1978. július 25-én született meg a világ első lombikbébije, Luise Brown: ő volt az első gyermek, aki in vitro, azaz az édesanyja testén kívül fogant meg. Ezzel új fejezet kezdődött az emberi reprodukció történetében: így vált lehetővé az is, hogy donort vegyenek igénybe azok a nők, akiknek nincs egészséges petesejt-termelésük, és ezért nem tudnak teherbe esni. Egy pár számára nem könnyű feldolgozni azt, hogy nem lehet 100 százalékban közös gyermeke, mert a baba genetikai állományának fele egy harmadik személytől származik majd. De sokakat vigasztal az, hogy legalább „félig tele a pohár”, mert a kicsi genetikai állományának fele az édesapáé, a nő pedig – sikeres beültetés esetén – megélheti a várandósság és a szülés élményét.
Ez az eljárás azonban nem minden országban megengedett, illetve olyan korlátozások vonatkozhatnak rá, melyek megnehezítik a gyermekre vágyók dolgát: itthon például nem lehet pénzért petesejtet venni, így kevés a donor. Tavaly decemberben az Abcúg cikke nyomán bejárta a hír a hazai sajtót, miszerint magyar nők százai járnak át Csehországba azért, mert ott legális a vásárlás.
Kimerülő készletek
Több oka is lehet annak, hogy valakinek nincsenek megtermékenyíthető petesejtjei: ez vagy valamilyen testi rendellenesség következménye, vagy életkori sajátosság. Az előbbi problémával azok a nők küzdenek, akiknek:
● hiányzik a petefészkük
● olyan nőgyógyászati műtétük volt, mely károsította a petefészkeik működését
● korai petefészek-kimerülés szindrómában szenvednek
● rosszindulatú daganat miatt kemo- és/vagy sugárterápiás kezelésük volt.
Ezen kívül az örökletes genetikai rendellenességet hordozó nőknek is javasolhatják a donorpetesejt használatát, hogy a kisbaba elkerülhesse a betegséget.
A második csoportot azok a nők alkotják, akik a biológiai órát szeretnék visszafordítani a donor segítségével. Többen élnek abban a tévhitben, hogy a menstruáció biztosíték a termékenységükre, azonban attól, hogy a ciklus nem áll le, elképzelhető, hogy a petefészkek már kimerültek. A kor előrehaladásával csökken az esély arra, hogy valaki saját petesejtjeivel tudjon megfoganni, ha pedig mégis, akkor a kicsinek nagyobb esélye lesz arra, hogy genetikai betegséggel szülessen. Mivel a gyermekvállalás átlagos életkora az elmúlt évtizedekben kitolódott, egyre több nőnek lehet szüksége egy fiatalabb nő ivarsejtjeire.
Megterhelő beavatkozás
Orvosi szempontból petesejtet adni és kapni sem egyszerű. A beavatkozás úgy kezdődik, hogy az adományozó és az adományozott testét hormonális kezeléssel „összehangolják”: a donornál ezzel segítik a kivételre alkalmas peték képződését és a peteérést, a leendő anyánál pedig a méhet próbálják előkészíteni az embrió befogadására.
A petefészek stimulációjának lehetnek mellékhatásai – ezekről a donort előzetesen tájékoztatni kell. A nőktől ráadásul sokkal nehezebb ivarsejtet szerezni, mint a férfiaktól: a petesejtek hüvelyen át végzett „leszívása” műtétnek számít, altatásban végzik. Az így kinyerhető peték száma egyénenként és beavatkozásonként is eltérő lehet – a sejteket a leendő apa hímivarsejtjeivel termékenyítik meg, laboratóriumi körülmények között.
Ezután három-öt nappal később sor kerül az „embriótranszferre”, azaz a beültetésre: a vaginán keresztül két-három embriót helyeznek a méhbe. Persze van, hogy a lombikeljárás során ennél több embrió jön létre – a megtermékenyített, be nem ültetett petesejteket mélyfagyasztással lehet tárolni későbbi felhasználás céljából. A terhességi teszt körülbelül két héttel a beültetés után történik: az embrió szerencsés esetben beágyazódik a méhbe, de előfordul, hogy nem tud megtapadni, mert a test idegenként kezeli, és kilöki.
Mesterséges megtermékenyítés a Dél-Afrikai Cape town egyik klinikáján. Sokan akár nagy távolságot is megtesznek érte. (Fotó: Per-Anders Pettersson/Getty Images)
Kikből lehet petesejt-donor?
