„Van egy ilyen álmom, hogy ha egy roma és egy nem roma gyerek együtt játszik, akkor felnőttként is képesek lesznek egymással beszélni, anélkül, hogy folyamatosan a másik anyját szidnák.” – ezzel a mondattal kezdődik az a cikk, amelyet a Vízy Dorka-díj zsűrije idén a legjobbnak talált kilencvenhét írás közül. Egy kezdő lelkész mondta Jankovics Mártonnak, a 24.hu újságírójának Göncruszkán, ahol a helyi reformátusok nem vártak az államra: iskolát és óvodát hoztak létre, saját kezűleg újították fel a templomukat, méhészkednek, hamarosan pedig éttermük is nyílik. Márton A falu, amelyik a mézből épített iskolát magának címmel írta meg a történetet, amelyet most a legjobbnak ítéltek.
Jankovics Márton a díjátadón, a zsűri körében (Fotó: 24.hu)
Rádiósok, tévések és az írott sajtóban dolgozók is pályázhatnak erre a díjra, a fontos az, hogy olyan témákkal – egészségügy, tudomány, környezetvédelem, vallás, művészetek, kultúra – tegyék, amelyek Vízy Dorka számára különösen fontosak voltak.
Talán emlékeztek rá, ő az a rádióriporter, aki a Közelről című délutáni magazint vezette a Kossuth Rádióban, de dolgozott a Duna Televízióban is. 2014-ben, szenteste hunyt el, mindössze negyvenegy évesen – szerettei az ő emlékét is próbálják őrizni ezzel a díjjal. Reméljük, ő maga is büszke lenne ránk, mert nemcsak a fődíj került a kiadónkhoz, de a zsűri két nlc-s kollégánk fináléba jutott munkáját is kiemelte.
Tompos Ádám Gábort mutatta be nálunk. A hajléktalant, aki meghívta az otthonába. Mert valóban otthon az, amit a fiatal férfi létrehozott a csepeli kikötő egykori portásfülkéjében és környékén. Még paradicsomot és dinnyét is termeszt… „Aki megengedheti magának, hogy háromszor egyen egy nap, az már nagyon gazdag ember. Annak jól megy. De én megvagyok, én megtehetem azt, amit ők nem: nyugodtan alszom, méghozzá nyitott ajtónál” – mondja.
De nagyon érdekes Herczeg Szonja kolléganőnknek a 168ora.hu-n megjelent riportja is. Ő a fiatalkorúak pécsi börtönében, egy irodalomterápiás foglalkozáson járt – saját novelláját vesézték ki az elítéltek. Szó esik féltékenységről, gyerekvállalásról, bűnről, szabadulásról, közben a résztvevőket is megismerjük.
A további finalisták:
Neuberger Eszter, Abcúg.hu: Kinyílnak a tiszavasvári roma gyerekek, ha romani nyelven is megszólalhatnak az órán
Kun J. Viktória, 168 óra: „Magának már úgysincs szüksége a méhére” – Durván beszélnek az orvosok a betegekkel Magyarországon, de miért hiányoznak a gyógyító szavak?
Bárdos Deák Ágnes, Magyar Narancs: „Miért változtak volna meg?”
Balavány György, 24.hu: „Holnaptól itt hagyom ezt a szart” – egy nap a Blahán
Bodnár Judit Lola – Bielik István, 24.hu: Öt év málenkij robot, ezt íratták alá velünk
A zsűritagok hangsúlyozták, „még nem volt ilyen erős évük”, vagyis igazán jó anyagokat kaptak. A témaválasztás, a megírás módja és az írás kicsengése volt az, ami Jankovics Márton cikke mellett szólt. Ezenkívül két különdíjat is kiadtak: Dobray Saroltának a Hádá, kisfiam című, a Nők Lapjában megjelent írásáért, mely az otthoni betegápolást mutatja be, Farkas Adrienne-nek pedig a Magyar Időkben megjelent, Régi ideálok című, gendertémájú szövegéért.
Minden díjazottnak gratulálunk!
A zsűri tagjai:
Beszterczey Judit (újságíró-szerkesztő/Jakupcsek Plusz), Kovács Gabi (újságíró/B32 galéria), Karafiáth Orsolya (szabadúszó újságíró), Madarász Zsolt (a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője), Stumpf András (újságíró, a Valaszonline.hu társalapítója), Szily László (újságíró, a 444.hu szerkesztője).
