Meglepő történettel kerestek meg bennünket győri szülők: hetedikes gyermekeik egyik tanára állítólag obszcén megjegyzéseket tesz az osztályra, telefonjával úgy tesz, mintha kamerázná őket, és amióta pár szülő szóvá tette a szerintük minősíthetetlen viselkedést, azóta – mint mondják – a pedagógus az ő gyerekeiket külön „bünteti”.
Obszcén szavak a 7/b-ben
Aki nem tudja a feladatot, az sz*pni fog!
– hangzott el állítólag az órán, amihez az orális szex félreérthetetlen mozdulatsora sem maradt el – ezt több gyermek is fel tudta idézni otthon. Az iskolában készült jegyzőkönyv szerint a tanár tagadta, hogy ilyen mozdulatot tett volna, azt mondta, félreértették. A szülők az ellen is szót emeltek, hogy a tanár elővette mobiltelefonját, és live videót készített az egyik gyerekről az órán, mert az nem figyelt, és feltöltötte egy közösségi portálra. Az esetről a pedagógus azt mondta, csak eljátszotta a dolgot.
Az egyik édesanya név nélkül mesélt minderről – a továbbiakban K. Ny.-nek nevezzük. Mint mondja, a teljes szakmai káosz mellett sokkal aggasztóbbak a verbális megalázások: „Az egyik osztálytárs pörgette a sapkát a kezén a pad alatt, mire a tanárnő azt mondta:
fúj, undorodom tőled, rohadtul elegem van! Gusztustalan vagy, hogy folyton az én órámon maszturbálsz!
Az egész osztály felhördült erre, többen megvédték a gyereket, otthon pedig elmesélték, ami történt. Azért is döbbenet, mert 7. osztályos gyerekek számára ezek részben még tabutémák. Még ha egymás között sutyorognak is ilyesmiről, egy tanár szájából nem megengedhető.”
Mint az nlc.-nek nyilatkozó szülő elmondta, szülőtársaival úgy érzik: ideje, hogy kiálljanak gyermekük és az igazuk mellett, még akkor is, ha sem az iskolavezetés, sem a tankerület nem veszi őket komolyan. Állítja, hogy az illető tanárt más évfolyamon már lecserélték a tanítás színvonala miatt, és más osztályokban is tiltakoztak ellene a szülők az órák hangulata, a tanár viselkedése és a kettős mérce alkalmazása miatt – hiába. Mindezek miatt aláírást kezdeményeztek a tanár leváltásáért.
„Én magam megkerestem a gyermekemmel kapcsolatban a tanárt, de amikor nem jutottunk előrébb, aláírtam a levelet” – mondja a már említett édesanya. Hozzáteszi: „Azóta kiderült, hogy folyamatosan azok a gyerekek szívnak a táblánál az órákon, akiknek a szülei aláírták a kérelmet. Hónapok óta azt látják, hogy minden órán valakit megaláznak:
Mondd el anyukádnak, hogy ne leveleket írogasson!
– ilyen is elhangzott.”
Ahogy K. Ny. fogalmaz: még mindig igyekszik empátiával kezelni a helyzetet, nem szeretne belerúgni az illetőbe, csak rá kellene jönnie, hogy egyszerűen nem alkalmas erre a pályára. Véleménye szerint a gyerekekhez nem ez az út vezet, a lelki terrornál rosszabbat pedig el sem tud képzelni. Állítólag nem egy szülő gondolkodik azon, hogy kiveszi az osztályból a gyerekét, ha nem lesz változás.
„Az iskola vezetése azzal védekezik, hogy a maradék tizenöt szülő elégedett, mivel nem írták alá a megkeresésünket. Pedig ez nem igaz, egyszerűen csak sokan úgy gondolják, hogy majd mások elviszik a balhét. De van olyan is, aki ötös tanuló szülőjeként teljesen a szívén viseli a problémát, és elsőként jelezte segítő szándékát. A gyerekek kiszolgáltatottsága a legrosszabb. A szülők egy része pedig attól tart, hogy a gyerekén fog csattanni a dolog, ezért nem vállalják a nevüket, inkább időt és pénzt tesznek magánórákba. Én úgy gondolom, attól, hogy valakinek a gyerekét nem érinti ez a probléma, még közösségi szintű, így kötelességünk lenne együttműködni” – tette hozzá az édesanya.
