Tegyük félre a politikát. Vagy ne tegyük, de csak egy pillanatra vegyük elő, mert most nem erre szeretnék kilukadni.
Még mindig bámulok, mint hal a szatyorban, hogy a – nem is akármilyen – szexbotrányba keveredett Borkai Zsolt, egykori olimpikon tornász, tanár, politikus nem érezte, hogy miután a teljes ország bepillantást nyert nemcsak hátsójába, hanem a csoportos nemi aktusába is, szóval hogy ő ezután sem érezte azt, hogy vissza kellene lépnie, hiszen nyugdíjasok, gyerekek, apák és anyák sorsa és adója felől döntene (újra) mint városvezető, akik előtt nem ártana jó példával is elöl járni, miközben az imidzs finoman szólva is: sérült. Bár mindenkinek szíve joga úgy intézni a magánéletét, ahogyan akarja, nem mondanám, hogy a neten keringő felvételek voltak erre a legjobb poszterek.
Sokan megbotlásnak nevezik az esetet, erre csak annyival reagálnék, hogy sosem kokainoztam, és nem is fizettem a szexért, sőt semmiért nem fizettem, amiben más ember testét és/vagy lelkét használnám a magam önös céljaira, mégsem vagyok politikus (sokak örömére).
De az igazság az, hogy a liberális lelkem összezavarodott a felvételen, mert tudtommal egy keresztény, konzervatív országban élek, amihez igazodnom is kellene, ha jó magyar asszony akarok lenni.
Na de tegyük akkor mindezt félre, Borkai nem lépett vissza, igaz, más, fejlett országokban a tizedéért nemcsak visszalép egy politikus, de lemond, mert hát ilyen ez a showbusiness, ha a kirakatban vagy, elvileg a kirakathoz és a kirakaton szereplő cég (ország) nevéhez méltón kellene viselkedned. Senki sem akar szóját venni egy húsevő vegától, gondoltam én. De nem. Borkai továbbra is azt gondolta, hogy az ő személye garancia a város fejlődésére, arra, hogy a pénz jó helyre kerüljön, például esküvői szalonokba (hogy szép ruhában, Isten színe előtt mondhassa majd ki az igent a szerencsés ara, és hűséget is esküdjön). Borkai úgy gondolta, hogy Géza és Mari kislánya és kisfia is jó példát vehetnek majd róla, mind politikusilag, mind emberileg. Ezt neveznénk elvileg közszereplésnek, a kettő ötvözését, ez lenne szükséges. Lenne.
Mégis, a morgásomra többen felvetették, hogy a kokóügybe keveredett kispesti szocialista jelölt sem volt éppen a morálvonat masinisztája a korrupción való röhögésével és a fehér poros mámorral. Mit mondhatnék? Rá sem voksolnék. Lassan inkább azt lenne nehéz felsorolnom, hogy kire. De, mint mondtam, nem ez a lényeg, megint elkanyarodtam. Ugyanis ami kettejüket megkülönbözteti egymástól az, hogy
Borkai Zsolt használt a felvételen, majd használt a felvétel után is. Hogy mit? Nem mit, kit. Embereket. Ami még ennél is visszataszítóbb: a saját családját.
És akkor rátérnék a lényegre, vagyis a „sok napos hallgatás, sajtótájékoztatót tart, majd mégsem tart, megjelenik, mégsem jelenik meg” huzavona után megjelent Borkai Zsolt fotójára Facebook-oldalán. Íme:
Most sem volt egyedül a slamasztikában. Karját szorongatta hites felesége, aki néhány emberből megvetést, másból sajnálatot vált ki. Bevallom, én az utóbbi táborba tartozom.
Erősen kétlem ugyanis, hogy Borkai felesége kislány korában erről álmodott. Lehet, hogy a monogámia már akkor sem volt az asztala, nem tudhatom, nem ismerem. De azt biztos nem játszotta le gondolatban, hogy aki mellett leéli az életét, majd egy jachton, nála fiatalabb lányokkal létesít csoportos aktust.
Azt már egy fokkal könnyebb elképzelnem, hogy az ő élete, gyerekkora sem lehetett egyszerű. Hogy milyen mintát láthatott otthon? Ha nem is a saját családjában, akkor esetleg a körülötte lévők családjában? Hogy mi az asszony dolga? Hogy mennyire és mire becsüli magát mint nő, mint ember? Hogy mit gondol, mire lenne képes ő egyedül? Hogy miért tartja jó példának a gyerekei előtt, ha azt látják, apától van a pénz, nekik nem kell sokat tenniük érte? Utána pedig mivel magyarázza azt, hogy apa az extremitásokat keresi és hajszolja? Hogy mit mesélhet a lányának azokról a fiatal nőkről, akik már ország-világ előtt le lettek mocskosozva? Akik célponttá váltak ahelyett, hogy bárki feltenné a kérdést, mi vezette őket odáig, hogy ilyen gusztustalan embereknek adják oda magukat, és szerintük ez így rendben van, mert akkor lesz jó cuccuk? Az ő álmaik sem hinném, hogy pont ilyenek voltak nem is olyan régen, kislány korukban.
Borkai feleségére visszatérve, mielőtt bárki félreértene, nem az a kérdésem, hogy miért él ebben valaki. Ezer válasz lehet rá, amiket én, bár megpróbálnék megérteni, átérezni nem tudnék. Nekem a vagyon, a pozíció nem motiváló erő. De azt gondolom, ha valakinek az is, amennyiben cserébe lenyel mindent, valami biztosan nincs rendben lelkileg.
Nekem a partner partner, nem a kiegészítője vagyok, és ő sem az én kiegészítőm. A képet elnézve pedig nagyon elszomorodtam. Nem ő az első, és nem is az utolsó, akit felhasználnak, és lehet, hogy észre sem veszi. A sár viszont rá is kenődik. Nem azért, mert másoknak tartozik felelősséggel. Bár tartozhatna, hiszen férjével együtt közszereplők. De nem mások miatt mondom, hanem a gyerekei miatt. Hogy a lánya azt látja, látta, így mennek a dolgok. Lehet így bánni nőkkel. Meg lehet mindent bocsátani, sőt mosolyogni kell a férfi mellett, van az a pozíció, van az a pénz. Van az az élet. És megy minden tovább a maga útján. Majd valahogy. De apa azért nyerje csak meg ezt a választást.
(Kiemelt kép: Borkai Zsolt / Facebook)
