Július elején robbant a hír, és vele együtt a botrány, hogy több magyar kórházban nem működik a klíma. A készülékek a legnagyobb kánikula kellős közepén mondták fel a szolgálatot a műtőkben, az előkészítő helyiségekben és az őrzőkben. Ha valaha egyáltalán beszerelték őket. Vagy nem romlottak el már évekkel ezelőtt.
„Még embertelenebb körülmények a hazai egészségügyben, operáció közben elájuló, eleve túlterhelt személyzet, fokozott fertőzésveszély és egyéb kockázatok, elnapolt műtétek, kétségbeesett »sufnituning« megoldások” – ezektől a hírektől volt hangos az internet az év első nagyobb kánikulájának kezdetén.
Elsősorban a Semmelweis Egyetem több klinikájáról, a szintén az egyetemhez tartozó Kútvölgyi Kórházból, a Jahn Ferenc és a Szent Imre Kórházból, továbbá a pécsi egyetemi és az ajkai kórházból érkeztek a rémtörténetek. Bár a kórházak működéséért felelős állami fenntartót és a klímák felügyeletét ellátó ÁNTSZ-t sem sikerült szóra bírni az ügyben, a Semmelweis Egyetem (SE) hamar igyekezett megnyugtatni a közvéleményt és a betegeket.
Az intézmény részben elismerte, ám nagyrészt cáfolta az elsősorban névtelen egészségügyi dolgozókra hivatkozó újságírói értesülést, miszerint ekkora gond lenne a klímákkal. Az SE többek között bevallotta, hogy „a nyári hőmérsékleti csúcsok esetén a rendszerek kapacitásai nem elegendőek”, például a nőgyógyászati klinikák bizonyos műtőiben valóban le kell cserélni a hőtőegységeket.
A történetet folytatva, az év második legnagyobb, 35 fok fölötti csúcsértékeket ígérő hőhullámára ráfordulva mi arra voltunk kíváncsiak, hogy klímafronton azóta történt-e bármi előrelépés. Az egyetem nekünk küldött, múlt hét végén érkezett válaszából kiderül, hogy jelenleg is aktívan dolgoznak a megoldáson. A meglévő klímák folyamatos korszerűsítése mellett az új légkondicionálók beszerzése már megtörtént, és jelenleg is zajlik. Mint írják, az elmúlt két hétben lecserélték a berendezéseket többek között az Urológiai Klinikán, a Központi Betegellátó Épületben, az Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikán, valamint az I. számú Sebészeti Klinika egyes műtőiben, illetve a II. számú Gyermekgyógyászati Klinika egyes részlegein. A Kútvölgyi Klinikai Tömbben működő II. számú Sebészeti Klinika folyadékhűtőjének javítása befejeződött, a berendezés folyamatosan működik, „a Nőgyógyászati Klinika két telephelyén az elérhető legkorszerűbb berendezés közbeszerzése zajlik jelenleg. Az átmeneti időszakban a beavatkozások megfelelő ütemezésével biztosítják a műtétek zavartalanságát, az intézmény betartja a munkahelyi előírásokat, az illetékes hatóság pedig rendszeres ellenőrzést tart.”
Országos probléma a hőség
A pozitív fejlemények és az árnyaltabb kép ellenére úgy tűnik, a probléma még országszerte fennáll. Legalábbis ezt igazolják a mi saját gyűjtésű történeteink is. Ráadásul úgy tűnik, rendszerszintűek a nehézségek, és ez csak részben fakad a hazai egészségügy általános alulfinanszírozottságából, a másik oldalon ott toporog az egyre égetőbb, trópusi melegeket hozó klímakatasztrófa, melynek hatásai már letagadhatatlanul a hétköznapjaink részei.
Ha a melegebb napokra valaha meg is tervezték a rendszert, azt például a Semmelweis Egyetem is belátta, hogy nem számoltak az utóbbi évek extrém napi legmagasabb hőmérsékleteivel – arról nem is beszélve, hogy az előrejelzések szerint a klímaváltozás csak még jobban dübörög majd az elkövetkező években, évtizedekben.
