Jelentős különbséggel nyerte hétvégén a szlovák államfőválasztás első fordulóját Zuzana Čaputová, a Progresszív Szlovákia nevű, alig kétéves kispárt több ellenzéki erő által is támogatott jelöltje. A győzelem persze – ha sanszos is, hiszen a második helyezett Maroš Šefčovič feleannyi szavazatot sem kapott, mint ő, és legközelebb valószínűleg a kiesettek támogatóinak nagy része is Čaputovára fog szavazni – még egy körrel odébb van, de a meglepetés már kész, hiszen „kívülről”, „a teljes ismeretlenségből” vagy egyenesen „a semmiből” érkezett aspiránsról van szó, aki ráadásul csak az utolsó hetekben fordította a maga javára a küzdelmet. Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg összejön a győzelem, a 45 éves Čaputová lesz Szlovákia első női elnöke.
Hogy utóbbiban hol a meglepetésérték, azt persze nem nagyon kell magyarázni, a többi viszont megér egy misét. A jogász végzettségű Čaputová ugyanis tényleg viszonylag messziről jött: 1998-tól egészen 2017-ig a civil szektorban dolgozott részben közösségszervező projektmenedzserként, részben ügyvédként, élete eddigi fő műve pedig az, hogy sikerre vitte a Bazin központjába szánt szemétlerakó megépítése ellen folyó harcot. Hogy mekkora küzdelemről volt szó, azt jól jelzi, hogy a monstrumot – amely kiterjedését nézve már létrehozása első fázisában is tizenegy és fél focipályát tett volna ki, és olyan mély lett volna, mint egy négyemeletes ház – még 1999-ben tervezték meg, az építési engedélyt viszont csak 2013-ban vonta vissza a szlovák legfelsőbb bíróság. És persze az is sokat mond, hogy Čaputová 2016-ban megkapta a munkájáért a Goldman környezetvédelmi díjat, az ugyanis nem valami zugkitüntetés, hanem a zöldügyek Nobelje, ahogy nevezni szokás.
Másfelől pedig az is biztos, hogy ha nem is minden előzmény nélkül való a sikere, Szlovákia egy-két évtizeddel ezelőtti politikai klímáját nézve egyenesen döbbenetes, hogy egy magafajta jelölt ilyen jól szerepeljen. Ami azt illeti, még az EU-pártisága a legkevésbé szembetűnő vonása (ebben nem is különböznek Šefčovičcsal): programjának középpontjában a korrupció elleni harc áll, ezen túlmenően pedig
- kijelentette, hogy hazájában jelenleg az igazságos bánásmód nem jár mindenkinek egyformán, és ez ellen harcolni fog;
- támogatja az azonos neműek bejegyzett élettársi viszonyát;
- azt vallja, hogy indokolt esetekben az abortuszról a várandós nőnek kell döntenie;
- kiáll a méltóságteljes halálhoz való jog mellett;
- és természetesen környezetvédelmi tevékenységét is csak erősítené, ha elnökké választanák.
A szlovák politika maffiakapcsolatait feltáró oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és barátnője meggyilkolása és az ügyet követő tiltakozási hullám után a korrupció elleni harcot zászlóra tűzni persze borítékolhatóan kifizetődő dolog, és mehetünk messzebbre is: természetesen lehet pont nagyon utálni is Čaputovát mindazért, amit képvisel, sőt sokaknak valószínűleg megy is a dolog (pár éve a szemétlerakó ügyét talán még kivételnek neveztük volna, de legkésőbb Jair Bolsonaro óta jobb leszámolni az efféle illúziókkal). Történt azonban az elnökjelölt első fordulós győzelme után valami, amit innen, Magyarországról nézve eléggé csak egyféleképpen lehet értelmezni, függetlenül attól, hogy mit gondol valaki a melegek jogairól vagy az abortuszról: a választáson a szlovákiai magyarok jelentős része is Čaputovát támogatta, ő pedig az eredményhirdetést követő beszédében több másik kisebbség nyelve mellett magyarul is köszönetet mondott a szavazatokért.
Mint a legegyszerűbb gesztusok általában, ez is egészen lefegyverző, ennélfogva pedig elgondolkodtató is. Mondanánk, hogy ehhez is egy nő kellett, de nem akarunk hazabeszélni, sem úgy tenni, mintha legkésőbb Justin Trudeau óta nem tudnánk azt is, hogy a legnyitottabb és legprogresszívebb megnyilvánulásokat is érdemes fenntartásokkal kezelni. Maradjunk hát inkább annyiban, hogy egy nőtől sokkal hihetőbb ez így – ha ez is naivitás, azt már vállaljuk. Ránk férne ugyanis egy ilyen politikus. Még akkor is, ha nem a miénk.