A 70-es években a világon szinte mindenhol erősödött a női egyenjogúság, és a fiatalok lázadtak szüleik konvencionális életvitele ellen. Ez a hatás még a patriarchális Japánba is eljutott, a Távol-Keleten a tinilányok azonban nem virágfüzéres hippik, hanem Sukebanok, azaz vagány bandatagok voltak.
Japánban a férfiak nem fogadtak be nőket a bandáikba, ezért a tinilányok létrehozták saját mozgalmukat, ez lett a Sukeban. A szó hivatalos jelentése „girl boss”, azaz női bandavezér, ami a férfi bandafőnök, a banchō női megfelelője. A Sukeban tagjai meg akarták mutatni, hogy a nőiesség és az erő nem zárja ki egymást.
Névtelenségben (vfiles.com)
A diáklányok kiléptek addigi alázatos, „jókislány”-szerepükből, és matrózegyenruhájukat színes bokazoknival, kesztyűvel és fegyverekkel kiegészítve bandákba verődtek. Öltözködési stílusukat a külsőségekben Amerikát utánzó, ezért gyakran yankiinek hívott japán fiúbandák inspirálták, és a lányok saját maguk alakították át ruhatárukat, mellyel kifejezték a lázadást. A rövid szoknyás uniformis akkor még nem a férfiak fantáziáját volt hivatott megérinteni, ahogy manapság látjuk a leghíresebb mangalány, Sailor Moon karakterénél. Míg a mai Japánban a Kogal stílust képviselő diáklányoknál a lehető legrövidebb a szoknya, a Sukeban rebellis tagjai egyenruhájuk szoknyáját meghosszabbították, sok esetben egészen bokáig. Ezzel is azt fejezték ki, hogy
a nők nem szexuális tárgyak, akiknek az a dolguk, hogy örömet okozzanak a férfiaknak. Ez a gondolkodás szembement a 60-as évek szexuális forradalmával.
Ne gyere szembe! (sukebandeka.pixnet.net)
A lányok a matrózuniformisra Sukajan, azaz úgynevezett „szuvenír” dzsekit húztak, ami tulajdonképpen egy japán motívumokkal díszített bomber volt. Ezeket a dzsekiket a második világháború után a csendes-óceáni hadszíntéren állomásozó amerikai katonák viselték, akik emlékül sárkányokat, gésákat és cseresznyefákat hímeztettek rájuk. Ezt a stílust később átvették a japán fiatalok is, ahogy egyre nyitottabbak lettek az amerikai kultúra iránt. Ők a sukajan dzsekijeiket műselyemből vagy a háború után mentett ejtőernyőkből varrták. Ez a stílus a japán fiatalok számára a lázadás szimbólumává vált, az idősebb korosztály viszont nem nézte jó szemmel a viseletet, mert az ő szemükben ez nem jelentett mást, mint rendzavarást és fiatalkori bűnözést.
Kezdetben a Sukeban diáklányok lázadása kimerült abban, hogy cigiztek az iskola mosdójában, de később számuk és törvényszegésük mértéke is nőtt. Szabálysértéseik főleg a droghasználat, bolti lopás és erőszakos cselekmények körében mozogtak. Volt idő, mikor a japán rendőrség a lánybandák által elkövetett bűnözéshullámot egyenesen az „összeomlás előjelének” nevezte. Míg a gazdagabb réteg hajlamos volt arra, hogy dicsőítse a Sukebant, a munkásosztály – mely rendszeresen szenvedett a lánybandák bűntetteitől – mélységesen elítélte őket.
A Sukeban lányok a törvényekre magasról tettek, a bandán belül azonban szigorú szabályok szerint éltek, és ezek megsértéséért komoly büntetés járt. Ha egy tagot elkaptak amiatt, mert egy rivális bandával szóba állt, tiszteletlen volt egy idősebb bandataggal, vagy kikezdett egy társa fiújával, nem hagyták szó nélkül. A büntetés a szabályszegés mértékétől függött, az egyik leggyakoribb rendszabályozás a cigarettával égetés volt, de nem volt ritka a kollektív ütlegelés sem. A lányok gyakran hordtak maguknál ruhájukba rejtett borotvapengét, illetve láncokat és bambuszkardokat, melyeket az iskola tornaszertárából csentek el.
A Sukeban látványos és törvényen kívüli szubkultúrája filmesek tucatjait ihlette meg. Az erős nő karaktere addig nem volt túlságosan kidomborítva a japán filmművészetben, de ez is eljött az úgynevezett Pink Filmekkel, amikben előszeretettel szerepeltettek vagány gengszternőket. A Pinky Violence című hétrészes sorozatban viszont sajnos az erős, harcos nőket inkább szexuális tárgyként ábrázolták. Számunkra
a filmekből legismertebb Sukeban-karakter Gogo Yubari a Kill Billből, aki jojóval tört Uma Thurman életére.
Fel a kezekkel! (pinterest.com)
A Sukeban mozgalom a 80-as években elhalványult, majd megszűnt, a 90-es évektől a kétezres évekig a japán lányok körében a Gyaru stílus lett népszerű, ami túlzó, erős sminkben, bronzbarna, kontúrozott arcfestésben és minél kirívóbb öltözködésben nyilvánult meg. A lányok még mindig elutasították a háziasszonyszerepet, viszont lázadás és vagánykodás helyett inkább az infantilis gyereklányimidzset hozták, felszínesek voltak, és csak a külsejük, illetve a shoppingolás érdekelte őket.
Manapság a Bōsōzoku névre hallgató autós–motoros szubkultúra lányai viszik tovább valamilyen szinten a Sukeban szellemiségét. Ők olyan motoros lánybandatagok, akik megunták, hogy csak utasként ülnek a fiúik mögött. A Bōsōzoku csajok esztétikája a tetoválás és a hosszú, színes köröm, mely természetesen passzol egyedi, pompás motorbiciklijükhöz.
Pink verzió (matmoto.com)
A Sukeban hatása a mai napig világszerte érződik a divaton és a színpompás, retró stílus egyre nagyobb teret hódít. 2017-ben megjelent a Sukeban NYC nevű divatmárka, mely erős, független nőknek gyárt egyedi utcai viseletet, természetesen tele japán motívumokkal.
A Sukeban népszerűségének csúcsán a legnagyobb banda, a Kanto Women Delinquent Alliance (Kanto Törvényenkívüli Nők Szövetsége) csaknem húszezer tagot számlált.
Aztán, ahogy az amerikai hippilányokból családanyák és háziasszonyok lettek, a 80-as évekre Japán egykor lázadó női is lenyugodtak, és családot alapítottak.
Örökségük azonban megkerülhetetlen, és élénken él tovább olyan elemekben, mint a divat, a manga, az anime, mozifilmek és videójátékok. Lehet, hogy a Sukeban mozgalmat a nosztalgikus elfogultság kicsit túlromantizálja, de kétségtelen, hogy rengeteget tett a japán nőkért – a káros cselekményeik ellenére is.
