Egy ismerősöm, Bogi (34) a diplomaszerzés óta ugyanannál a vállalatnál dolgozik könyvelőként. Szakmája nagyon stresszes, egymást érik a különböző határidők, különösen, amikor a „havi zárás van”. Egyedülálló, gyereke sincs, főnökei értelemszerűen (értelemszerűen?!) őrá számítanak a nyári időszakban és az év végén is. „Újként és pályakezdőként még el tudtam fogadni, hogy ez az íratlan szabály, csak aztán valahogy elteltek az évek. Már tíz éve itt vagyok, és még mindig a sor végén kullogok fizetett szabadság ügyében. Tisztában vagyok vele, hogy a kisgyermekes kollégáknak nehéz megoldani a nyári szünetet, illetve nem akarják, hogy a családjuk nélkülük üljön otthon karácsonykor, de mégiscsak túlzás, hogy eltelt az idei nyár is úgy, hogy én szinte végig bent voltam, és helyettesítettem őket!” Bogi végül szeptember közepén (a hó eleji zárás után) mehetett el nyaralni. Minderre öt munkanapot kapott a cégtől, pedig addigra fizikailag is, lelkileg is borzasztóan kimerült.
A fiatal nő esete jó példa arra, hogy hiába védi a törvény a munkavállaló jogait, a valóságban ezeknek nem feltétlenül könnyű érvényt szerezni. Elvben Boginak is joga van évente hét szabadnapról a főnöke nélkül dönteni, mégsem mehetett eddig fizetett szabadságra, akkor, amikor ő szeretett volna. Igaz, nem is harcolt ezért sokat.
Ellentétben Zsófival. Ő közgazdászként egy bankban dolgozik. Évente biztosan elmegy kétszer két hét fizetett szabadságra, egyszer nyáron, egyszer pedig ősszel vagy tavasszal. Barátjával előre lefoglalják a külföldi utakat, a cégnél pedig mindezt jó előre bejelenti. „Nálunk is próbálkozott a főnökség azzal, hogy a családos kollégák írhassák ki először a szabit, ne mi. Csak nálam ez nem jött be. Mosolyogva azt feleltem: az ő döntésük, hogy gyereket vállaltak, nem teljesen értem, hogy miért kellene nekem emiatt hátrányt szenvednem. Nem mondom, hogy elsőre én nyertem, de ma már elég, ha hónapokkal előre szólok a főnökömnek, hogy mikor tervezem a szabadságomat, utána azonnal jelenthetem a dolgot a HR-en.”
Így is lehet – de minek (Profimedia)
Más helyeken, más szereplőkkel, élethelyzetekkel, végzettséggel azért ez nem ilyen egyszerű. Zsófi (relatíve) könnyen beszél, hiszen azonnal el tudna helyezkedni. Más munkavállalók kevésbé szerencsések. Illetve, lehet, hogy nem is akarnának munkahelyet váltani. Vagy jóban vannak a főnökükkel, és szívesen alkalmazkodnak az elvárásokhoz, kimondott, ki nem mondott kérésekhez. Főleg, ha esetleg mindenki más is ezt teszi…
A kérdés tehát nagyon is összetett. Szabályozhatja ezt itthon bármilyen paragrafus, a valóság az előírásokkal sokszor szembe megy. De mit is mond pontosan a törvény?
A dolgozóknak egy évben 20 nap fizetett alapszabadság, valamint különféle jogcímeken pótszabadság jár. Egy negyvenhárom éves és két gyermekes nő esetén ez például összesen 29+4 napot jelent. Ennek kiadása a munkáltató kötelezettsége, pénzbeli megváltás csak a munkaviszony megszűnése esetén adható. 7 szabadnap időpontjáról a munkavállaló dönthet, és évente egyszer legalább 14 egybefüggő napra mentesíteni kell a munkavállalót a munkavégzés alól. Amennyiben erre a munkavállaló igényt tart, ettől ugyanis a felek eltérhetnek.
A szabadságot az adott évben kell kiadni, a következő évre március 31-ig csak akkor lehet átvinni, ha a munkaviszony október 1-je után keletkezett. Szintén átvihető következő év március 31-ig a szabadság negyede a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül súlyosan érintő ok esetén, ha a kollektív szerződés erre feljogosítja. (forrás: officina.hu és ado.hu)
Ehhez képest van olyan dolgozó, akinél a törvény szerint járó 28 napnyi éves szabadsága ellenére 60 napnyi szabadságot tartott nyilván a munkaadó – nyilatkozta a Népszavának László Zoltán, a nehéz-, gép- és autóipari területek munkavállalóit tömörítő Vasas Szakszervezet alelnöke.
