteni, de ehhez nagyon szigorú feltételeket állít. Ez csak akkor megengedett, ha sürgős szükség – például életveszély – áll fenn, vagy a betegnek aránytalan teher lenne, ha nem végeznék el ott azonnal a kiterjesztett beavatkozást. A meddővé tételre így általánosságban egyik sem igaz, ezért annak elvégzése csak akkor jogszerű, ha abba a páciens kifejezetten beleegyezik.

Ami a döntést illeti, inkább azt hangsúlyoznám, hogy vajon mennyire alkalmas egy szülési helyzet az alapos tájékoztatásra. Alapos tájékoztatás híján nyilván nehéz megalapozott döntést hozni. Volt egy császármetszéses ügyünk, ahol utólag azt gondolta az anya, hogy nem volt nála indokolt a műtét, és nem történt meg a megfelelő tájékoztatás egy számára ijesztő helyzetben. Ilyen esetben akár jogi lépéseket is lehet tenni. Ha az orvos azt mondja, hogy “anyuka, rossz a szívhang, azonnali császár kell“, akkor nincs igazi döntéshelyzet, legtöbbször nem mondja el az alternatívákat az orvos.

Miért elképzelhetetlen nálunk a fogamzásgátló eszközök ingyenes elérése?

A fogamzásgátlás kérdése még mindig tabu itthon, ahogy a szexuális felvilágosítás is az, és ez sajnos európai szinten is igaz, bár minden országban más és más a konkrét helyzet. A nem kívánt terhességek esetében a megelőzés lenne a legfontosabb. Ezt a szexuális felvilágosításnál kell kezdeni, ha pedig ez megvan, a másik fontos lépés, hogy legyen hozzáférhető a fogamzásgátlás. Az eszközök legyenek olcsók vagy akár ingyenesek, és péntek este bárhol hozzá lehessen jutni például óvszerhez egy buli után.

De ma a fogamzásgátló tabletta vagy az óvszer költsége több ezer forint havonta. Ezt pont a legszegényebb rétegek nem tudják kifizetni.

Igen, ez sajnos nagyon egyenlőtlen hozzáférést okoz. A társadalmi középréteg nyilván ki tudja fizetni a tablettát vagy az óvszert.

Az abortusz ára alól viszont szociális alapon mentesség kérhető, az alsóbb osztályoknak ez az elérhető megoldás…

De az abortusz témája elválaszthatatlan a felvilágosítás kérdésétől, és az egész szexualitás tabu voltától. A megelőzésnek kellene az elsőnek lennie.

Mit gondoltok azokról az eszközökről, amelyekkel a középosztály gyerekvállalását kívánják ösztönözni, mint adókedvezmény, csok, hirdetések?

Ezek bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetnek legitim népesedéspolitikai eszközök. Volt olyan próbálkozás is, hogy akinek nincs gyereke, az több adót fizessen – ez azért nem volt járható út, mert diszkriminatív.

Milyen területet láttok még, ahol a reprodukciós jogok sérülnek itthon?

Az LMBT+ személyek reprodukciós jogai nagyon korlátozottak. Azonos nemű párok számára nem elérhető, hogy közösen vállaljanak gyermeket, sem örökbefogadás, sem reprodukciós eljárások révén. A dajkaanyaság nem engedélyezett itthon, így a férfi pároknak nincs lehetőségük biológiai gyermek vállalására, de leszbikus párként sem engedélyezett a reprodukciós eljárás. Igaz, hogy egy leszbikus nő mint egyedülálló fordulhat meddőségi klinikához, itt viszont az előbb elmondott donorspermahiány lehet akadály.

A másik terület, ahol visszaélések fordulnak elő, a fogyatékos személyek reprodukciós jogai. Több helyen tapasztaltuk, hogy az intézetekben lakó fogyatékossággal élőknek egyáltalán nem kérik ki a véleményét a fogamzásgátló alkalmazásánál, a művi meddővé tételnél, sőt akár az abortusznál sem.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top