Ahogy a beavatkozás leírásából is kiderül, nem kis dologra vállalkoznak a donorok, akikre több orvosi megkötés is vonatkozik. Csak azok a harmincöt év alatti, egészséges nők adhatnak ugyanis petesejtet, akik a koruknak megfelelő petefészek-működéssel rendelkeznek, továbbá van legalább egy egészséges gyermekük.
De nem csak egészségügyi feltételek vannak: Magyarországon kizárólag anonim donor igénybevételére van lehetőség vagy rokonoktól lehet adományt elfogadni. A donáció kizárólag önkéntes alapon, anyagi ellenszolgáltatás nélkül működhet. Tehát: itthon nem lehet legálisan petesejtet venni, törvénysértést követ el az is, aki elad, és az is, aki vásárol. Kizárólag az adományozó költségei téríthetőek meg – ilyen például az utazás, a gyógyszerek ára, illetve a jövedelemkiesés abban az esetben, ha a donornak a kezelések miatt hiányoznia kell a munkából. Miért probléma ez? Mert nem mindenkinek van szóba jöhető rokona, idegen meg miért is tenné ki magát ingyen ekkora tortúrának?
„Én szívesen adok neked petesejtet!”
Viniczai Andrea azonnal felajánlotta a segítségét, mikor megtudta, hogy a férje testvérénél és feleségénél, Etánál azért nem jön a baba, mert a sógornője petefészkei nem működnek megfelelően. A kezelésekre egy győri meddőségi klinikára jártak át, ahol megkezdték a testük összehangolását: Andinak a műtétig naponta injekcióznia kellett magát, a petéi állapotát pedig rendszeresen ellenőrizték vérvétellel és ultrahanggal is. A stimuláció után négy petesejtet tudtak tőle leszívni, ezek közül kettőt sikerült megtermékenyíteni, majd beültetni. A közös „kaland” sajnos nem úgy ért véget, ahogy szerették volna: két hét múlva kiderült, hogy Eta nem lett várandós. A történet úgy fordult jóra, hogy három hónappal később örökbe fogadtak egy kisbabát.
Szürke zónák, feketepiacok
Nem mindenki olyan szerencsés, hogy legyen rokona, aki alkalmas petesejt donornak és hajlandó is adományozni, vagy, hogy találjon önkéntest, aki ingyen vállalja az eljárást. Ezért, bár nem legális, többen megpróbálkoznak a vásárlással: könnyű találni olyan fórumokat, ahol egymást váltják a donorok ajánlatai és kétségbeesett, vagy éppen reménykedő nők, párok üzenetei. A donort keresők jó része felsorolja, hogy milyen külső és belső tulajdonságokkal rendelkező embert keres – nem úgy tűnik, mintha valamilyen szépségideált hajszolnának, hanem inkább olyan nőt próbálnak találni, aki hasonlít arra, aki felneveli majd a gyereket. A kínálati oldalon többen épp GYES-en vannak, és keresetkiegészítésként vállalnák a beavatkozást – többen nem is először.
Nagy a tolongás a donorokért. (fotó: thinkstock)
Ugyanakkor nehéz helyzetben vannak azok, akik itt keresnek donort, mert a csalók lehetőséget látnak a kiszolgáltatott helyzetükben. Egy harminchat éves nő ellen például 2017-ben emeltek vádat azért, mert 2013-2014 között álnéven hirdette magát egy fórumon. Öten vásároltak tőle, továbbá költségtérítést is felvett, a meddőségi klinikákon pedig hamis papírokkal „igazolták” rokoni kapcsolatukat. Volt, akinek mindezek után nem adományozott.
Alig van, aki ingyen segít
Az anonim adományozás lényege, hogy olyan nők petesejtjeit használhatják fel, akik hajlandóak ismeretlenek részére, ingyen felajánlani petesejtjeiket. Tekintve a beavatkozás kellemetlenségeit, ez igencsak ritka. A nol.hu 2010-ben egy olyan nő történetét közölte, aki azért szeretett volna anonim donorrá válni, hogy a segítségével más nők is megélhessék az anyává válás örömeit. Felajánlását bizalmatlanul fogadták az általa felkeresett meddőségi klinikák, ezért az interneten kezdett el gyermekre vágyó nőket keresni. Azonban nem csak tőlük kapott üzenetet, hanem olyan fizetős donoroktól is, akik sérelmezték, hogy rontja az üzletüket – de ez nem tántorította el. Több stimulációs cikluson és leszíváson is átesett, volt, hogy a petesejtjeit egyszerre több nő között osztotta meg. Az anonimitás végül nem valósult meg, mert volt olyan, akivel nemcsak telefonon tartotta a kapcsolatot, hanem találkozott is – sőt, több kisbabáról is tud, akik neki köszönhetően születhettek meg.
