„Megtörténhetne az első mellre kúszás, mellre helyezés is” – így formálták át civilek a szegedi szülészetet

„Gondolj bele, nagy tömegben minden helyes, cuki dolog is félelmetesnek hathat. Például egy rakás katicabogár. Vagy ott vannak a szegedi anyukák, akik négyezren összefogtak. Ennyi aláírást gyűjtöttek, ami egy Szeged méretű városban igen tekintélyes mennyiségnek számít, és ezzel el is érték, hogy színvonalasabb, egyben bababarátabb legyen a szülészeti ellátás a helyi klinikán” – meséli Kertész Anna, az aHang civil platform kommunikációs munkatársa. Anna annál a kampánycsapatnál dolgozik, amely lehetőséget, egyben profi segítséget ad a hétköznapi embereknek, hogy cselekedjenek, változtassanak, ha valami zavarja őket a környezetükben.

Így volt ez Újvári Dóra esetén is, akinek a második babája alig két hónapja született. Anyatársakkal beszélgetve kiderült, sokuknak volt negatív vagy nem kifejezetten pozitív a szülésélménye a szegedi szülészeten – például Dórán kívül mások is kifogásolták az igazi aranyóra hiányát. „A klinikán szeretik az általuk alkalmazott gyakorlatot aranyórának nevezni, miközben a születés után csak öt percre teszik közvetlen bőrkontaktusba az újszülöttet, majd elviszik fürdeni, felöltöztetik, és csak azt követően adják vissza. Miközben a valódi aranyóra az lenne, ha a baba legalább egy órán át lehetne velünk bőrkontaktusban, és megtörténhetne az első mellre kúszás, mellre helyezés is” – magyarázza Dóra. A szegedi anyukák ezen túl azt is szeretnék, hogy ne csak vajúdás, szülés közben választhassanak szabad testhelyzetet, és hogy a baba a csecsemős osztályon az anya tudta nélkül ne kaphasson pótlást. Mint Dóra mondja, távolról sem arról van szó, hogy mi nők, anyukák hisztizünk, mert nekünk semmi sem tetszik, hanem a beleegyezésről és a tájékoztatásról, hogy vonjanak be, vagy még jobban vonjanak be bennünket is a saját testünkről és a gyerekeinkről szóló döntésekbe. Például előtte mondják el, hogy egy gátmetszésnek vagy más beavatkozásnak milyen hátrányai és előnyei lehetnek. Rendszerszintű probléma, hogy ez sok esetben elmarad.

Képünk illusztráció – fotó: istock

A sok közös puffogás után lehiggadva végül megfogalmazódott az együttes tenni akarás, és Dóra volt az, aki elkezdte nézegetni az online petíciós oldalakat. Így akadt rá a SzabadaHang.hu-ra, ahol bárki szinte bármilyen társadalmi, az életünket közvetlenül érintő ügyben indíthat aláírásgyűjtést, majd a szinte pillanatok alatt összegyűlt négyezer aláírást több közösen megfogalmazott kérdés kíséretében Dóráék el is küldték a szegedi szülészet vezetőinek. „Legfeljebb abban reménykedtünk, hogy válaszolnak, és elmondják, náluk egyébként minden tökéletes. Ha nem is veszik figyelembe, legalább annyit lássanak, hogy van igény a változásra.” Ehhez képest néhány hónap után most ott tartanak, hogy kialakult a kommunikáció, és hamarosan sor kerül a személyes egyeztetésre is a szülészeti klinika és a gyermekágyas részleg vezetőivel. „Eleinte elég bizalmatlanok voltak velünk, de azóta többször kihangsúlyozták, hogy ők is kifejezetten hasznosnak tartják az együttműködésünket” – árulja el Dóra. Ráadásul a petíció indulásával pont egyszerre derült ki, hogy a Szegedi Tudományegyetem közel 280 millió forintot nyert a szülőszoba és az újszülött részleg felújítására a családbarát szülészetek kialakítását támogató állami pályázaton.

