Ha munkaerőhiány van, akkor én miért nem találok állást három hónapja?!

Sok olyan embert ismerünk a környezetünkben, akik egyszerűen nem találnak rá a megfelelő állásra: akárhány helyre küldik be az önéletrajzukat, alig kapnak visszajelzést. Ugyanakkor egyfolytában azt halljuk, hogy munkaerőhiány van, nem találni embert a vendéglátóiparba, a mezőgazdaságba, hogy az informatikai szektor akárhány embert fel tudna szívni. Egész kórházi osztályok zárnak be, mert nincs ápoló, nincs műtőssegéd. Ha fel akarjuk újíttatni a lakásunkat, fél évre előre kapunk csak időpontot, annyira nincs ember.

Most akkor mi a helyzet? Munkaerőhiány van, vagy munkanélküliség? A válasz az, hogy a kettő nem zárja ki egymást, a magyarázatot pedig a munkaerőpiacon végbement változások adják meg. De akkor hogy találjuk meg, ami, aki nekünk kell?

A választási lehetőség jó a munkavállalónak, és kihívás a munkáltatónak

A magyar munkaerőpiac az elmúlt néhány évben jelentős változásokon ment keresztül. A korábbi kínálati piac (vagyis amikor munkanélküliség volt, és rengetegen küzdöttek azért, hogy egyáltalán behívják őket) egy időre biztosan lezárult, a munkavállalók új és számukra ismeretlenül erős alkupozícióba kerültek a munkáltatókkal szemben.

A korábbi »ha nem tetszik, el lehet menni, sokan állnak sorban a helyedért« üzenet, illetve az a magatartás, ami legfeljebb a juttatásokkal akarja megtartani a dolgozót, már nem fenntartható.

Akkora a szakemberhiány, hogy másfél év kell egy ajtó beépítésére

Ríz Ádám HR-tanácsadó az elmúlt években kollégáival azokra a témákra koncentrált, amelyek a legnagyobb fejtörést okozták a vállalatvezetőknek: ilyen például az elvándorlás, a fluktuáció csökkentése, a minőségi munkavállalók megtartása és motiválása, elkötelezettségük erősítése, a mindennapi „munkavállalói élmény” fejlesztése, ami megéri a vállalatnak, de jó a munkavállalónak is.

Látva, hogy egyre kevesebb a jól dolgozó ember, ráadásul egyre nehezebb őket megtartani, azt gondolnánk, a cégek most már tényleg mindent megtesznek, hogy a munkatársaik kedvében járjanak. De azért ez nem ilyen egyszerű.

A munkavállalók új és számukra ismeretlenül erős alkupozícióba kerültek a munkáltatókkal szemben (Fotó: iStock)

„A megszokott vezetői beidegződések csak lassan változnak, igaz, hogy vállalatmérettől, tulajdonosi háttértől függően eltérő sebességgel. A menedzsment egyre több helyen rájön arra, hogy más megközelítést kell alkalmazni az értékes munkavállalóik megtartása érdekében akkor, amikor – különösen a fiatalabb generációkhoz tartozó munkavállalók – könnyen választhatnak maguknak új munkahelyet a környék vagy az iparág vonzóbb ajánlataiból.”

A szakértő szerint a béremelés alap, de emellett olcsóbb és értéktartó befektetés a vonzó, jól felépített céges brand, ahol a jelölt elvárásai egyeznek azzal, amit majd a mindennapokban tapasztal az adott munkahelyen. Hiszen mindannyian ismerjük a szuperül megfogalmazott hirdetéseket, melyek alapján azonnal oda akarunk menni dolgozni, csak hát a valóság sokszor egész más.

Nem csak az a hiányszakma, amelyből a legtöbb álláshirdetés van

A munkaerőhiány miatt egyre többet túlóráznak a magyarok

„A munkaerőhiány szinte minden szakmában érezhető, mégis bizonyos szakterületeken jelentkezik koncentráltan, a cégek pedig végzettség, szakmai tapasztalat vagy munkához kapcsolódó képességek hiányában nem tudnak lehetőséget kínálni a munkanélküli álláskeresőknek, mert speciális területen jártas szakembereket keresnek” – mondja Speiser Tamara, a profession.hu szenior kiválasztási szakértője.

