Nemcsak kimenni nehéz, hazajönni is
Menjek/maradjak: Édes otthon
A 14. Verzió Filmfesztivál egyik legnagyobb dobása, hogy az egyre népszerűbb és ismertebb Menjek/maradjak dokumentumfilm-sorozat legújabb része a fesztiválon debütál. Míg a korábbi filmek azt dolgozták fel, milyen érzés magyar emberként külföldre költözni, és mi vár ránk egy idegen városban és egy idegen országban, a negyedik részhez érve Imre Loránd Balázs és csapata a témához ugyan kapcsolódva, mégis témát váltott: ezúttal olyan magyarokat mutatnak be, akik több év külföldön tartózkodás után úgy döntöttek, hazatérnek.
Elsőre blikkre ez talán kevésbé tűnik izgalmasnak, holott talán még érdekesebb, mint a kiköltözés. Hiszen ezek az emberek kint hosszú évek során felépítettek egy életet, a gyerekeik esetenként kint kezdtek el barátkozni és óvodába járni, ráadásul mind tudják, hogy a hazai kereseti lehetőségek nyomába sem érnek a kinti fizetésüknek.
A film három család hazaköltözését követi nyomon. Az egyik Ausztriából, a másik New Yorkból, a harmadik pedig Londonból tér haza, de mindegyikük helyzete más és más. Az Ausztriából hazatérők egyik fő indoka, hogy az anya több évnyi otthon tartózkodás után sem kapott osztrák ovihelyet a gyerekeinek, és képtelen volt várni még egy évet, ráadásul hiányzott neki Magyarország. A helyzet kényszermegoldást szül: Zsófi a gyerekekkel hazaköltözik Vácra, míg a férje továbbra is az osztrákoknál dolgozik, de tíznaponta haza tud jönni a családjához. A hazatérés és a maradás mellett is szóltak érvek, és nekik egy ilyen, egyáltalán nem könnyű helyzetben kell boldogulniuk.
A New York-i szálban Mirjamot láthatjuk viszont, akit a Menjek/maradjak első részéből ismerhetünk. Az újságíró már a brazil férjével és közös babájukkal tér haza Magyarországra. New York nem az a hely, ahol el tudnák képzelni, hogy felnő a gyermekük, ezért azt a merész tervet próbálják megvalósítani, hogy felváltva élnek egy-két évet Magyarországon, majd nagyjából ugyanennyi időt Brazíliában, de ők maguk is tele vannak kételyekkel arra vonatkozóan, hogy ez működne-e. Mennyire szerencsés kiszakítani a gyereket abból a környezetéből, amit éppen csak megszokott? Biztos, hogy jó ötlet ilyen gyakorisággal lakhelyet és életet váltani?
A film londoni szála kissé kilóg a képből. Ennek oka főképp az, hogy a főszereplő házaspár egyáltalán nem éli meg nehézségként a hazatérést, el is mondják, hogy a külföldön élés főképp arra volt jó számukra, hogy ha a szükség úgy hozza, bármikor könnyedén tudnak tovább költözni, de most úgy érezték, hogy itthon van dolguk. Eddig még rendben is lenne, csakhogy a feleség munkájának hála, a hangsúly a kettejük hazaköltözéséről áttolódik inkább a Magyarországon akkoriban induló országos gyűlöletkampányra („Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”), valamint az országon átvonuló menekültekre. Ezek persze mind fontos témák, csak kissé elkülönülnek a film többi részétől.
Amikor öt gyereket vesznek el az édesanyjuktól
Elválasztva
Ha azt halljuk, hogy a gyámügy öt gyereket vesz el a szülőktől, rögtön kinyílik a bicska a zsebünkben, pedig a helyzet nem biztos, hogy ennyire egyértelmű. Az Elválasztva című rövid dokumentumfilm fájdalmas képsorokkal indít: a kamera távolról és diszkréten azokat a perceket örökíti meg, amikor jönnek a gyámügyesek, valamint az új nevelőszülők, hogy az édesanyjuktól elvegyék, és egy minibusszal az új nevelőszülők házába szállítsák az öt gyermeket. Itt még nem tudjuk az okokat és a miérteket, csak azt, hogy egy ilyen jelenetet végignézni még távolról is felkavaró élmény. Ezután láthatjuk őket megérkezni az új otthonukba, egy kutyás családi házba, és kissé megnyugodva konstatálhatjuk: legalább olyan helyre kerültek, ahol szeretettel fogadják őket.