Hónapok óta azt látják, hogy minden órán valakit megaláznak az érintett gyerekek közül (Képünk illusztráció – fotó: getty images)
Hónapokig nem született döntés
A szülők egy része kérte egy rendkívüli szülői értekezlet összehívását, ahol a tanár el tudta volna mondani az ő oldaláról is a történteket. Ezt azonban az iskola vezetése nem támogatta, így pár szülő személyes elbeszélgetésre kért lehetőséget az intézmény vezetőjénél, amire decemberben került sor, de lényegi döntés ott sem született.
Később az igazgatónő és egy másik szaktanár tudomásunk szerint bement a 7/b órájára, végignézték és -jegyzetelték az órán történteket, majd behívtak az igazgatói irodába külön-külön két diákot. Nekik az igazgatónő, az igazgatóhelyettes és a szaktanár jelenlétében el kellett mesélniük többször is az órán történteket. Más – szülő, osztályfőnök vagy diákönkormányzati képviselő – nem lehetett jelen. Az egyik édesapa úgy fogalmaz: addig a hivatalig megy el, ameddig csak kell, hogy megvédje a gyerekeket egy alkalmatlan pedagógustól.
„Itt már nem elég egy szemléletváltás kikényszerítése a tanárnőtől, a diákok ugyanis teljesen elvesztették bizalmukat iránta, és mi, szülők elzárkózunk az elől, hogy gyerekeinket ilyen morállal rendelkező ember tanítsa. Az iskolaigazgató-helyettes decemberben a leghatározottabban elutasította azt a feltevést, hogy az ügyben eljáró szülők gyermekei retorzióra számíthatnak a tanártól. Velünk azonban előfordult, hogy a tanár felszólította a lányomat egy definícióra, és mikor nem tudta, odabökte neki:
Remélem ezt is elmondod otthon!
A dolgot tetézi, hogy kiemelt tantárgyról van szó az utolsó előtti évfolyamban. Ezek a gyerekek hamarosan felvételit fognak írni, így a jelenlegi tudásuk alapjaiban határozza meg a jövőjüket. Pontosan a fentiek miatt rendkívül fontos lenne, hogy mielőbb új tanárt kaphassanak. Az intézményvezető kifogásolta, hogy nincsen egyértelmű meghatalmazásom az összes szülőtől, de a tankerületben azt mondták, hogy nincs is erre szükség, hiszen minden szülőnek joga és kötelessége a tankerületet értesíteni a gyermeket ért sérelmekről abban az esetben, ha úgy látja, hogy az iskolában nem kezelik megfelelően a problémáját. Az, hogy én ülök itt, nem azt jelenti, hogy a saját gyermekemet vagy a huszonhat fős osztályát képviselem, hanem képviselem az összes olyan diákot, akiket ez a tanár tanít vagy tanítani fog.
Táppénzen a tanár
Az azóta megtartott szülői értekezlet állítólag viszonylag nyugodt hangnemben zajlott. Az említett apa beszámolója szerint az igazgató összefoglalta, ami idáig történt, és nemtetszésének adott hangot a szülők „türelmetlen és akaratos” viselkedése miatt. Azt mondta, csalódott, mert úgy érzi, hogy nem bíznak meg benne, illetve az iskolavezetésben. Az egyik érintett apa szerint azonban ez nem az a helyzet, amit szabad lett volna hónapokig érdemi döntés nélkül hagyni.
„Az igazgató asszony nehezményezi, hogy mi a kezdetektől nem fogadtunk el más megoldást, csak a tanár eltávolítását. Elmondta, hogy az illető egy ideig táppénzen lesz, de mivel még állományban van, mást nem tudnak felvenni, és helyettesítésekkel sem tudja megoldani a szaktanári pótlást. Beadta a kérelmet a Tankerülethez, illetve megkért minket, hogy ha van az ismeretségi körünkben olyan szaktanár, aki be tudná vállalni a most így kiesett huszonkét-huszonnégy órányi tanítást, akkor szóljunk neki…”
Mit mond a többi szereplő?
Azóta a tankerület állásfoglalása is beérkezett, amiből kiderül, hogy az érintett tanár nem élt azzal a lehetőséggel, hogy észrevételeket tegyen az ügyben. A tankerület az eddig beérkezett dokumentumok és a meghallgatás alapján két problémakörre osztotta a vitás helyzetet: az egyik a diákok szakmai oktatása, a másik a tanár vitatott kommunikációja. Az első kérdésben azt a döntést hozták, hogy mivel az osztály mindenben le van maradva a többi osztály átlagához képest, ezért az érintett tantárgyból való lemaradás nem nevezhető kirívónak, a tanárnak pedig saját joga meghatározni, hogy a tanmeneten belül milyen módszerekkel tanít.