Az ígéret az, hogy ezt a pénzt már a petícióban megfogalmazott igények alapján költik el, a klinikák dolgozóit pedig tanfolyamokra, továbbképzésekre fogják küldeni. „Egyáltalán nem várjuk azt, hogy pillanatok alatt változás lesz, pontosan tudjuk, hogy a szemléletváltás lassú folyamat. A lényeg, hogy meghallották a hangunkat, és elindult a változás, hogy az utánunk jövőknek már kevesebb traumát kelljen elszenvedniük. Bár a téma érthetően rengeteg indulatot és nehéz érzést szül, mégis tudtunk kölcsönös tisztelettel viszonyulni egymáshoz. A nőket mélyen érinti minden szülésükkel kapcsolatos dolog, ettől függetlenül az együttműködéshez szükség van mindkét oldal megértésre” – vonja le a tanulságot Dóra a saját történetük biztató sikeréből.

Anyukák a zöldövezetek védelmében

A kisgyerekkora óta a Tabánban lakó, a környékhez ezer szállal kötődő Jordán Renáta és a helyiek összefogása is hasonló utat járt be. „A tabáni parkot, ahol naponta sétálunk a kutyával és a gyerekkel, valóban sok szempontból érdemes felújítani, mert tényleg eléggé elhanyagolt, de a Főkert eredeti tervei túl sok fát veszélyeztettek volna. Egy olyan játszótérkomplexumot és kültéri sportpályát akartak építeni, amihez rengeteg fát kellett volna kivágni, a meglévő zöldfelületből nem keveset elvenni. Közben szükségtelenül nagy gumiborítást kaptunk volna a zöldfelület rovására, ami szintén veszélyezteti a fákat, és az új eszközök további karbantartása is kétséges” – meséli a szintén kisgyerekes anyuka, őt mi dühítette föl annyira, hogy cselekedjen.

Miután feszültséglevezetésnek augusztus végén ő is a SzabadaHang felületén indított petíciót, Renáta felhívta a szüleit, hogy legalább ők írják alá. Pár nap alatt végül 1300-an csatlakoztak Renáta kezdeményezéséhez (ez a szám ma már 1900), aminek részeként több mint ezren küldtek levelet a főpolgármesternek, a kerület vezetésének, a Főkert igazgatójának és a zöldpolitikáért felelős főpolgármesteri biztosnak. Ezután az országos sajtó is felkapta az ügyet, és mindössze egy hét kellett ahhoz, hogy a főpolgármester a civil kezdeményezés hatására megtiltsa a fakivágásokat, felülvizsgálja a terveket, a Főkert pedig közös tervezésre hívja a helyieket: elindult az online egyeztetés és a személyes találkozó is kilátásban van. Ismételjük meg: Renáta Tabán-mentő petíciója mindezt egy hét leforgása alatt érte el a Zöld Tabánért civil közösséggel szövetkezve.

A FŐKERT terve a Tabán átépítésére (Fotó: aHang)

„Az elején nem gondoltam bele, hogy ebből mi lesz, vagy mi lehet, de abban a pillanatban azt éreztem, hogy cselekednem kell. Aztán egyszer csak ott találtam magam az események sűrűjében. Mi egyébként egyáltalán nem vagyunk a beruházás és a felújítás ellen, legyen minden, amit akarnak, csak jó ízléssel, odafigyelve, a közösség igényeinek megfelelően” – jelenti ki Renáta, aki a hozzá hasonló helyi civilekkel együtt most arra koncentrál, hogy minél gördülékenyebben menjen az egyeztetés, és hogy minél több értékes zöldfelület megtartása mellett, valamint fenntartható módon újítsák majd meg a Tabánt. Egyelőre nem tudják, mi lesz, de már önmagában azt is sikernek élik meg, hogy egyáltalán eljutottak idáig, és ennyien melléjük álltak – annak ellenére, hogy az övék a legkisebb kerület, és a Tabán-ügy közvetlenül viszonylag kevés lakót érint.

Aktivizmus 2.0

Akik a lányokhoz hasonlóan belevágtak, utólag sokszor elmondják, hogy petíciót indítani, helyi ügyekért küzdeni nagyon jót tesz az ember önbecsülésének – ezt már ismét Kertész Annától tudjuk meg. “Az ember azt gondolná, hogy már az óvodában leosztódnak a szerepek, hogy ki lesz a hangadó, pedig bárki közösségteremtő figurává, véleményvezérré válhat, ha lesz egy ügye és megteszi a megoldás felé vezető első lépést: például ír egy petíciót, amely lényegében egy társadalmi kampány indítása.” – árulja el Anna, neki és másoknak mi mindent ad a civilkedés.

