Hazai szülészeti állapotok: az egészségügyért felelős miniszter rá sem nézett a nők panaszaira

Több mint négyezer olvasónk töltötte ki idén az NLCafé Nagy Szülés Kérdőívét, amelyből kiderült, hogy a nők felének nem olyan volt a szülésélménye, mint azt előzetesen képzelte. Volt gondjuk például az erőltetett beavatkozásokkal, illetve sok esetben a bánásmóddal is. De a felmérés legfontosabb tanulsága az volt, hogy a hazai ellátás esetleges: a várandós nem igazán tudhatja, melyik kórházban milyen ellátásra számíthat. Mi az, ami „jár” neki, mit kérhet, mit muszáj vagy nem muszáj elfogadnia. Válaszadó olvasóink harmadánál császármetszést alkalmaztak, 55%-uk nem választhatta meg a vajúdás módját, 82%-uk pedig a szülési pozíciót. Az anyák csaknem fele oxitocinnal szült, 22%-uk azt írta, kézzel tágították a méhszáját, 36%-uknál mesterséges burokrepesztést alkalmaztak. Minden harmadik szülésnél átvágták a gátizmot, és a válaszadó nők csak 60%-a kapta meg az „aranyórát”, vagyis lehetett együtt a babájával rögtön az első percekben. Ötös skálán 4,45-re értékelték az érintett orvos szakmai munkáját, viszont a viselkedését, kommunikációját 4,22-re. A visszaküldött válaszokból az is kiderült, hogy intézményenként nagyon különbözőek a körülmények és a lehetőségek.

Még apabarát is… (Profimedia)

A Másállapotot a szülészetben mozgalom is régóta gyűjti a „szülésélményeket” és mindazokat a tapasztalatokat, amik a hazai szülészet-nőgyógyászat állapotát mutatják. A hangjuk most végre eljutott azokhoz, akiknek a legnagyobb hatásuk lehet a helyzetre: dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője fogadta a mozgalom tagjait. Ám ők mégsem maradéktalanul boldogok.

„Összességében nehezen találjuk a szavakat, hogy kifejezzük csalódottságunkat és megdöbbenésünket – az egyik szemünk sír, a másik… pislog” – írják Facebook-oldalukon. „Egyrészt éreztük, hogy van nyitottság a minisztérium képviselőiben a hazai szülészeti ellátás javítására, és ebben vannak közös pontok köztünk. Ugyanakkor a legfontosabb kérdésben, hogy rendszerszintű hiányosságokról van szó, nem értettünk egyet, így megoldási javaslatokról beszélni sem tudtunk.”

Az aktivisták rengeteget készültek a szeptember 7-i egyeztetésre, elvitték például a nőknek a #neárts #nevágját kampányban beküldött fényképes üzeneteit, illetve a közelmúltbeli demonstrációk papírollókra írt mondatait.

Ami a konkrét javaslatokat illeti, a mozgalom lefordította a Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés 12 lépését is (ez a legfrissebb globális szakmai ajánlás), amely irányadó lehet a szülészetek valódi anya- és bababaráttá tételéhez.

Egyelőre két lépéssel indultak volna el: „Jeleztük, hogy szükségesnek látjuk egy országos, folyamatos visszajelző rendszer kiépítését a családok élményeinek megismerésére, illetve kértük, hogy azonnal szűnjön meg az édesanyák és csecsemőik szakmailag indokolatlan szeparációja. Emellett szerettük volna megtudni, hogy milyen konkrét, rendszerszintű szabályozási lépésekre lenne lehetőség ennek érdekében.”

Az eredmény felemás. „Bár több, szüléssel kapcsolatos ügyben (például közös vajúdók hátrányai, egyágyas szülőszobák, vajúdó ÉS szülőszobák előnyben részesítése és zárt ajtók fontossága) egyetértettünk, a megbeszélés egészét tekintve, a lényegi kérdésekben nem sikerült közös álláspontra jutnunk. Az ellátás kiszámíthatatlansága kapcsán említettük a szülészeti irányelvek hiányát, és azt a választ kaptuk a miniszter úrtól, hogy vannak irányelvek (és tankönyvek!), ahogy minden más szakterületen. (Azóta ellenőriztük, a nyilvános online adatbázisban továbbra sem szerepelnek szülészetre vonatkozó irányelvek.)”

A beszámoló szerint a rendszer kiszámíthatatlanságának kiküszöbölésére azt a javaslatot kapták a résztvevők, hogy aki biztosra akar menni, fogadjon saját orvost, és: „jól kell választani”.
„Arra a kérdésünkre, hogy kapnak-e képzést a szakdolgozók arról, hogy milyen fontos a megfelelő bánásmód, azt a választ kaptuk, hogy igen. Az azonban, hogy a képzésen elhangzottak nem jelennek meg általánosan a gyakorlatban, a miniszter úr meglátása szerint nem szabályozással, minisztériumi beavatkozással befolyásolható.
A miniszter úr és az államtitkár úr meglátása szerint a rengeteg női visszajelzés ellenére sem beszélhetünk rendszerszintű problémáról, csak egyedi (»sajnálatos«) esetekről. Őszinte megdöbbenéssel hallgattuk ezt, hiszen a tőletek, szerte az országból érkező történetek sokaságai nem erről tanúskodnak…”

Az aktivisták számára az derült ki, hogy jelenleg nincs meg a szándék arra, hogy a minisztérium szabályozás vagy egyéb egységes intézkedés által foglalkozzon a felvetett problémákkal. „Az egészségügyért felelős miniszter sem a kinyomtatott üzeneteket, sem az ismertetett friss, magyarországi kutatási eredményeket, sem a Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés összefoglalóját nem vette át tőlünk, rá sem pillantott, mondván, azokat a szakmai anyagokat ők mind ismerik.” (Végül dr. Bódis József államtitkár átvette a dossziét.)

Annyi elhangzott, hogy a családbarát szülészetekre fordítandó több milliárd forintról nemsokára döntés születik, a napokban tekintik át a beérkezett pályázati anyagokat. Ám a mozgalom küldöttsége úgy látja, a pályázat címében foglalt célon túl nincs részletes meghatározása a családbarát szülészetnek.

„Szeretném, ha tudnátok, hogy egyáltalán nem érzem hiábavalónak, hogy ott voltunk. Megtudtuk a tényeket, mire számíthatunk. Ami fontos, hogy a legmagasabb szintre eljutottak az üzenetek! Másrészt még nagyobb aktivitásra ösztönöznek a hallottak” – írja a Facebook-oldalon Judit, az egyik résztvevő.