„El sem tudom mondani, mennyire őrült ötlet volt. Nem tudom elhinni, amit tettem. Tönkretettem az életemet. Tönkretettem a jövőmet” – mondta a New York Timesnak Hoda Muthana. Az amerikai diáklány 2014-ben, húszéves korában úgy döntött, hátrahagyja a családját és a tanulmányait, hogy a Közel-Kelet legrettegettebb terroristacsoportjához, az Iszlám Államhoz (ISIS) csatlakozzon. Muthana a tandíjra félretett pénzéből utazott el Alabamából Törökországba, ahonnan a kalifátus harcosai csempészték át Szíriába. Azt mondja, a Twitteren terjesztett „szabadságharcos-propaganda” győzte meg arról, hogy csatlakoznia kell a közelmúltban megölt Abu Muszad az-Zarkávi által alapított dzsihádista szervezethez. Az Egyesült Államokban egyetemre járt, a birminghami University of Alabama hallgatója volt. Az ISIS-nél „hivatásos harcosfeleség” lett, fiút szült a terrorszervezet egyik azóta megölt tagjának.
Muthana nem az egyetlen amerikai nő, aki saját akaratából lett dzsihádistafeleség, egyik sorstársa, a 46 éves Kimberly Gwen Polman például jogi adminisztrációt tanult Kanadában, mielőtt Szíriába szökött volna. A George Washington University szélsőséges csoportokkal foglalkozó kutatócsoportjának adatai szerint az elmúlt években összesen ötvenkilenc amerikai csatlakozott az ISIS-hez. Meglepő módon azonban míg az elfogott férfiakat szinte kivétel nélkül repatriálták, a nők és a gyerekeik közül többeket – az NYTimes szerint legalább tizenkilencet – a mai napig nem engedtek vissza a hazájukba. Így járt Muthana is, aki – bár amerikai földön született, és korábban útlevele is volt – egy szövetségi bíró döntése szerint nem tekinthető amerikai állampolgárnak, ezért Polmannel együtt egy szíriai menekülttáborban várja, hogy kiderüljön, visszatérhet-e valaha az Egyesült Államokba. Könnyen lehet, hogy hiába, hiszen Trump elnök nemrég jelentette be: utasította a külügyminiszterét, Mike Pompeót, hogy ne engedjék be az országba.
Allah oroszlánjai
Muthanához és Polmanhez hasonlóan más nők is az agresszív internetes propaganda hatására csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Az International Center for the Study of Violent Extremism munkatársai 2018 júniusában interjút készítettek egy fiatal kenyai nővel, akit a WhatsAppon szervezett be az ISIS. Aisha még nem volt húszéves, amikor elhatározta, hogy öngyilkos merénylőként váltja meg a jegyét a mennyországba.
Pedig eleinte ő is épp olyan álmokat dédelgetett, mint a legtöbb korabeli tinédzser: szeretett volna továbbtanulni, és rövidtávfutóként nemzetközi sportkarriert építeni. Aztán, miután teherbe esett, feladta a tanulmányait, áttért az iszlámra, és hozzáment a gyereke apjához. Nem sokkal később kiderült, hogy a férje megcsalja őt a legjobb barátnőjével – ekkor csalódásában úgy döntött, hogy az édesanyjánál hagyja a kicsit, és a gazdag Öböl-országok valamelyikében – Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Szaúd-Arábiában – vállal munkát.
Aisha magányában és elszigeteltségében egyre mélyebbre merült a vallásban, azt remélte, előbb-utóbb találkozik egy muszlim férfival, aki hozzá hasonlóan komolyan veszi a hitét. Rendszeresen látogatta a muszlimok által kedvelt Facebook-oldalakat, itt találkozott az al-Shabaab, az al-Kaida és az ISIS toborzóival is. Nem sok időbe tellett, hogy magáévá tegye a szélsőséges iszlamisták világnézetét, úgy érezte, közöttük levezetheti azt a feszültséget, dühöt és gyászt, ami a férje hűtlensége és a családja elvesztése miatt gyűlt fel benne. Mivel már nem hitt az evilági boldogulásban, úgy gondolta, csak a túlvilágon lelhet megnyugvást, ezért elhatározta, hogy csatlakozik a dzsihádhoz, és felcsap öngyilkos merénylőnek. „Mindenképpen öngyilkos merénylő akartam lenni, mert azt ígérték, így eljuthatok az al-dzsannába (a muszlim paradicsomba – a szerk.), ahol örökké élhetek, mindenki egyidős lesz velem, tejet és mézet iszunk majd, és a folyók tele vannak minden jóval” – mesélte a dokumentumfilmben. Nem sokkal később az interneten megismerkedett egy indiai szélsőségessel, akivel azt tervezték, hogy Irakba szöknek, és beállnak az ISIS-hez. „Azt képzeltem, együtt harcolunk majd, együtt halunk meg, és együtt megyünk fel a mennyországba. Úgy hittem, mi vagyunk Allah oroszlánjai.” Végül az indiai hatóságok kapcsolták le, mert gyanús lett nekik a viselkedése. Letartóztatták, kihallgatták, majd kiadták Kenyának, ahol terrorizmus vádjával két és féléves börtönbüntetésre ítélték.
Mindent megtennének, hogy hazatérhessenek
Muthana és Polman azt mondja, mindent megtennének azért, hogy hazatérhessenek Amerikába. Nincs könnyű dolguk, hiszen honfitársaik közül sokan bizalmatlanul tekintenek rájuk. „Az Iszlám Államhoz csatlakozó nyugati nőkre sokan áldozatokként, »az ISIS menyasszonyaiként« néznek, akiknek átmosta az agyát a propaganda. Pedig nem mind áldozatok: sokuk nyíltan segítette és támogatta a terroristák rémtetteinek elkövetését, sőt olyan is van köztük, aki maga is részt vett ezekben” – mondta az NYTimesnak Seamus Hughes, a George Washington Egyetem szélsőségesekkel foglalkozó kutatócsoportjának helyettes vezetője.
A két nő elismerte, óriási hibát követtek el, amikor a világ legveszélyesebb terrorszervezetéhez csatlakoztak. Polman azt mondja, tudja, hogy az amerikaiak nagy része úgy gondolja, nem lenne szabad hazaengedni őket. „Hogy értessük meg velük, milyen az, amikor attól, hogy büszkén elégeted az útleveled, eljutsz odáig, hogy minden este sírva alszol el, mert annyira bánod, amit tettél?” – tette fel a kérdést a lap riporterének.
A két nő eddig hiába kérte az amerikai és a kanadai hatóságok segítségét, hogy hazatérhessenek, ezért végső elkeseredésükben a Vöröskereszthez fordultak. Muthana édesapja, egy volt jemeni diplomata ügyvédet is fogadott, hogy valahogy hazahozassa a lányát – igaz, Trump kijelentései és a nemrég nyilvánosságra hozott bírósági ítélet ismeretében nem lesz könnyű dolga. Hughes szerint ennek ellenére valószínű, hogy előbb-utóbb mindketten visszatérhetnek majd az Egyesült Államokba, de „könnyen lehet, hogy bilincsbe verve”.