Története egyedülállónak számít: a Dívány 2015-ben kereste fel Dr. Kaáli Gézát, a Kaáli Intézet igazgatóját: ő akkor azt nyilatkozta, hogy az elmúlt huszonkét évben senki nem jelentkezett hozzájuk önkéntes, anonim petesejt donornak.
Petesejtet külföldről
Vannak, akik a felsoroltak helyett inkább azt az utat választják, hogy egy másik ország egészségügyi ellátását veszik igénybe, legális keretek között, pénzért. Bizonyos országokban a petesejt adományozás akkora üzlet, hogy a fiatal, okos, szép, sportos lányokat módszeresen toborozzák a meddőségi klinikák és a leendő szülők fejvadászai.
A közeli Csehországban is nyíltan, hirdetésekben keresik a donorokat a Vasárnap című újság tavaly februári írása szerint. A folyamat itt is anonim: interjúalanyuknak a Brnoi-i klinikán csak a donora korát árulták el, továbbá azt, hogy felsőfokú végzettségű, és hogy hasonlít rá. A cikkből az is kiderül, hogy milyen sok országból érkeznek ide az emberek – nem utolsó sorban a kedvező árak miatt. Azt, hogy Csehország nem csak a magyarok körében népszerű célpont, ha petesejtturizmusról van szó, Amy Speier 2016-ban megjelent „Fertility Holiday” című könyve is alátámasztja: az orvosi antropológiával foglalkozó kutatónő szerint azok az észak-amerikai, fehér bőrű középosztálybeliek is gyakran választják a cseh klinikákat, akik otthon nem tudnák megfizetni a meddőség kezelést.
A már említett petesejt-turizmusról szóló Abcúg-cikk szerint a Brnoban lévő Reprofit klinikán megközelítőleg kétszáz magyar nő fordult meg a tavalyi év során, a korábbi években nagyjából ennek a fele volt jellemző. Főorvosuk magyarázata szerint itthon egyre többen szeretnének idősebb korban szülővé válni, ezért nő a kereslet a petesejt-donorok iránt. A rendszer kidolgozott, csakúgy, mint a tarifák: „A donorért és az ellátásért a páciens fizet, aminek összege 4700 euró, vagyis nagyjából másfél millió forint. Mivel a műtét hosszú felkészülést igényel a donornak, ezért a cseh klinika is fizet nagyjából 300 ezer forint kártérítést, hogy fedezzék az utazás vagy a munkából való kimaradás költségeit” – írja az Abcúg. A klinikának valóban van magyar nyelvű honlapja, mely igazolja a hazai keresletet, itt lépésről lépésre le van írva a kezelés menete és az eredményességi mutatók is elérhetőek: adományozott petesejtek esetén sikerrátájuk 63,5 százalékos. Ugyanakkor a kezelés árát, valamint az utazás, és a csehországi tartózkodás árát sokan nem tudják megfizetni, ahogy a feketepiacon kapható több százezres petesejteket sem.
Úticél a kisbaba
Az orvosi turizmus kiterjedt szektor: sokan országokat, sőt kontinenseket szelnek át azért, hogy megoldást találjanak egészségügyi problémáikra. Ennek egyik jelentős ágazata a reproduktív (termékenységi, azaz gyermekvállalási célból történő) turizmus, melyet több dolog tart életben:
- az asszisztált (mesterséges) megtermékenyítési eljárásokra vonatkozó szabályozások nem egyformán szigorúak minden országban
- a beavatkozások között jelentős árkülönbségek lehetnek
- a technológiai feltételek sem egyforma minőségűek
A reproduktív turizmus kifejezésről sokaknak egyből a béranyaság jut eszébe, de az ilyen típusú utak célja női és férfi ivarsejtek beszerzése is lehet.
Etikai fejtörők
Az egyes országok között nem csak abban van különbség, hogy engedik-e a petesejt kereskedelmi forgalomba hozatalát, vagy sem: másként gondolkodnak a donor és az utód jogairól is. Az előbbiek esetében országonként eltérő lehet, hogy szerezhetnek-e tudomást arról, hogy gyermek született az eljárásból. A gyereknél pedig kérdés, hogy meg kell-e osztani vele, hogy donor segítségével fogant, és ha igen, akkor ennek mikor van itt az ideje. Nem tudni, hogy miként érinti majd érzelmileg az információ, hogy például szeretne-e majd megismerkedni a genetikai édesanyjával – ráadásul hiába szeretne, anonim adományozás esetén erre nemigen van lehetősége.
A fizetős petesejt adományozást kritika éri azért is, mert fizikailag kizsákmányolja azokat, akik anyagilag rá vannak szorulva petesejtjeik eladására.
