Kedves Bérbeadó!
Jolánék 2016 augusztusában költöztek be a családok átmeneti otthonába. Ennyi idő alatt sikerült alaposan megismernünk a szülőket, akik mindenben nagyon együttműködőek és megbízhatóak. A család minden hónapban az elsők között fizeti be a havi térítési díjat intézményünk felé.
Az édesanya nagyon tiszta és alapos, ez meglátszik a család lakókörnyezetén, és azon, ahogy a gyerekeket iskolába, óvodába és bölcsődébe járatja. A gyerekek jól neveltek és nagyon jólelkűek, segítőkészek. A szülők között érezhető az összetartás, például ha Mihály szabadnapos, előre megfőz a családnak vagy kimossa a ruhákat, ezzel is könnyítve Jolán terhein. Közüzemi tartozásuk nincs, amikor fizetést kapnak, első dolguk, hogy bevásárolnak a gyerekek számára (élelmiszer, szükséges ruha, tanszer…). Ügyeiket önállóan intézik, a megbeszélt határidőket tartják. A gyerekek rendszeresen járnak az oktatási-nevelési intézményekbe, a szülők is csak a gyerekek betegsége esetén maradnak itthon, Mihály sokszor túlórázik is.
A családot jó szívvel ajánljuk, úgy gondoljuk, képesek lesznek önállóan boldogulni, és egy albérletet fenntartani.
Madar Alexandra Zsuzsa
családgondozó
(A levelet A Város Mindenkié blog osztotta meg.)
Jolán és Mihály az elmúlt két évben hosszú utat járt be. Albérletük elvesztése után szinte nincstelenül kerültek vidékről az átmeneti otthonba, azóta azonban talpra álltak, mindkét szülő bejelentetten dolgozik, és sikerült takarékoskodniuk is. Céljuk, hogy olyan albérletet találjanak, ahol a másik fél is megbízható, és nem kell attól tartaniuk, hogy egyik napról a másikra ismét utcára kerülnek. Szerencsések, mert van, akiknek még az átmeneti otthon sem opció, hajléktalanok lesznek, és ilyenkor kiemelik a gyerekeket a családból. Az intézmény segítségével tehát a házaspár bejelentett munkát szerzett, a gyerekeik bölcsődébe, óvodába, iskolába járnak. Fontos volt nekik ez a segítség, de szeretnének továbblépni, saját albérletbe költözni. Viszont hiába van félretett pénzük a kaucióra, hiába rendelkeznek rendszeres, megbízható jövedelemmel, roma származásuk és négy gyerekük miatt eddig nem sikerült albérletet találni.
A fenti levél látlelet a magyar lakhatási válságról. Jolánnak és Mihálynak nem lesz majd segítség a közelmúltban beharangozott családtámogatási rendszer, mert a négy gyerekük már megszületett, és nem is rendelkeznek sokmilliós önerővel egy lakás, ház, de még egy autó megvásárlásához sem. Sajnos úgy tűnik, az intézkedéscsomag csak azoknak a családoknak lesz segítség, akiknek kevésbé van szükségük rá, mert egyébként is a tehetősebb középosztályhoz tartoznak.
Mindeközben az ingatlanárak az egekben vannak, már egy két és fél szobás panelért is 20 milliót kell fizetni az agglomerációban is, és 150 ezer plusz rezsi alatt még akkor is lehetetlen albérletet találni ebben a méretben, ha amúgy a bérbeadók által preferált körbe tartozunk. Hiába épülnek a csokos 30-40-50 milliós társasházi lakások, a szegényebb réteg ezt nem tudja kihasználni. Tény, hogy az egyik oldalon hatalmas a fellendülés, a másik oldalon viszont lakhatási válság van, és ez utóbbi érint sokkal több magyar embert.
A rászoruló családoknak a szociális bérlakás jelenthetne megoldást abban, hogy rendezett körülmények között tudjanak élni, gyereket nevelni. Hogy maradjon pénz a havi kiadásokra az albérleti díj és a rezsi kifizetése után is. Hiszen ahhoz, hogy valaki kifizessen egy 100 ezer plusz rezsis lakást, legalább 250-300 ezer forintot kell keresnie, a költségeket pedig tovább növeli(k) a gyerek(ek).
A Város Mindenkié csoport által közzétett adatok szerint a rendszerváltás óta 50-ről 5 százalékra csökkent az önkormányzati bérlakások aránya a fővárosi lakásállományban, de még a megmaradt lakások jelentős része is üresen áll, a lakáspályázatok és lakáskérelmek kevesebb, mint ötödét bírálják el pozitívan.
Egyszóval Jolán és Mihály albérletet keres, aki tud, segítsen, másra nemigen számíthatnak.
A jelentkezéseket A Város Mindenkié Csoport e-mail-címén keresztül várják: avarosmindenkie@gmail.com