„A legnagyobb hiányszakmák az informatikához és egyes mérnöki területekhez köthető pozíciók, de szakmunka területén is jelentős a munkaerőhiány. A hirdetések számában viszont nem feltétlenül mérhető ez, mert sokan rájöttek, hogy a hiányszakmák esetében új megoldásokhoz kell folyamodniuk. Meg kell mozgatniuk azokat az aktívan dolgozó munkavállalókat is, akik épp nem keresnek állást. Itt lép a színre a direkt megkeresések szolgáltatása, az egyes pozíciókat vagy munkáltatókat népszerűsítő közösségimédia-kampányok vagy a sokszor emlegetett fejvadászat.”

Miért nem találnak egymásra állások és álláskeresők?

Bár nem létezik tökéletes egyensúlyban lévő munkaerőpiac, Magyarországon több okból is elcsúszott a munkaerő-kereslet és -kínálat.

A meló ott van, én meg itt élek – A kettő földrajzilag nem fedi egymást (nagy általánosítással a szabad állások főleg Közép-Magyarországon, Közép- és Nyugat-Dunántúlon, a szabad munkaerő pedig főleg az északi és alföldi területeken található). A magyarok pedig jellemzően nehezen mozdíthatóak az országon belül, bár ez is változni látszik.    

Nem vagyok elég nekik – A munkakeresők szakképzettsége, tapasztalata sem elégíti ki a munkaadók által elvárt szintet.

Keveset fizetnek – A munkaadók által megfizetni tudott vagy akart bér eltér a munkavállalók által minimálisan elvárttól. A több szektort érintő, súlyos munkaerőhiány a munkavállalónak kedvez, felfelé tolja a béreket, de ez nem általánosan jellemző az országban.

Amit én tanultam, az a kutyának se kell – A képzési rendszer is hagy maga után kívánnivalót. Bár vannak előrejelzések, amelyek mutatják, hogy nagy valószínűséggel milyen képzettségekre lesz szükség a munkaerőpiacon különböző időtávokban, jelenleg az oktatási és szakképzési rendszer ezt képtelen lereagálni vagy követni.

Minél tovább tart az álláskeresés, annál nehezebb visszatérni

„Bár a statisztikák szerint csökken a tartósan – vagyis több mint egy éve – munkanélküliek aránya, még mindig kiemelkedően magas – mondja a munkaügyi szakértő, Kelemen Melinda. – Márpedig minél hosszabb időt tölt valaki munkavégzés nélkül, annál jobban veszít a munkaerőpiaci értékéből, illetve a motiváltságából. Az a három hónap támogatás ráadásul, amit az álláskereső igénybe vehet, egész Európában a legrövidebb, miközben az elhelyezkedés átlagos időtartama jóval hosszabb, akár egy év is lehet.” 

Minél hosszabb időt tölt valaki munkavégzés nélkül, annál jobban veszít a munkaerőpiaci értékéből (Fotó: istock)

Az elégedetlen munkavállaló nem marad sokáig

Sokan úgy vannak vele, hogy elvállalnak „valamit”, még ha nem is a tökéletest, aztán majd lesz valami. Emiatt viszont gyakori, hogy csak pár hónapig maradnak egy-egy helyen. Kelemen Melinda szerint hosszú távon nem érdemes a saját elveinkkel szembemenni, jobb stratégiában gondolkozni – ez lehet tanulás, átképzés, gyakornoki pozíciók elvállalása vagy akár költözés határon belül vagy kívül. „A munkavállaló vagy álláskereső, aki nem kényszerpályán mozog, lehetőségeihez mérten menjen, tájékozódjon, kérdezzen, merjen váltani, alaposan megfontolva a lehetőségeit és igényeit. Nem kell feltétlenül belefásulni egy adott helyzetbe, még akkor sem, ha az kilátástalannak tűnik!” 

