Iskolaérett a gyerek? A szülőt januártól kizárják a válaszból, leszámítva egy esetet

Mostanáig hatéves kor előtt az óvodapedagógusok állapították meg egy gyerekről, hogy iskolaérett-e, vagyis hogy a következő szeptemberben menjen-e iskolába, vagy maradjon még egy évet az óvodában. Januártól ezen változtatna egy törvénymódosítás.

A túl korán iskolába kényszerített gyerekek behozhatatlan hátrányba kerülnek (Fotó: Pixabay)

Azzal minden pedagógus és szülő is egyetért, hogy a gyerekek nem egyformák, és különböző ütemben fejlődnek. Eddig ha a szülő, vagy az óvónő úgy látta, hogy a gyereknek jót tenne még egy plusz év az óvodában, akkor közös megbeszélés után úgy dönthettek, hogy a hatéves gyerek még egy évet az óvodában tölt, azalatt elsajátítja azokat a készségeket, amik a sikeres iskolakezdéshez nélkülözhetetlenek.

Ezt hívjuk rugalmas beiskolázásnak.

A legtöbb szülő bízott a pedagógusok véleményében, és elfogadta a javaslatukat, de természetesen eddig is akadtak olyanok, akik máshogy látták a gyermeküket, mint a szakember. Ilyen, viszonylag ritka esetben a szülők a nevelési tanácsadóhoz fordultak, ahol is független intézményként felmérték a gyereket, és döntöttek az iskolaérettségéről.

A mostani törvényjavaslat azonban megnehezíti a rugalmas beiskolázást.

2020. január elseje után – vagyis a mostani nagycsoportosoknál – ha a szülő vagy óvodapedagógus úgy gondolja, hogy a hatodik életévét már betöltött gyerek még nem iskolaérett, akkor nem lesz elég az óvoda véleménye az óvodában maradáshoz, hanem egy szakértői bizottsághoz kell fordulniuk. Ráadásul egy olyan bizottsághoz, amelynek szakértőiről még senki nem tudja, hogy kicsodák, de az már most egészen biztos, hogy nem ismerik a gyereket. Ők hoznak majd visszavonhatatlan döntést gyerekek százairól, és akár örökre elvehetik a kedvüket az iskolára éretlen gyerekeknek mind az iskolától, mind a tanulástól. 

A szülők és az óvodapedagógusok is attól tartanak, hogy a bizottságnak nem lesz elég kapacitása felelősen megvizsgálni minden gyereket, és olyan hatéveseket kényszerítenek majd iskolába, akik még nem oda valók. A szülők egy része – ismerve a közoktatás állapotát – szeretné, ha gyermeke csak hétévesen kezdené az iskolát. Ezeknek a gyerekeknek a nagy része valószínűleg iskolaérett, de a szülők – jogosan – úgy gondolhatják, hogy a magyar iskolarendszer nem gyerekbarát, és különösen nem hatéveseknek való. Nem minden esetben van átmenet az óvoda és az iskola között, hiába olvashatjuk lépten-nyomon, hogy az iskolába óvodások kezdenek járni, akikből fokozatosan lesz iskolás – a rendszer sokszor nem hagy időt a gyerekeknek. Nem ritka első osztályban sem a hatórás tanítási nap, a rengeteg házi feladat és a pedagógushiány.

Inkább legyen huszonegyedik századi az iskola!

A megoldás az iskola-előkészítő vagy a nulladik osztály lehetne, ami átmenet az óvodás kor és az iskola között, differenciáltan, minden gyereknek a saját tempójában.

Mehetnének a gyerek korábban is iskolába, ha más lenne az iskolarendszer (Fotó: Pixabay)

A cikkben megszólaló szakemberek egyike sem merte névvel vállalni a véleményét. Az óvónők és az óvodavezetők az óvoda fenntartójaként működő önkormányzattól félnek, a fejlesztőpedagógusok pedig az óvodavezetőtől. Ördögi kör ez, különösen egy olyan helyzetben, mint ez a mostani, amikor a történet összes szereplője kivétel nélkül egyetért abban, hogy a törvény elhamarkodott és káros.

Az egyik budapesti fejlesztőpedagógus elmondta, hogy a legtöbb óvodában plusz egy évet maradó gyereknek nem a szellemi képességeivel van gond, hanem szociálisan vagy idegrendszerileg éretlenek, ami a huszonegyedik század egyik nagy problémája. A szakember szerint egyértelmű, hogy a technológiai fejlődés, a rohanó élettempó a felelős a gyerekek későbbi éréséért, de ezek ellen semmit nem lehet tenni. Negyven évvel ezelőtt egy hatéves sokkal kisebbnek és gyerekesebbnek tűnt volna a mai nagycsoportosok mellett, mégis sokkal iskolaérettebb volt – legalábbis a negyven évvel ezelőtti iskolatípusra jobban fel volt készülve. Hosszabb ideig volt képes figyelni, kialakult a jobb és bal dominanciája, a diákok sokszor szépen és nagy szókészlettel beszéltek. A huszonegyedik századi gyerekek is okosak, de egészen más készségeik vannak. Az egész világ megváltozott körülöttünk, tőlük mégis azt várják, hogy egy száz évvel ezelőtti iskola- és oktatástípusban boldoguljanak.