Műtéthez készülnek a Semmelweis Egyetem Sebészeti Klinikáján (Képünk illusztráció. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
„Én is azt tapasztalom, hogy igencsak valós krízissel állunk szemben. Pláne, hogy a történet nagyon nem ma kezdődött, valójában mindig is fennállt. Eleinte csak a műtők egy részét klimatizálták, majd egy jó részükben elromlott a klíma, és ezeket azóta sem igen javították meg. Meggyőződésem, hogy, ad absurdum, Magyarországon máig vannak olyan műtők, melyek egyáltalán nem klimatizáltak” – állítja László Imre, a Honvédkórház, illetve a Szent Imre Kórház volt főigazgatója, aki, mint mondja, a jelenlegi intézményvezetőkkel szemben ma bátran beszélhet a magyar kórházak, klinikák gondjairól.
„1988 óta dolgozom műtőben. Kezdetben mint műtőssegéd, 1996-tól mint orvos. Pályám kezdetén valóban ritkaságszámba ment a klimatizált műtő. A budapesti I. sz. Gyermekklinikán egy hálás szülő jóvoltából szereltek légkondicionálót a sebészeti műtőbe, a Korányi Kórház mellkassebészetén még a 2000-es évek elején is nyitott ablak mellett operáltak nyáron” – támasztotta alá az állítást az egyik kis kelet-magyarországi kórház baleseti osztályának vezetője, akinek az osztályán – ahogy minden évben – idén is sok kellemetlenséget okoz a műtői klíma. Sokszor nem működik, ha pedig mégis, gyakran a külső hőmérsékletnél melegebb levegőt fúj be.
A szakember hiába jelez folyamatosan a vezetőségnek, nincs pénz a légkondicionálók rendszeres karbantartásra. Ha esetleg meg is javítják a berendezéseket, legfeljebb addigra, mire megjön a hideg. Mindeközben a szolnoki kórház központi műtőjéből nemrég nyugdíjba vonult műtős szakasszisztens olvasónk arról számolt be, hogy a 15 éve átadott tömbben pontosan ennyi ideje nem működik a klíma. „Vagyis üzemel, míg a kinti hőmérséklet fel nem kúszik 28-30 fokra. Onnantól feladja, és gyakran a kinti hőt forgatja vissza, vagy teljesen leáll, ami kb. 11 órára 32 fokra melegíti a műtőt.”
Fokozott fertőzésveszély
Azt pedig senki egy percig ne gondolja, hogy a klíma pusztán kényelmi funkciókat szolgál a műtőkben és a többi kórházi helységben. Sőt, 25 °C fok felett hivatalosan nem is lenne szabad műtétet végezni, mert a klíma hiánya vagy nem kellően steril működése csak növeli a fertőzésveszélyt, ezen belül is elsősorban a műtétek utáni sebfertőzésekét (erről lásd keretes írásunkat). Ha nem végzik el időben a kellő csírátlanítást és tisztítást, nagy eséllyel főként a súlyos tüdőgyulladást okozó legionella baktériumot támadhatja meg a beteget – akinek az immunrendszere amúgy is többnyire gyengébb állapotban van.
A szakemberek egymástól függetlenül arra is kitértek, hogy a helyzetet csak súlyosbítja, hogy a különösen kiszolgáltatott, műtőasztalon fekvő beteg kikapcsolt életfunkciókkal még csak védekezni sem tud az extra hőterhelés ellen. És az sem egyedi eset, hogy mellette az altató asszisztenst is betegszállító kocsin kell kivinni a műtőből, mert rosszul lett a hőségtől. „Nem csoda, ha elájul a személyzet, akik jó alaposan beöltöznek a műtéthez, ráadásul nem egyszer menet közben készítenek röntgenfelvételeket is, amihez a védőfelszerelés egy ötkilós ólomköpeny” – teszi hozzá László Imre.
Előfordul, hogy az átizzadt ruha miatt a műtétet felfüggesztve át kell öltöznünk – mesélik többen is a nővérek és az orvosok közül, hozzátéve, hogy a kesztyűben izzad a kezük is. A legnagyobb óvatosság mellett is megesik néha, hogy kiszakad a gumikesztyű, márpedig az izzadás a bőr mélyebb rétegeiből is felszínre hozza a kórokozókat; hiába az alapos bemosakodás, ha fürdenek az izzadságban. Azt már nem is említve, hogy a szokásosnál nagyobb hőterhelés mellett bárki jóval türelmetlenebb, ingerültebb, az izzadó kézből kiesnek az eszközök munka közben.
