Félénknek tűnsz, de amikor kiállsz a színpadra, mintha más ember lennél. Érzed ezt a kettősséget?
Érzem, de így van a színházban is. Nagyon maximalista vagyok, és pontosan kidolgozom a produkcióimat, ezért izgulok, hogy minden úgy legyen, ahogy elterveztem. Viszont, amikor felmegyek a színpadra, ez az izgalom elszáll, és élvezem az előadást.
Van valami praktikád, ami elűzi az izgalmat?
Sajnos nincs. Volt már olyan is, hogy elkezdett remegni a szám. Amikor biztos vagyok a dolgomban, akkor nincs ilyen probléma. Egyébként szerintem kell ez az izgalom, és egy bizonyos szintű adrenalin.
A magánéletedben is rágörcsölsz dolgokra?
Ha az ember kiáll a színpadra, akkor magát mutatja meg. Az életemben (az érettségin kívül) nem voltak még olyan próbatételek, amire rá kellett volna görcsölni. Akkor sem volt időm, hiszen hajnali háromig a színházban próbáltam, aztán 6-kor már keltem, és mentem írni a matekot. A szóbeli érettségim előtt konkrétan a padon aludtam, amíg nem szólítottak.
A színházban és most a színpadon is szerepet játszol. Könnyen levetkőzöd ezt, ahogy elhagyod a stúdiót és a teátrumot?
Nagyon nehezen tudom elengedni ezeket a dolgokat. Előadás, fellépés után még órákig benne vagyok a darabban, a produkcióban. Ezért szoktunk még a műsor után négyen-öten beülni valahova, és ott kibeszéljük magunkból a sok feszültséget, és elmeséljük egymásnak, hogy ki miként élte meg a műsort. Nehéz szétválasztani egyébként, de mivel Szigetszentmiklóson lakom, mindig van időm gondolkozni rajta. (nevet)
Jó kapcsolatot ápolsz a versenytársakkal, de végül csak egy ember győzhet. Érzed azért a rivalizálást?
Van egy egészséges rivalizálás, de emellett azt érzem mindenkin, hogy segítünk a másikon. Folyamatos kapcsolatban vagyunk, és ha bárkinek bármi problémája van, segítünk. Szerintem ezt a legtöbben bulinak fogjuk fel, persze, mindenki tisztában van vele, hogy a végén csak egy ember nyerhet.
Amikor jelentkeztél a műsorra, már színészként dolgoztál. Nem féltél, hogy olyan kritikát kapsz, ami elvenné a kedved a színpadi léttől?
Nagyon féltem. Egy egyveleget vittem az első meghallgatásra. Benne volt a pakliban, hogy azt mondják majd, ez nem is hasonlít az eredetire. Nem öltöztem be, mivel több előadó bőrébe bújtam, így egy kisebb hátránnyal indultam. Reménykedtem benne, hogy jó véleménnyel lesznek rólam. Még nem voltam ilyen helyzetben, nem tudtam, mire számítsak.
Versenyző típus vagy? Zavar, ha elrontasz valamit, vagy könnyen továbblépsz?
Nagyon zavar minden apró hibám. Törekszem arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben, ezért rengeteget kell készülnöm, hiszen csak így tudom stabilan előadni az adott produkciót. Zavarnak a legkisebb bakik is, de a színpadon ez szerintem sosem látszik.
Amikor megtudtad, hogy kik lesznek a mesterek, kitől féltél a legjobban?
Bereczki Zolitól meg Gabitól. Nagy Horváth Tomi és Pápai Joci fan vagyok már régóta, reméltem, hogy a stílusom valamennyire közel áll az övékéhez. Zolitól azért féltem, mert ő is szakmabeli, és jóval tapasztaltabb nálam, ráadásul elég szigorúnak tűnt. Gabitól is paráztam, mert nagyon szókimondó, ami nem baj, de ezért kicsit tartottam tőle. Az első produkcióm nem is annyira tetszett neki, szerencsére a második már igen.
Volt elképzelésed, hogy kinek a csapatába szeretnél kerülni?
Jocihoz akartam kerülni. (nevet) Egyébként nem volt elképzelésem. Úgy voltam vele, hogy csak kapjak pozitív kritikát, jussak tovább, és onnantól szinte mindegy, hogy kinek a csapatába kerülök, hiszen mindenkitől mást tudok tanulni. Végül nagyon örülök, hogy Jocihoz kerültem, sikerült könnyen egy hullámhosszra állni.
Gördülékenyen megy a munka?
Joci a humor oldaláról fogja meg ezt a dolgot, de ez nekem jó, hiszen nem vagyok tőle befeszülve a próbákon. Mivel ő is volt versenyző ebben a műsorban, tudja, hogy működik ez, és általában nagyon jól haladunk. Megkövetel mindent, de humorosan telnek a próbák.