Az Elválasztva egyszerre próbálja bemutatni a kialakult helyzetet a gyermekeit elveszítő, és visszaszerezni próbáló anyuka, az öt gyerek, valamint az új nevelőszülők szemszögéből. Nem kíván ítélkezni, inkább a nézőre hagyja ezt.
Jelenet az Elválasztva című filmből
Maga a gyermekei után folyton síró anyuka is belátja, hogy hibázott, amikor segítség híján egyedül hagyta otthon a kicsiket, és a filmben sokszor elmondja, hogy meg fog változni, hogy a családja újra együtt lehessen, viszont a nevelőszülők elmondásából azt tudjuk meg, hogy ezek többnyire csak üres szavak, és például azért nem hajlandó pszichológushoz járni – pedig ez lenne az egyik követelmény –, mert nem tartja magát betegnek. Ez az alig félórás doksi nagyon pontosan, sallangok nélkül jár körbe egy rendkívül komplex problémát, és felvillantja azt a sokak számára nehezen feldolgozható információt is, hogy bár egy család elválasztása mindig óriási tragédia, itt jó esély van arra, hogy ez az öt gyermek csak jobb életet kapott azáltal, hogy új családhoz kerültek.
Melegként élni Szíriában
Mr. Gay Syria
Szíriáról nagyon sokszor hallunk a hírekben, de az az oldala, amit ez a dokumentumfilm mutat meg, eddig rejtve maradt előlünk. Husein 24 éves szír srác, aki borbélyként dolgozik Isztambulban. Családjával titokban szöktek át Szíriából a polgárháború elől, és most ő az, aki a török fővárosban családfenntartóként próbál érvényesülni. Husein egész életében rejtőzködött: egy ideig a saját melegségére egyfajta betegségként tekintett, amiből ki lehet gyógyulni, és ennek érdekében megházasodott, sőt gyermeke is született, de aztán rá kellett jönnie, hogy nem tud önmagának hazudni. Ma már csak heti egy nap él hazugságban: amikor hat napnyi munka után hazamegy, hogy lássa rendkívül konzervatív szüleit, a testvéreit, valamint a kislányát és a feleségét.
A film Husein életének arra a szakaszára koncentrál, amikor a srác jelentkezik a Mr. Gay Syria szépségversenyre, kockáztatva azt, hogy ha ennek híre megy, lelepleződik a családja előtt. Husein azért akar nyerni, hogy a győzelmével ő képviselhesse Szíriát a Máltában megrendezésre kerülő Mr. Gay World szépségversenyen, ezáltal bejutva az Európai Unióba, esélyt adva magának egy új, boldogabb életre. A film a srác sorsán keresztül mutat be egy mikroközösséget, az Isztambulban élő meleg szír férfiakét, akik semmi mást nem szeretnének, csak azt, hogy a világ tudja: ők is léteznek. A Mr. Gay Worldre való kijutással pedig azt szeretnék üzenni, hogy ők nem csak szírek, hanem egyben menekültek is, akik most egy olyan országban kénytelenek élni, amely egyáltalán nem törődik a melegek jogaival.
Tanulságos jelenet, amikor a szervezők a Mr. Gay Syria Isztambulban megrendezett részéről beszélgetnek, és elmondják, hogy az eseményt azért nem hirdetik meg, és azért hívnak meg csupán néhány tucatnyi embert, nehogy az ISIS merényletet kövessen el a helyszínen, ártatlanokat ölve meg ezzel.
Ayse Toprak filmje talán kicsit hosszabb a kelleténél, de Husein személyében szerencsére olyan főhőst talált, akinek az élete tényleg tele van fordulatokkal, és bár a szíriai forduló megnyerése után azt hitte, hogy ezután már minden jóra fordul, az élet tartogat még számára nem túl kellemes meglepetéseket.