Fizetett szabadságokkal kapcsolatos jogsértésekre a magyar munkaügyi hatóságok is gyakran bukkannak. A Pénzügyminisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának jelentései szerint a legkiugróbb év a 2016-os volt, amikor a vizsgálatba vont majdnem minden tizedik munkavállaló esetében tártak fel szabadsággal kapcsolatos jogsértéseket.
Ezek voltak a leggyakoribb szabálytalanságok:
– A munkáltatók nem teszik lehetővé a dolgozóknak járó 14 napnyi egybefüggő szabadságot, hiába kérik ezt a munkavállalók
– A kiírt szabadságot a munkáltató ledolgoztatja
Utóbbira tipikus példa a vendéglátás. „A felszolgálók többségével aláíratják, hogy kivette az éves szabadságát, holott a fizetett szabadság nálunk ismeretlen fogalom – nyilatkozta lapunknak egy budapesti étterem üzletvezetője. – Sok tulajdonos azért sem tudja kiadni a szabadságot, mert enélkül is épphogy nyereséges, vagy épp így is veszteséges. Mások egyszerűen csak nem akarják ennyivel csökkenteni a bevételüket.” A tapasztalt üzletvezető szerint a szállodaiparban ugyan kiadják a kötelező szabadságokat, viszont az ottani bérek körülbelül harminc százalékkal alacsonyabbak, mint a vendéglátásban. „Ha innen nézzük, valójában ott is a dolgozókkal fizettetik ki a szabadnapokat. Ami a vendéglátásban dolgozó felszolgálókat illeti, mindannyian lemondanak a szabadnapokról, cserébe a magasabb fizetésért. Úgyis legfeljebb egy hétre megyek nyaralni, ennyi fizetés nélküli szabadságot még elviselek, gondolják. Őket az érdekli, hogy ha hazavihetnek havonta nettó 250-300 ezret – a szállodában dolgozó nettó 150-200 ezret kereső kollégákhoz képest. Nem az, hogy évente egy hónapot ingyen dolgoznak, és betegszabadság sincs.”
Trükkök:
– a béremelések kapcsán újraírt munkaszerződésekbe beleírják azt is: a munkavállaló lemond a 14 napnyi egybefüggő szabadságáról
– a pihenőnapot írják ki szabadságnak (három 12 órás műszak után például három pihenőnap jár, ez azonban nem azonos a szabadsággal)
– áttolják a szabadnapokat a következő évre, ám akkor sem adják ki
László Zoltán szerint ezek jogsértések főként a középvállalkozásokra jellemzőek, a multicégek betartják az előírásokat. Pontosabban…
„A kérdés a multiknál sem fekete-fehér. Részben, mert rengeteg erőforrást igényelne a szabadnapok pontos követése, ellenőrzése. Másrészt, mert egyes szabályok betartása egyszerűen nem életszerű – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő HR-es szakember, Enikő. – Kiküldjük ugyan a kommunikációs levelet, és bekérjük a szabadságterveket, de ezeket én magam sem tudom annyira komolyan venni. Mert nem könnyű januárban eldönteni, hogy mikor megy valaki nyáron szabira. Az is igaz, hogy a cégek az éves szabadságokra vonatkozó szabályokat nem érzik ugyanolyan fontosnak, mint például a GDPR-t, aminek a megszegése hatalmas büntetéseket vont volna maga után.” A szakember dolgozott olyan helyen is, ahol épp túl nagy volt a munkavállalói szabadság. „Simán bemehetett valaki egy laza szombati munkanapra dolgozni, majd otthon maradt egy húzósabb hétfőn. Ugyanezen a helyen gyakran görgették maguk előtt a kollégák a szabikat,semmilyen következménye nem volt. Ehhez képest, a mostani munkahelyemen komolyan vesznek egy sor előírást, előre megmondják például, hogy mikor lehet kivenni a szabadnapokat, és milyen határidőkkel kell ezeket jelenteni.”
Enikő tapasztalata alapján a legtöbb multinál meg lehet beszélni a szabadnapokat úgy, hogy mindenkinek jó legyen. „Ettől függetlenül sajnos el tudom képzelni, hogy valahol mégis hátrány éri például a pályakezdőket, de ők nem jelzik ezt a problémát semmilyen fórumon.”
Külön érdekes módja Enikő szerint a szabadságolásoknak, amikor egyes cégek úgy engedik el a munkavállalót, hogy kikötik, elérhetőnek kell lennie telefonon és e-mailben… „Nincs ezen mit csodálkozni, mert ez részben a digitalizáció eredménye. Ehhez képest a hollandok úgy elmennek három hétre, mint a huzat. Senkinek eszébe sem jut bekapcsolni a céges telefonját, de nem is csöngene…”
