![](https://nlc.hu/uploads/2025/02/demi.jpg)
Évek óta visszatérő téma, többek között az NLCafé-n is, hogy botrányosan rosszul állunk nyelvtudás szempontjából az EU-ban. (Hogyan lehetne máshogy aposztrofálni az utolsó helyet a rangsorban?) A magyarok 37 százaléka beszél egy idegen nyelven, ami évtizedekkel ezelőtt is pontosan így volt. Összehasonlításként: a 2017-es felmérés szerint az uniós átlag 66%.
Mielőtt bárki elragadtatná magát, elmondjuk, hogy egy halvány A2-es, vagyis alapfokú szintről beszélünk. (Mint megtudtuk, ezeken a felméréseken általában egy igen egyszerű szituációt kell lebonyolítani, vagyis semmi összetett mondat, feltételes mód, globalizációról szóló értekezés nem kell ahhoz, hogy elmondhassuk, és elmondják rólunk, hogy beszélünk például angolul.)
![](https://nlc.hu/uploads/2018/09/profimedia-0093595805.jpg)
NOT SZPÍK ENGLIS! (Profimedia)
Hogyan lehetséges például az, hogy közel 1000 kontakt óra ellenére (ennyit kap érettségiig átlagosan egy diák) a továbbtanulni szándékozók kevesebb, mint felének van középfokú nyelvtudása?
Véleménye persze mindenkinek van, hiszen kinek nincs tapasztalata a közoktatással? Szúrópróbaszerűen körbe is kérdeztem az ismeretségi körben, mik lehetnek a szülők szerint a legfőbb problémák? (Szándékosan kihagyva az elitgimnáziumokat, hiszen a diákok többsége nem ezekben tanul.)
„A lányom három éve kezdte a gimit, de máris három tanára volt. Mindezt úgy, hogy közben volt egy jó félév, amikor konkrétan senki nem tanította őket. Helyettesítés SEM volt. Miről beszélünk?”
„Tizenöt fős csoportban tanul, tavaly ilyenkor kezdte a németet, azóta rendszeresen kérdezem, hogy mennyit szólal meg. Havonta tíz percre saccolja. Rosszindulat nélkül, mert amúgy bírja a tanárt.”
„A lányomék iskolájából két év után elment gyesre az imádott franciatanár. Azóta eltelt újabb két év, és sehogy sem tudták pótolni az űrt, amit a tanárnő hiánya jelent. Az osztály kisebb része magántanárhoz jár, a nagyobb fele pedig tesz az egészre.’
„Tizedikben kíváncsiságból elküldtem a lányomat egy privát angoltanárhoz, hogy mérje fel a tudását. Gyanús volt, hogy a külföldi utakon semmit nem tud elintézni egyedül. A tanár elővett egy B1-es tesztet, se kép, se hang. Erre csináltatott vele egy A2-es, alapfokú tesztet, aminek az eredménye körülbelül 25 százalék lett. Akkor már hetedik éve tanult angolul. Szóval, ott álltunk ebben a helyzetben, amit sejtettünk ugyan, mégis egyikünk sem hitt el. Hogy hét év angoltanulás után a gyerek alapkérdésekre sem tudott válaszolni. (Érteni sok mindent értett.) Ja, és amúgy négyes-ötös tanuló volt angolból, és abban az évben kezdték el a középfokú könyvet...”
„A fiam osztályában az angoltanulás abból áll, hogy a tanár kiáll a tábla elé, felírja a szabályokat, majd az óra nagy részében nyelvtani feladatokat oldanak meg. Tudom, mert látom a millió fénymásolatot. Utálja az egészet, amit meg is értek. Most beszéltünk épp a többi szülővel, hogy össze kellene állni ketten-hárman, és beíratni a gyerekeket egy magántanárhoz.”
![](https://nlc.hu/uploads/2018/09/kez.jpg)
Így is lehet?? (Profimedia)
Nem lenne itt az ideje a változásnak? (Változáson reformokat értek.)
„A statisztikát több oldalról is meg kell vizsgálni, hiszen a mai számokban még benne van az a tendencia is, hogy évtizedeken keresztül minimális motivációja volt a felnőtt lakosságnak a nyelvtanuláshoz – mondta el ezzel kapcsolatban az NLCafé-nak Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. – Ez az elmúlt három évben gyökeresen megváltozott. Sok embernek alapszükséglete lett a nyelvtudás, elsősorban a munkája, illetve a mobilitás miatt. Ehhez azonban minimálisan járult hozzá a közoktatás, abban ugyanis több mint tíz éve nem volt semmilyen jelentős változás.”
Rozgonyi Zoltán szerint a helyzetet jól szemléltetik a diplomamentő program statisztikái is. „Idén is volt több mint tízezer végzős, aki nem tudta átvenni a diplomáját. Azok közül, akik szerettek volna jelentkezni a diplomamentő program keretében meghirdetett nyelvi képzésekre, a legtöbben A2-es, vagyis alapszinten álltak.”
Friss kutatás, titkos eredmények?
„Ami a probléma kezelését illeti, évek óta jelezzük a minisztériumnak, hogy szükség van egy konkrét helyzetfelmérésre, ami alapján neki lehet végre kezdeni a valódi változást hozó intézkedések kidolgozásának – folytatta Rozgonyi Zoltán. – Ehhez letettünk egy konkrét reprezentatív kutatási tervet az asztalra. Néhány hónap alatt, 20-30 millió forintból pontos képet lehetett volna alkotni. Egy évvel ezelőtt az Emmitől azt a választ kaptuk, hogy a saját szakértőivel elvégzi a felmérést. A kutatásban részt vevő kollégáktól úgy tudjuk, hogy ez 2017. végén, 2018 elején meg is történt, az eredményeket azonban azóta is titok övezi. A szakértőket is titoktartásra kötelezték. Az idei szeptemberre ígértek egy konferenciát, ahol bemutatták volna a felmérés eredményeit, ebből sem lett semmi.”
Az elnök szerint sokan fogalmaznak meg markáns véleményt arról, mik a fő problémák, köztük sok tanár is, de reformokat nem lehet „tíz embertől is hallottam, hogy…” illetve „sok éve azt tapasztalom, hogy…” típusú magyarázatokra építeni.
„Két dolog tudható biztosan: 1. a két tannyelvű iskolákban tanuló diákok nagyobb eséllyel szerzik meg a középszintű nyelvtudást, és ez nem csupán a magasabb óraszámokon múlik, 2. az általában jó statisztikákat produkáló iskolák a nyelvvizsga-statisztikákban is eredményesebbek az átlagnál – válaszolta Rozgonyi Zoltán arra a kérdésre, hogy hol működik mégis jobban itthon a nyelvtanítás. – Abban is egyetértés van a szakmán belül, hogy azokban az intézményekben, ahol az idegennyelv-oktatás nem elkülönülten történik, hanem más tantárgyakban, iskolai tevékenységekben is megjelenik a tanult nyelv használata, szintén magasabb szintre jutnak a diákok.”
(Természetesen megkérdeztük az Emmit, mikor lehet számítani arra, hogy közkinccsé teszik a felmérés részleteit. Amint válaszolnak, frissítjük a cikket.)