Összevont fizika, biológia és kémia – pánikoljunk vagy örüljünk?

Persze láttunk mi már karón varjút, azaz itthon ritkán szoktak jó következményei lenni annak, amikor változtatnak a Nemzeti Alaptanterven, és joggal féltjük a gyerekeink jövőjét is, hiszen látjuk, hogyan romlik évek óta az állami oktatás színvonala. Ennek a mostani intézkedésnek lehet az az eredménye, hogy sokkal kevesebb ismeretet adnak át majd az összevont természetismeret tantárgyban, mint eddig külön a biológiában, fizikában és kémiában, de ha nem akarunk ennyire borúlátóak lenni, akkor az is kijöhet ebből, hogy a sok elméleti tudás helyett gyakorlatiasabbá válik a természetismeret-oktatás, ami viszont nagyon jót tenne a tananyagnak.

Külföldön gyakorlati tudást kapnak a gyerekek 

„Az állami iskolákban a tanárok utálják a munkájukat” – Miért választanak egyre többen alternatív iskolát?

Megkérdeztem egy édesanyát, aki több évig élt külföldön, a gyerekei ott jártak iskolába, hogy arrafelé milyen rendszert követnek ebben a kérdésben az iskolák. Ahol ők éltek, ott összevont természetismeret tantárgyat oktattak science néven.

„Kevesebb anyagot, de sokkal mélyebben tanultak, sokkal-sokkal érdekesebben, inkább a mindennapi élethez kötődve (mi van a tisztítószerekben, mire lehet használni, miért baj, ha pálmaolaj van egy édességben és hasonlók). Jelenleg a kémia, fizika, biológia arra jó, hogy a gyerek kábé heteken belül elveszítse az érdeklődését, mert nagyon tudományos alapokra helyezik.

Ezek a tudományok átszövik az életünket, a gyerekek többségét a tanulmányok előtt érdekli a téma, de mivel az élettől teljes mértékben elszakadva, elméleti szinten, nem fókuszálva a lényegre közelítik meg, ez nem tart sokáig. Egy kémiatanártól azt hallottam, hogy több év tanulás után oda sem jutunk el, hogy az ember ne öntse otthon össze a lúgot és a savat…

De sanszos, hogy attól, mert összevonják, nem lesz praktikus a tudás, így az alapjait kéne átgondolni: mit tanítsunk a gyerekeknek. És csak utána gondolkodni azon, hogy mit és hogyan vonjuk össze. Ha jól csinálnák, akkor ez egy jó ötlet lenne, de mivel össze fogják csapni, nem lesz jó.”

Egyet kell értenem az anyukával, az ötlet jó, a megvalósítástól kicsit félünk. Nem vagyunk a változás ellen, csak épp minőségi javulást szeretnénk.

Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia

Orsi igazi világjáró, akinek a gyerekei szintén külföldön tanultak általános iskolától kezdve, ő arról számol be, hogy Amerikában és Németországban a Magyarországon megszokott rendszer szerint „felsőben” külön tanítják a természetismereti tárgyakat, nem vonják össze.

Amerikában az alapsuliban science-nek hívták 1–4. osztályban. Felsőben ott is osztva van. Németországban ugyanígy, alsóban Naturwissenschaft. De a kinti környezetismeretek mind sokkal gyerekcentrikusabban vannak összeállítva, nem kell hetekig a szarkát tanulniuk biológiából.

Mi lesz a tanárokkal?

Kerényi Kata egy alternatív középiskolában osztályfőnök, szerinte sem rossz ötlet a természetismereti tárgyak összevonása, de a megvalósításon múlik, hogy végül mi lesz az eredménye.

„A tantárgyak közötti határok összemosása nem ördögtől való gondolat. Felhívhatja a figyelmet az összefüggések keresésének fontosságára, hozzásegíthet egy átfogóbb világlátás kialakításához. De ez nem szabad, hogy azt jelentse, hogy a természettudományok háttérbe szorulnak az oktatásban, sőt!

Komplex programra lenne szükség, projektekkel, gyakorlatközpontú foglalkozásokkal, és erre bizony időt kellene szánni az órarendben. Azaz: úgy lehetne ezt jól csinálni, ha a természettudományos tárgyak óraszáma az összevonással növekedne. Így beleférne az élményalapú, a természet megismerésén alapuló óraszervezés.

A gyökeres szemléletváltás ráadásul sok tanárnak sem lesz egyszerű. Vannak olyanok, akiknek ez a komplex megközelítés kézenfekvő, azok valószínűleg eddig is hasonló szemlélettel tanítottak. A többieknek viszont segítséget kellene nyújtani, hogy ne egy újabb rémisztő feladatot, hanem lehetőséget és szakmai kihívást lássanak a megváltozott követelményekben. Ez a fajta támogatás jelenleg teljesen hiányzik.”

Kata aggodalmait a tanárokkal kapcsolatban többen is osztják, az egyik édesanya így fogalmazott ebben a kérdésben:

Az még egy érdekes kérdés, hogy most nem képeznek science-tanárokat, ezért ez praktikusan úgy fog kinézni, hogy ma biológia, holnap kémia, de összességében valószínűleg kevesebb óraszámban, így a tanárok egy részére nem lesz szükség.

Ildi, aki szintén egy alternatív iskolában pedagógus, attól tart, hogy a hirtelen döntés nem áll biztos lábakon, nincs meg mögötte a szükséges háttér.

„Én nem tartom feltétlenül rossz ötletnek. Szuperül lehetne egymáshoz kötni a témaköröket, és érdekesebbé, összetettebbé, komplexebbé tenni a tanórákat. Mondjuk nem biztos, hogy ezeket a tárgyakat vonnám össze.

A probléma megint a hirtelenség miatt van. Nincs megfelelő összevont tankönyv, kevés az olyan tanár, aki mindhárom szakot elvégezte, ez a legfőbb gond. Nincs hozzá kidolgozott koncepció.

A suliban külön van jó esetben bioszterem, kémialabor, fizikaszertár. Miért nem az erkölcstant vonjuk össze a magyarral, vagy húzzuk ki úgy, ahogy van?”

És még egy tanárvélemény: 

„Ezzel azt érhetik el, hogy a 14-15 éves majd olyan alapvető dolgot sem fog tudni, hogy mi a víz képlete. Nem biztos, hogy mindenkinek hasznos ez a lexikális tudás, na de azért… A tömbösített tudományostárgy-oktatás elvileg működhetne, érdekes, hogy nyugatról ilyeneket átveszünk, »ott is így megy, itt is jó lesz«, csak az iskolai környezet, az emberi erőforrás és a megbecsülés valahogy a bécsi út másik végén marad. Ezzel a (szak)tanárhiányhoz akarjuk igazítani az alaptantervet, pedig a (szak)tanárhiányt kéne megszüntetni az alaptanterv sikeres alkalmazásához.”

Egyszóval: ha mindezzel gyakorlatias tudást kapnak a gyerekeink, akkor örülünk neki, ha viszont újabb átgondolatlan lépésről van csak szó, akkor a vége az lesz, hogy még több oktatási menekült hagyja majd el az állami oktatást.