nlc.hu
Aktuális
3-as metró: odalent sci-fi, odafent mínusz harminc év

3-as metró: odalent sci-fi, odafent mínusz harminc év

Egy hete használják a budapestiek a vonal felújított harmadát, megnéztük, megszagoltuk, megtapogattuk, mi sült ki belőle. Összehasonlító elemzés sok képpel.

Emlkeztek még a Kontroll című filmre? Nyilván igen. 16 éve mutatták be, igen, jól gondoljátok, ilyen öregek vagyunk. A filmet a BKV akkori feje, Aba Botond vezette fel azzal, hogy még az elejefőcím előtt fahangon felolvasott egy könyvízű nyilatkozatot, hogy a filmben szereplő személyeknek és eseményeknek nincs közük a valósághoz, és ezzel szándékolatlanul is rögtön életszagúvá tette a filmet. Az eseményeknek és a szereplőknek egyébként valóban nem volt közük a valósághoz (bár Mucsi Zoltán és Badár János ellenőrkaraktere mindenkinek békávézónak ismerős lehet), a helyszíneknek azonban nagyon is: a kritikusok többek közt éppen azért méltatták a filmet, mert hollywoodias thrillerbe ágyazva állít emléket 3-as metró vonalának, amely már akkor is rohadófélben volt. Úgy gondoltuk, ez a félhomályos-neonszínes, kopottas és rozsdás világ hamarosan eltűnik, a Kontroll tehát épp időben készült el. Így visszagondolva érthetetlen volt ez az optimizmus: másfél évtized és jó sok lángoló metrókocsi kellett, hogy történjen valami.

Majdnem másfél év és 72 milliárd forint (helyett 39 milliárd ez az 5,5 kilométeres szakasz – pontosított a BKV a cikk megjelenésekor) után, másfél hete átadták a hármas metró felújított szakaszát a Dózsa György úti megállótól északra. Azaz már szabadon lehet utazni Kőbánya-Kispest és Újpest-városközpont végállomások közt. (Pontosabban csak lehetett, hiszen most hétfőtől a déli szakaszt vették kezelésbe.) A most átadott hat megálló a teljes vonal kevesebb, mint harmada, de így is tízezreknek könnyebbség mindennap, hogy nem kell a pótlóbuszokkal vacakolni. 

Fotó: Neményi Márton

Ha valaki követte a budapesti földalatti tömegközlekedés történetét az utóbbi pár évben, az pontosan tudja:

nem az a hír, hogy átadták, hanem az, hogy működik.

A metró, különösen a hármas, nagyon diplomatikusan fogalmazva problémás szelete a fővárosi életnek. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva pedig jelképe mindannak, ami baj ezzel a várossal: garázsmódszerekkel többé-kevésbé életben tartott (és nagyjából hetente kigyulladó) szerelvények, rohadás, ígérgetés, betartatlan határidők, a végtelenségig húzódó és az első változatnál kétszer drágább beruházás, új kocsik vétele helyett Oroszországban felújított harmincéves járművek, az előző vezetés hibáztatása, elmúltnyolc- és elmúlthúszévezés orrvérzésig. És akkor még nem is beszéltünk az olyan vidám, vagy ha nem is vidám, de a hétköznapokat minimum színesítő mozzanatokról, mint az ajtó útjába helyezett fakocka miatt az első napján lerohadt szerelvény. 

Ehhez képest tényleg pozitív és reményteli történet az új aluljáróké: megúsztuk például a borítékolható káoszt a lezáráskor, a budapestiek vidáman és türelmesen vették birtokba a pótlóbuszokat, a felújított szakasz pedig „csak” pár hónapot késett, és különösebb botrány nélkül sikerült abszolválni a projektet. Fennakadás nélkül persze nincs új metró, össze is gyűjtöttük gyorsan a kisebb-nagyobb hibákat, essünk is túl a listán, mert amúgy ez egy pozitív cikk szeretne lenni. 

  • A fennakadást szó szerint kell érteni: az első nap végén nem gördült le az Árpád hídi aluljáró fémkapuja, helyette ijesztő kattogás (és a szemtanúk aztakurvázása) kíséretében megakadt.
  • Újpest-városkapunál nem megakadt, hanem egyszerűen leszakadt a rács, azóta cserélték.
  • A pótlóbuszokról és a lezárásokról tájékoztató matricák nem aktuálisak, ezt a rutinos közlekedők a helyén kezelik, a turistáknak azonban rémálom.
  • Az utastájékoztató kijelzők még nem működtek, amikor ott jártunk.