Képünk illusztráció. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Márpedig olyankor különösen súlyos probléma ez, amikor egy ember életben maradása és egészsége a tét. Többen azt is megosztották velünk, hogy ha a műtőt nem tudják kellően lehűteni, egy nővér pusztán azért van jelen, hogy a seb fölé hajolók homlokáról a megfelelő pillanatban letörölje az izzadtságot, ami a sebbe cseppenve szintén fertőzésveszélyes. Egy műtősnő, aki klíma hiányában pont ezt csinálja egy vidéki műtőben, a „rémálom” jelzővel írta le a helyzetet.
Az ÁNTSZ iránymutatása
A szituációnak különös színezetet ad, hogy idén június közepén jelent meg az ÁNTSZ honlapján a legnaprakészebb nemzetközi protokollokat követő hatósági dokumentum, mely leírja a műtők hűtésének elvárt, szigorú szabályait. Az országos tisztifőorvos módszertani levele határozottan kijelenti, hogy a műtéti sebek szennyeződésének egyik legfőbb terjesztő közege a levegő, ezért egyedül megfelelően klimatizált műtőben lehet operálni. A kórházi fertőzések visszaszorítására létrehozott iránymutatás hozzáteszi, ehhez is csupán steril, rendszeresen tisztított klíma engedélyezett, ami képes óránkénti hússzoros légcserét biztosítani.
Ha túl meleg van a műtőben, azt a hatóság ugyanolyan kockázati tényezőnek tartja, mint ha a beavatkozás előtt a személyzet nem mosakodna be kellően, vagy nem lennének elég tiszták a műtéti eszközök, így a műtőben nyáron sem lehet 25°C-nál magasabb hőmérséklet és 60 százalék feletti relatív nedvesség. Mivel mindezt a split és mobil klímák képtelenek teljesíteni, a műtőben ezek sem biztonságosak, sőt még a sebfertőzés kockázatát is növelik – akárcsak az, ha a műtét alatt nem tartják zárva az ajtókat és az ablakokat, különben ugyanis megszűnik a nyomás, a levegőminőség romlik a műtőben, ez pedig újabb fertőzésveszélyhez vezethet.
Mi a helyzet a kórtermekkel?
Az eddig elmondottak mellett azt is ki kell emelni, hogy a műtőkön túl a kórtermekben és a folyósokon is ugyanolyan fontos szerepe lenne a szakszerű, higiénikus hűtésnek – erre a Péterfy kórház intenzív osztályának egyik doktornőjétől kaptuk a tanulságos példákat. A kórtermekben napközben hiába eresztik le a redőnyöket és dolgoznak lámpafényben, a lámpa, a lélegeztetőgépek és a többi elektromos eszköz megint csak hőt termel. Éjszaka pedig hiába nyitnak ablakot, nincs szúnyogháló, ami távol tartaná a rovarinváziót, ami újabb esély a fertőzésveszélyre.
A pécsi klinika intenzív osztályán eközben azzal küzdenek, hogy a kórtermek nyári fertőtlenítésekor az egész osztályon 50 százalékos hatásfokra kell visszavenni a klímát, hogy a fertőtlenítő gázt ne hígítsa fel az általa befújt friss levegő. Más megoldás azért sincs, mert a légkondicionáló hőmérsékletét nem lehet egyesével, kórtermenként állítani. Az már általános tapasztalat, hogy jól működő, steril klíma nélkül a kórtermekben fekvő betegek jóval lassabban gyógyulnak. A lábadozó betegek láza amúgy is magasabbra szökik a kánikulában, ettől több lázcsillapítóra, esetenként fizikai hűtésre van szükségük, ha nincs klíma. A túlhevült betegek folyadékszükséglete is nagyobb, amit legtöbbször csak vénás úton tudnak pótolni. Ez pedig mind-mind pluszmunkát ad az amúgy is leterhelt személyzetnek, különösen a nyári szabadságok idején, amikor amúgy is több az extra műszak. A szakemberek pedig ettől csak még inkább fáradnak, és egyre kevesebb figyelmük jut a mind kiszolgáltatottabb betegekre.