Milyen elvárásaid voltak magaddal szemben, amikor jelentkeztél?
Nőttek az elvárásaim időközben. Mégpedig azért, mert láttam a többieket, hogy milyen jók. Aprólékosan dolgozom ki a produkcióimat, ezért minden egyes másodperc fontos. Nekem a jó, az soha nem jó, sokszor hülyének is néznek emiatt, hiszen kívülről teljesen másképp látszik a próba. Mondják, hogy nyugodjak meg, mert tényleg minden rendben van, de ezt sokszor nehezen hiszem el.
Ez a maximalizmus a magánéletedben is jellemző rád?
Igen, ez egy rossz tulajdonság. Sokszor megharagszom a barátaimra, ha ők nem ilyenek. Vannak olyan ismerőseim szerencsére, akik visszahúznak, és elmondják, nem kell mindig tökéletesnek lenni, mindenki hibázhat.
Nagyon nőies nő vagy, mitől tartottál a legjobban? Esetleg a férfi előadók produkcióitól?
Nem, azt például nagyon vártam. Szeretem, ha nem a szépség alapján ítélnek meg. Ért már olyan támadás egy-egy meghallgatáson, hogy nem elég, ha szép vagyok. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ez elég lehet. Ezért szeretem megmutatni, hogy szeretek csúnya lenni, és imádom, ha elmaszkíroznak.
Volt olyan szereped, ami sokat adott a személyiségedhez?
A Diótörő és Egérkirály volt a nagy álmom mindig is, és Marikát alakíthattam benne. Ez előtt jöttem el az előző színházamból, és ez volt az első olyan darab, amin más rendezővel dolgoztam. Szerintem ez volt az első olyan mérföldkő, ami megerősített abban, hogy nem elég egy fajta színjátszást és éneklést ismerni, hanem rengeteg dolog volt még, ami felé nem jutottam el. Szerencsére azóta sorra jönnek a lehetőségek, és folyamatosan dolgozom azért, hogy még több legyen.
Mi a terv, ha megnyered a műsort, valamint hogyan tovább, ha mégsem te leszel az első?
Nagy vágyam volt, hogy bekerüljek a Madách Színházba, és idén sikerült, már a harmadik darabban szerepelek. Ha nem nyerek, ugyanúgy folytatnám a színházi pályafutásomat, de elgondolkodtam azon is, hogy a könnyűzenei életben kipróbálom magam. Ha nyernék, akkor is ugyanígy folytatódna az életem, csak kicsit több dolgom lenne.
A műsor kezdete óta felfutott a közösségi oldalad. Pozitív és negatív kritikát egyaránt kapsz?
Megtalálnak a negatív hozzászólók is, de igyekszem megszűrni. Amiről azt gondolom, hogy építő jellegű, azt elraktározom és megpróbálom a helyén kezelni. Ha rosszindulatú, egyszavas kritikák érkeznek, azokkal egyáltalán nem foglalkozom. Nyilván, van ami rosszul esik, de ezzel együtt kell élni.
A környezeted (szüleid, barátaid) mit szóltak hozzá, amikor elárultad, hogy jelentkezel a műsorba?
Mindenki támogat az első perctől kezdve. A barátaim és a szüleim is nagyon örültek neki. Nyilván, a tévézés egy teljesen más világ, ezt most csinálom először, ezért a családom kicsit féltett. Tudták, hogy kihozom magamból a maximumot, csak azt nem, hogy miként reagál majd erre a közönség.
Otthon élsz?
Igen, édesanyámmal egy kertes házban. Én fent lakom az emelten, anyu pedig lent. Van három tesóm, ők már idősebbek, mindegyiküknek van gyereke, már nem velünk élnek.
A szerelmi életeddel mi a helyzet?
Jelenleg nincsen párom, de a műsor eléggé lefoglalta az időmet. Mindig azt szoktam mondani, hogy szükségem lenne még pár órára a napból, a 24 sosem elég mindenre. Emellett pedig a színházban is dolgozom, ez a kettő együtt eléggé megterhelő. A pasik nehezen értik meg ezt az életvitelt, életmódot, amit élek. Ismerkedni sincs lehetőségem, mert nem járok bulizni. Ha kikapcsolódom, akkor pedig a barátaimmal vagyok, szűk körben.
Gondolom azért vannak jelentkezők.
Akadnak, de komolyabb egyelőre nincs. Nem hiszek abban, hogy a közösségi médiában ismerkedjek, máshol pedig, mint mondtam, nincs lehetőségem. Nem zárkózóm el ettől teljesen, de vannak fenntartásaim.