A másik kérdésben így szól a beszámoló: „Mindegyik további, a terhére rótt cselekmény elkövetését tagadta a pedagógus. Minden említett esettel kapcsolatban egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy az adott eset nem történt meg, vagy nem úgy és nem abban a szövegkörnyezetben történt meg, ahogy azt állították. Fentiekre tekintettel a kivizsgálás eredményeként kizárólag egymásnak ellentmondó állítások állnak a rendelkezésre az esetek megítélése kapcsán.”
Így a hivatal elzárkózott attól, hogy felülbírálja az iskolai vezetés döntését. Annyit emelt ki, hogy az intézmény biztosítson felzárkózási lehetőséget a tantárgyból, valamint figyeljenek oda, hogy a panaszt benyújtó szülőket és gyerekeiket ne érje hátrány.
Képünk illusztráció – fotó: getty images
Megkerestük a tankerület vezetőjét, hogy nyilatkozzon közvetlenül az nlc.-nek is az ügyben, az alábbi választ kaptuk:
„Minden szülői kérdés esetén azt javaslom, hogy a legrövidebb időn belül forduljanak először az intézményvezetőhöz, és csak utána a Tankerületi Központhoz. Az intézményvezetőkkel szoros együttműködésben hatékonyan és eredményesen tudjuk kezelni a problémákat annak érdekében, hogy az oktatásban résztvevők kötelezettségeinek teljesítéséhez minden feltétel adott legyen, és emellett az egyes szereplők jogai ne sérüljenek. Amennyiben az intézményben felmerülő problémákat nem sikerül hatékonyan kezelni, akkor a tankerületi központ a hatályos jogszabályoknak megfelelően, elsősorban a gyermekek, tanulók érdekének megfelelően jár el a probléma megoldásában” – írta Blazovicsné Varga Marianna tankerületi igazgató.
Természetesen magától a bepanaszolt tanártól és az intézményvezetőtől is kértünk állásfoglalást, de csak az utóbbitól kaptunk:
„Kiemelten fontos feladatnak tartom, hogy mind az iskola diákjainak, mind az intézmény pedagógusainak az érdekeit képviseljem, és az őket megillető jogokat számukra biztosítsam. Természetesen mindezt az aktuális, vonatkozó jogszabályok figyelembevételével kell megtennem. Az ön által említett ügyben is ekként jártam el, az érintettek meghallgatásával, és az üggyel kapcsolatosan kidolgozott intézkedési terv alapján. Továbbra is fenntartom azt a véleményem, mely szerint a problémát megoldani, orvosolni ott kell, ott lehet, ahol a probléma keletkezett. Ezért tisztelettel kérem, fogadja el, hogy nem kívánok nyilatkozni az ügyben.”
Nem akarnak senkit lejáratni
A már megszólaltatott édesapa egyértelmű célja hosszú távon az, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe. Mint mondja, saját gyermekén tapasztalja, hogy kettős mérce áldozata lett, és ezt a többi szülő is megerősíti, aki az arcát és a nevét merte a kálvária mellé tenni. Ez egy figyelemfelkeltés is részükről: ha egy olyan tanár kerül a pulpitusra, aki ennyire nem megfelelő a pozícióra, akkor igenis legyen a szülőknek lehetőségük az érdekérvényesítésre.
„A célunk nem az iskola lejáratása, csak szeretnénk rávilágítani a helyzetre, a tehetetlenségre, a folyamatosan elénk kerülő falakra. Sajnos nem tapasztaltunk kellő megértést az iskola vezetősége részéről, illetve azt sem, hogy a gyerekek érdekeit figyelembe vették volna. Kezdetben folyamatosan azt bizonygatták, hogy a gyerekekkel van baj, nem a tanárnővel. Később ez a kép árnyalódott a részükről is, de ehhez szükség volt még egy panaszos osztályra. Az oktatási jogok biztosának hivatalától azt a választ kaptam, hogy ha megérkezik az írásbeli válasz a tankerülettől, és mi nem értünk egyet azzal, akkor továbbvihetjük a kérdést. Ebben a helyzetben leginkább a gyerekek a szenvedő felek, nagyon bízunk benne, hogy kapnak olyan szaktanárt, akivel megfelelően fel tudnak készülni a felvételire.”