Nehéz az álláskeresők dolga, ha nem „divatos” a szakmájuk

A munkaügyi szakember szerint aki valóban akar dolgozni, az előbb-utóbb megtalálja a módját. Az viszont nem biztos, hogy nem kell kompromisszumot kötnie csak azért, mert amúgy a hírekben azt hallja, hogy munkaerőhiány van.

Régóta halljuk, milyen fontos lenne, hogy olyanok is dolgozni tudjanak, akik – például gyerekek vagy idős hozzátartozók miatt – nem tudnak heti öt napot nyolc órában elhelyezkedni. Vagyis hogy kellenének itthon részmunkaidős és egyéb atipikus foglalkoztatási formák. Ehhez képest nemhogy egyre több, de egyre kevesebb van ezekből. „Egyrészt a munkáltatók nem elég rugalmasak, másrészt a hazai bérviszonyokat tekintve a legális keretek között részmunkaidőben többnyire annyira alacsony az elérhető kereset, hogy egyszerűen nem éri meg elmenni dolgozni érte” – mondja Kelemen Melinda.

Tanulni soha nem késő, de…

Egyre inkább előtérbe kerül az élethossziglani tanulás koncepciója, de nálunk hagyományosan kevesen tanulnak felnőttkorban.  Sajnos általános igazságként az is elmondható, hogy pont azok a csoportok, alacsonyabban képzett rétegek nem tudják vagy hajlandók képezni magukat, akiknél a legnagyobb szükség lenne erre. Ugyan vannak támogatott tanfolyamok – ingyenesen lehet például megszerezni két OKJ-s képzést –, és léteznek munkaerőpiaci programok is, de ezek nem mindig átgondoltak, elérhetőek. Magyarországon az iskolarendszer nem támogatja az esélyegyenlőséget, miközben ez az az ország, ahol egy jó szakembernek most nagyon kedvez a jelenlegi munkaerőpiac. Az elérhető fizetések tekintetében pedig aránytalanul és relatíve erőteljesen jutalmazza a rendszer a felsőfokú végzettséget a szakértők szerint.

Speiser Tamara azt mondja, azért vannak jó példák: „Van, aki részmunkaidő vagy otthonról végezhető munka lehetőségével igyekszik élhető munkahelyet teremteni a visszatérő kismamák számára, van, aki fejlesztői tanfolyamot indít kezdőknek, akár kimondottan kismamáknak gyermekfelügyelettel, és olyan is akad, aki a nyugdíj előtt álló korosztályt célba véve biztosít tanfolyamot a lehetséges munkavállalóknak. Valami már elindult…”

A kreatív CV-k hódítanak, de ne essünk túlzásokba!

Hallottunk már bravúros sztorikat arról, hogy valaki milyen szuper kreatív módon szerzett meg egy állást – például ruházati céghez jelentkezve egy darab farmeren küldte be az önéletrajzát. Ám a szenior kiválasztási szakember figyelmeztet: míg egy grafikus pozícióra vagy egy fiatalos vállalati kultúrával rendelkező szervezetnél általában szeretik a kreatívan összeállított pályázati anyagot, addig egy más, kötött szabályokon alapuló munkakör vagy egy konzervatív értékeket valló cég esetében ez akár hátrány is lehet. Egy irodai munkatárstól például elvárható egy jól megszerkesztett, átlátható CV, míg egy bolti eladói pozíció esetében kevésbé releváns kérés. Vagyis nem lenne szabad csak azért elutasítani valakit, mert nem néz ki jól az önéletrajza. Ezt a tanácsot persze nehéz betartani, hiszen a pályázat ezen szakaszán csak ez az infó áll rendelkezésre a jelöltekről. Mégis érdemes mérlegelni: lehet, hogy nem átlátható a szerkesztés, nem odaillő képet szúrt be az illető, de a feltüntetett tapasztalat releváns, így érdemes esélyt adni neki.