Muszáj nyelvtannácinak lennünk: az még hagyján, hogy a leszakadt rácsra kiragasztottak egy fecnit, hogy

LIFTTEL KEL MENI,

az egész felújított szakaszon ordenáré különírás hirdeti, hogy a BKV szakemberei nem konzultáltak az Akadémia helyesírásügyi osztályával.

Fotó: Neményi Márton

Ennyit a szőrszálhasogatásról, jöjjön a lényeg:

az új metrómegállók takarosak, elegánsak, itt-ott kifejezetten ötletesek, működnek, gányolásnak, kontár megoldásoknak nyoma sincs.

Nincs leszakadt álmennyezet, kilógó kábelek, beázás, kifejezetten kellemes és nyugat-európai az egész. Továbbra sem szentelnek majd külön fejezetet a budapesti aluljárók művészi kifejezőeszközeinek az útikönyvek (ami volt, azt ügyesen átmentették), de szégyenkeznünk sem kell, és ez nagy dolog. Menjünk is végig az állomásokon és nézzük meg, miből mi lett!

Lehel tér

Ezt a megállót azért kell kiemelni, mert lezárták a többivel együtt. Bár sosem volt rajta a most felújítandó állomások listáján, többen mégis azt hitték, hogy ezzel is kezdenek valamit ebben a körben. Akkor tegyük tisztába: a Lehel téren nem történt semmi, pont olyan, mint harminc-negyven éve. A Lehet tér lezárása és felújítása csak a többi állomás és a teljes vonal korszerűsítését követően történik meg, a beruházás utolsó ütemeként – közölte a BKV a cikk megjelenése után. Ez a metróállomás nem volt része az északi szakasznak, vagyis a metrófelújítás első ütemének.

Fotó: Neményi Márton

Dózsa Görgy út

Ilyen volt:

Fotó: Neményi Márton

Ilyen lett:

Megnézem
Összes kép (5)

A kontraszt a Lehel térhez képest szavakkal nehezen leírható: sokkal világosabb, emiatt tágasabbnak tűnik. Díszítő elemekkel nem variálták a megállót, minek is, elég, hogy átmentették (reprózták, kinyomtatták és felragasztották) az ikonikus falfestményt, főszerepben az állomás névadójával.

Árpád híd

Ilyen volt:

Fotó: Neményi Márton

Ilyen lett:

A csíkos díszítés és a fémes megoldások szépen megférnek a retró csempékkel a kijáratnál. A megállóból az aluljáróba lépve persze a már megszokott pizzás-gyrosos-kínairuhás világ fogad: apró kis kultúrsokk a rohanó hétköznapokon.

Forgách utca

Ilyen volt:

Fotó: Neményi Márton

Ilyen lett:

A bizarr, poszterszerű képek nem a következő Terminator-filmet promózzák, hanem a közeli Turbina utcára utalnak, ha jól sejtjük. Ezzel baljós, sci-fis hangulatot adnak az amúgy letisztult megállónak: mintha a Nagy Testvér vagy a 2001 Űrodüsszeia instabil mesterséges intelligenciája, HAL 9000 figyelné minden mozdulatunkat. Annyi baj legyen.

Gyöngyösi utca

Ilyen volt:

Fotó: Neményi Márton

Ilyen lett:

Ez az a megálló, amelyhez bárhogy hozzányúlhattak volna, az eredmény csak jobb lett volna. Ettől függetlenül örülünk a Duna Pláza állomásának: a hullámokat formázó kékségnek és az indusztriális, tetszetős padoknak.

Újpest-városkapu

Ilyen volt:

Fotó: Neményi Márton

Ilyen lett:

A városkapu a 3-as metró mostohagyereke és ez látszott is rajta. Ha vért izzadunk, akkor sem tudtuk volna felidézni, hogy nézett ki. Erre a mostanira sem tudjuk leírni az emlékezetes jelzőt, legfeljebb a korrektet.

Újpest-központ

Ilyen volt:

Fotó: Neményi Márton

Ilyen lett:

Megnézem
Összes kép (4)

A végállomás szép, takaros, van rajta minden: minimalista művészet, áramvonalas fémpadok, tetszetős csempék, jól elrendezett fények. Éppen ezért ez a megálló a legdurvább időutazás is, ha kilépünk belőle: az aluljáróban pontosan ugyanolyan minden, a telefonfülkékben megbújó hajléktalanoktól a lottózóig. Még a fények is aláhúzzák a brutális kontrasztot. Nem baj, ha elkészül a teljes metró, nyilván foglalkoznak majd azzal is, ami fölötte van, nem igaz?

Ami nem változott

Az arcok.

Fotó: Neményi Márton

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.