A legtöbb hatéves nem iskolaérett (Fotó: Pixabay.com)

Szép elképzelés az, hogy a gyerek kezébe tizenkét éves koráig ne adjon a szülő okostelefont, és ha lehet, televíziót se nézzen, de nem reális. A mai gyerekeknek szinte egyetlen lehetősége a kütyümentes környezetre az óvoda. Ott tudnak olyasmivel foglalkozni, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy majd sikeresen vegyék az iskolában az akadályokat. A gyereknek ugyanis nem délutáni iskolafelkészítő különfoglalkozásra van szüksége az első osztály sikeres elvégzéséhez, hanem valóban arra, hogy sokat kússzon, másszon, gyurmázzon, fára másszon, hintázzon, pörögjön, forogjon, tapsoljon. Ezt, néhány különösen elszánt szülő kivételével, napi nyolc órában csak az óvodák tudják a gyerekeknek megadni.

Az egyik belvárosi óvoda vezetője elmondta, hogy a napokban tartottak a törvény miatt nevelési értekezletet, ahol próbálták a törvényt értelmezni más, kerületi óvónőkkel közösen. A kérelmeket január 15-ig kell majd beadni, de az nem tiszta számukra, hogy hova. Addig a nevelési tanácsadókban a szűréseknek le kellene zajlaniuk. Ez azt jelenti, hogy szeptember közepétől négy hónap áll a tanácsadók rendelkezésére, hogy az összes olyan gyereket megszűrjék, akiket vagy a szüleik, vagy az óvodapedagógus nem találnak iskolaérettnek. Az óvodákban tisztában vannak azzal, hogy a nevelési tanácsadókban milyen nagy a leterheltség, kizártnak tartják, hogy megbirkóznak majd a munkával úgy, hogy ennek az időszaknak nyolcada téli szünet, amikor sem a gyerekek, sem a pedagógiai szakszolgálatok és a hozzájuk tartozó nevelési tanácsadók nem elérhetők. „A szülők úgy érzik, hogy az állam elvett tőlük egy olyan szülői jogkört, amihez semmi köze. Nem érzik magukat jogbiztonságban, nem tudják, mi jöhet még ezután? Nem dönthetnek majd arról, hogy hol tanul tovább a gyerekük? Mindenki ideges” – mondják a szakértők. 

Ráadásként pedig: a közoktatási törvény tervezett módosításai között még ott található az a módosítás is, ami az iskolás gyerekek szüleit és a tanárait kizárja az iskolaigazgatói kinevezések véleményezéséből, vagyis semmilyen beleszólásuk nem lesz abba, hogy ki az iskola vezetője. Szélsőséges esetben akár olyan ember is odakerülhet, akinek ugyanannyira nem lesz köze a gyerekekhez, mint azoknak, akik az érettségükről döntenek.

Plusz egy év az óvodában nagyon sokat számít! (Fotó: Pixabay)

Egy másik óvodában dolgozó, nyugdíj előtt álló óvónő elmondta, hogy hibásnak tartja azt a tervezett gyakorlatot, miszerint az eddigi időpontnál négy hónappal korábban vizsgálják majd a gyerekeket, ebben az időszakban ugyanis a gyerekek elképesztő idegrendszeri, szociális és értelmi ugrásokra képesek egyik hónapról a másikra. Ráadásul ők úgy értelmezik a törvényt, hogy a döntés nem megváltoztatható.

Előbb bármikor, később csak engedéllyel?!

Ha egy gyereket januárban iskolára éretlennek találnak, akkor ő már biztosan nem mehet szeptemberben iskolába. Ugyanakkor, ha egy szülő valamiért hatéves kor alatt szeretné a gyerekét iskolába küldeni, arra lehetősége van, még akkor is, ha ezzel sem az óvodapedagógus, sem a nevelési tanácsadó munkatársai nem értenek egyet. „Annak ellenére, hogy a legtöbb szülő inkább hétévesen küldené iskolába a gyerekét, szép számmal akadnak olyanok is, akik már öt és fél évesen megteszik ezt, különböző okokra hivatkozva. Ilyen ok lehet az, hogy így kényelmesebb lesz a nagy tesóval egyszerre vinni a kicsit a város másik végébe, vagy idén lesz elsős osztálya annak a tanító néninek, aki városszerte híres, és szinte ölre mennek érte a szülők” – mondják.

Beszéltünk olyan óvónővel is, akinek az óvodájában még egyáltalán nem kezdődött meg a gyerekek szűrése, de olyannal is, ahol már végeztek is a nagycsoportosok felmérésével, és felvették a kapcsolatot a nevelési tanácsadóval, illetve találkoztunk olyan fejlesztőpedagógussal, aki eddig szerződéssel dolgozott óvodákban, de szeptembertől összeálltak a logopédus kolléganőjével és magánzóként kínálják a segítségüket a szülőknek. „Már szeptember elején betelt az összes időpontunk. Rengeteg szülő kéri a segítségünket, mert attól félnek, nem kapják majd meg az engedélyt a tankötelezettség egyéves elhalasztására, és minden lehetséges módon szeretnék a gyerekeiket felkészíteni a kihívásokra” – mondja az illető.

Hozzáteszik, hogy évről évre több a részképesség-zavaros, beszédhibás óvodás, és nem minden óvodában jut elég fejlesztőpedagógus a problémák korrigálására. A tehetősebb szülők meg tudják fizetni a különfoglalkozások díját, de a szerényebb körülmények között vagy olyan országrészben élő családok, ahol nincs lehetőség magánfejlesztőket igénybe venni, már az iskolakezdés előtt menthetetlenül lemaradnak. Pontosan nekik lenne pótolhatatlan segítség az a plusz egy év, amit a gyerekük még az óvodában tölthetne.