Ők mindezt az aHanggal ráadásul már leginkább aktivizmus 2.0.-ként művelik. „A mi csapatunk például profi, tapasztalt közösségszervezőkből, kommunikációs szakemberekből és programozókból áll” – mondja Anna, a szervezet szóvivője. Szerinte már az sem mindegy, hogy egy hírlevél hogyan van megfogalmazva, egy honlap vagy egy petíciós felület milyen felhasználói élményt nyújt, mennyire kezelhető könnyen, vezeti a szemet, stb. Anna meggyőződése, hogy nagy tömegeket megszólítani és mozgósítani igenis külön szakma, amiből sok minden átadható a tenni akaró állampolgároknak. Az ő céljuk a maguk szakértelmével leginkább az, hogy erősítsék a tudatos állampolgárságot a magyarokban, hogy az egészen kicsi dolgoktól a legnagyobbakig merjünk kiállni és szerveződni. Onnantól, hogy hiányzik egy zebra az utcánkból, egészen a tartósan beteg hozzátartozót ápoló családok segítéséig.

Fotó: aHang

„Én általában mindenkit arra biztatok, hogy nézzen körül a saját környezetében. Szerintem nekünk, egyszerű állampolgároknak sokkal több lehetőségünk van, mint amennyit egyébként kihasználunk. Rengeteg a kihasználatlan kredit, hogy mi mindent jelzünk vissza a politikusok, a vezetőink felé a problémáinkból”  – érvel az aHang munkatársa, és gyorsan hozzáteszi, hogy a szervezet tudatosan nem vesz részt a konkrét pártpolitikában. Legutóbb például azért szálltak be az ellenzéki főpolgármester-jelöltek közti előválasztás szervezésébe, hogy az állampolgárok minél több információhoz jutva még tudatosabb döntést hozhassanak. Főleg miután az előválasztás a demokráciának a tengerentúlon például bevett gyakorlata, amit Anna és kollégái itthon is szeretnének meghonosítani.

Nem dumálnak, cselekednek

Az aHang jellemzően a legváltozatosabb ügyeket vállalja fel a környezetvédelemtől az oktatáson és a szociális kérdéseken át az infrastrukturális problémákig. Van, hogy ők maguk indítanak kampányt a szervezet oldalán, de előfordul, hogy szakmai szervezetekkel működnek együtt, a SzabadaHang felülete pedig arra való, hogy egyének vagy közösségek egyszerűen elindíthassák a maguk kampányait.

Eddigi legnagyobb kampányuk az otthonápolók elismeréséért indított akciósorozat volt, amit a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesülettel közösen valósítottak meg. A petíciót végül több mint 40 ezren aláírták, a közbeszédet pedig hónapokig uralták a történetek, melyek bemutatták az otthonápolók áldozatos munkáját. Szokatlan akcióikkal végül a politikusok ingerküszöbét is elérték: például a Parlament belső főlépcsőjénél kifeszítettek egy molinót a felirattal, hogy hány napja várják az otthonápolók a változást a döntéshozóktól az ügyükben, majd egy demonstrációjuk keretében sérült gyereket nevelő családok százai vonultak az Emmi épületétől a Parlamentig.

A Lépjünk, hogy léphessenek! egyesület figyelemfelhívó akciója a Kossuth Lajos téren (MTI Fotó: Mónus Márton)

„Hatalmas dolgot sikerült elérni a Lépjünk ötéves előkészítő munkájával és a félévnyi aktív kampánnyal. Soha ilyen méretű emelést nem kényszerített ki a civil társadalom: a gyermeküket ápolók díja két-háromszorosára emelkedett, de persze még így is messze elmarad attól a bértől, amelyből tisztességesen meg lehetne élni. Nagy fájdalmunk, hogy ezt a méretű emelést nem terjesztették ki minden otthonápolóra, de a kampány eredménye reményt adhat, hogy érdemes összefogni, kiállni, küzdeni, legyen szó bármilyen társadalmi ügyről. Van eszközünk a küzdelemhez” – magyarázza Anna, aki az aHang csapatával hiszi, hogy leginkább hasonló, kisebb-nagyobb sikerek mentén születik a tudatos állampolgár.