Az én szüleim nem sokat vacakoltak a névadással. Én anyu nevét kaptam, az öcsém meg apuét. Ez a módszer ma már kevésbé dívik, azt hiszem, a 70-es, 80-as években még sokkal gyakrabban volt szükség az ifjabb megkülönböztetőre.
Hagyományőrzés pró és kontra
Persze ma is előfordulnak hagyománykövető családok, sőt olyan is akad, ahol a női ágon öröklődik a keresztnév. A királyi családról eszembe jutott egy ismerősöm, akit Gertrúdnak hívnak. Ez a női név ritka, különleges, de egyáltalán nem a trendi, hanem igazi klasszikus kategória. Gertrúdnak egy kislánya van, aki szintén Gertrúd. Az édesanyja elmesélte, hogy náluk ez abszolút családi hagyomány: a nagymama és a sváb származású dédnagymama is ezt a keresztnevet viselte. Ahogy hagyomány az is, hogy amikor bemutatkoznak, azonnal hozzámondják a Gertrúdhoz a becézett verziót, így aztán mindenki Trudinak szólítja őket. Bajban is vannak a rokonok, amikor a családi összejöveteleken három nő kérdez vissza, amikor valamelyik Trudihoz intéznének kérést.
Sokan viszont elutasítják, hogy a gyerekük ugyanazt a nevet viselje, mint a szülei. Így voltak ezzel Viktorék is. „Amikor az első fiunk született, még nem tudtuk előre, hogy lesz, egyszerűen mindkettőnknek tetszett a Benedek név – meséli Viktor, a négygyermekes apuka. – Aztán a másodiknál valahogy megmaradtunk a B-vel kezdődőknél, rájöttünk, hogy nagyjából bejönnek nekem is és a nejemnek is, és akkor határoztuk el, hogy minden gyerekünknek B-s neve lesz. Így lett a második fiunk Barnabás, a harmadik pedig Bálint. Ha negyedszerre is fiú jött volna, talán nagyobb gondban lettünk volna, mert nekem a Balázs tetszett, a feleségemnek meg a Botond. De szerencsére negyedszerre végre összejött a kislány, akit a legnagyobb egyetértésben Boginak neveztünk el. Ahogy abban is a kezdetektől fogva abszolút egyetértettünk, hogy nem akarjuk a saját keresztnevünket adni egyiküknek sem.”
Danik és Annák túlerőben
Legyen különleges, ne legyen belőle még három az ovis csoportban és hasonló megfontolások alapján a leendő szülők képesek a legextrábbnak tűnő neveket is adni a csemetéknek. Miközben már évek óta leginkább Bencék, Máték, Leventék iratkoznak be az intézményekbe, a lányok közé pedig gyakran visszatérnek az Annák, Emmák, Zsófiák és Boglárkák. „Daniból három van csak a mi csoportunkban, de a többi csoportban is akad még néhány Dániel. A lányok között pedig Annából van kettő csak ebben a csoportban – tájékoztatott Montz Ferencné óvónő. – Egyébként egész gyakori még a fiúnevek között az Ákos, a Zalán vagy a Patrik, a lányoknál pedig jelenleg óvodaszinten egyértelműen a Míra a favorit. Az is jellemző, hogy manapság szívesen adnak dupla nevet a szülők, és második névként gyakran előfordul, hogy a lányok az édesanyjuk, a fiúk pedig az apukájuk nevét kapják. Negyven éve vagyok a pályán, akkor még a klasszikus nevek mentek jobban, főleg a fiúknál, akik általában az apjuk nevét örökölték. Ez ma már ritka, az meg végképp, hogy lányoknak adják az anyukájuk keresztnevét. Évek óta nem járt Sándor, József, Ferenc az oviba, és érdekes, hogy most van egy Palikánk, akinek egyébként nem Pál az apukája.”
Az óvónő már pályája elején találkozott különleges névadással, habár akkoriban még kevésbé volt jellemző, hogy nem a naptárból választottak nevet a szülők. „Volt Máriusz és Manuéla nevű óvodásom is, sőt egyre több lányt neveztek Evelinnek. Emlékszem, hogy amikor a kislányaim megszülettek, és én Zsuzsinak és Mariannak neveztem el őket, meg is kérdezték a gyerekek, mért nem adok különleges nevet nekik. Volt egy óvodás, akit örökbe fogadtak a szülei. Odüsszeuszként íratták be, végig így is szólította mindenki. Aztán amikor nevelési tanácsadóba küldtük, valahogy kiderült, hogy a hivatalos neve László. Később megtudtuk, hogy a nevelőanyja a kedvenc hőse nevét szerette volna a gyereknek adni, akkoriban ment a tévében egy sorozat is, csakhogy akkor még sokkal nehezebben hagytak jóvá egyedi igényeket, ezért nem volt hivatalos Lacika neve sem.”
Persze sokakat megihletnek a filmvásznak szereplői, amikor névadásra kerül sor, de a legkedvesebb történetem ezzel kapcsolatban az, amit a sógornőm mesélt: ő akkor döntötte el, hogy a lánya Anita lesz, amikor először látta a 101 kiskutyát a moziban. (Ahol ugye Anitának hívják az anyuka-dalmata, Perdita gazdáját.) Mire a kislánya megszületett, majdnem tíz év telt el, de Anita sziklaszilárdan állta a sarat, egy Fanni vagy Vivien sem tudta kitúrni az anyakönyvből.
Szülők! Válasszatok demokratikusan!
Ma már sokkal nagyobb a névválaszték, miközben egyre többen vannak azok is, akik visszatérnek a klasszikusabb verziókhoz, de még sokkal kevesebb Józsika vagy Jancsika szaladgál az oviudvarokon, mint Milán vagy Noel. Kislányok esetében pedig még ritkább, hogy mondjuk Erzsébetnek vagy Gizellának keresztelnék őket. Így volt ezzel Elin anyukája is. „Szerettem volna, ha a születendő gyerekemnek különleges neve lesz, ezért szépen sorban átnézegettem a neten a magyar, a szlovák és a német utónévgyűjteményeket – avat be Vargáné Schvanner Tia (31), az ötéves Elin anyukája. – Elég céltudatosan olyan nevek között keresgéltem, amelyek rövidek, néhány betűsek, könnyen megjegyezhetők, viszont nem hívják úgy minden második gyereket a bölcsiben. Ki is írtam magamnak tíz lánynevet és tíz fiúnevet. A párommal megállapodtunk, hogy ő ugyanígy tesz. Azt is megbeszéltük, hogy ha lányunk születik, akkor az első név az én listámból kerül ki, a második pedig az övéből, ha pedig fiunk születik, akkor fordítva. Persze kölcsönösen egy-egy nevet hagytunk csak meg egymáséiból. Így maradt az Elin az én neveim közül, a férjem válogatásából pedig a Hanna. A kislányunk egyébként mindkét nevét használja, a falubeli ismerősök például jellemzően a második nevén szólítják, szerintem azért, mert az közismertebb, de van, hogy mi is a Hannát vagy inkább mindkét nevét mondjuk. Alapvetően azért az Elint használjuk.”
