A közelmúltban totális pánikba és lökdösődésbe fulladt a tömeges liszt- és sütőolajosztás Nairobi egyik szegénynegyedében, ketten meghaltak, és rengetegen megsérültek. „Elfogyott a pénzünk, ami azt jelenti, hogy nem sokat eszünk. Most így próbálunk túlélni” – mesélte a riportereknek egy helyi, gyermekeit egyedül nevelő anyuka, aki nemrég még Nairobi egyik ékszerüzletében dolgozott. Ám nem csak Kenya fővárosában zajlik az utóbbi időben életre-halálra az írói fantáziából még szomorúbb valósággá vált éhezők viadala. Kolumbia-szerte például piros ruhadarabokat és zászlókat lógatnak ki az ablakon az egyre szaporodó elszegényedett háztartások lakói, jelezve: éhesek.
A régióból pedig Hondurasban már konkrét éhséglázadásokat is jelentettek, akárcsak Dél-Afrikából és Indiából, miután a bezártság, az egyre fenyegető és sokakat utolérő tömeges munkanélküliség, továbbá az anyagi tartalékok kifogyása a tüntetések mellett fosztogatásokhoz és a hatósággal szembeni erőszakhoz vezetett. Hosszan lehet sorolni a példákat, hogy a koronavírus-járvány és a vele összefüggésben országonként meghozott kijárási és utazási tilalmak, munka- és csoportosulási korlátozások mára milyen súlyos gazdasági válságba taszították – főként a harmadik világot, annak is legszegényebb rétegeit.
Ahogy kitört a koronavírus-járvány, az 1,3 milliárdos lakosságú Indiában abban a pillanatban közel félmillió ember veszítette el a munkáját, és kényszerült arra, hogy a nagyvárosokból hazatérjen vidéki otthonába. A szakértők szerint ezzel beindult az ország modern történetének egyik legnagyobb belső népvándorlása, amilyenre India 1947-es függetlenné válása óta nem volt példa. Ugyanakkor a városokban rekedt, munkanélküli vendégmunkások helyzete és növekvő létszáma is rendkívül kétségbeejtő: ellátásuk szintén komoly kihívást jelent a helyi önkormányzatoknak, illetve a térségben működő nemzetközi segélyszervezeteknek.
Vörös ruhákkal jelzik Bogota szegénynegyedében, hogy élelemre van szükségük (Fotó: John Vizcaino/VIEWpress via Getty Images)
India több pontján eladósodott munkások eddig sosem látott tömegei, ezrek állnak sorba naponta kétszer az ingyen kenyérért és sült zöldségekért. „A koronavírus helyett az éhség fog megölni bennünket” – mondta a New York Times riporterének az állástalanná vált indiai munkások egyike, aki az interjú közben épp arra várt, hogy a nap folyamán először ehessen. A férfi hozzátette, a „karantén és a jó ideje tartó éhezés legyőzte az emberi méltóságunkat”, ami azt jelenti, hogy sorstársaival naponta tömegével alszanak egy híd alatt, és mikor az adomány élelmiszer megérkezik, szó szerint megküzdenek egymással egy tál rizsért vagy egy tál lencséért.
Különben nem maradnak életben
Nem kevésbé drámai hangot ütöttek meg az elmúlt napokban, hetekben az ENSZ Világélelmezési Programjának (World Food Program) vezetői, akik nyilatkozataikban sorra soha nem látott éhezésről, bibliai méretű éhínségről beszélnek. Mint mondják, ha nem történik gyors beavatkozás, hogy megállítsák a járvánnyal érkezett gazdasági válságot, a világ éhező szegényeinek száma pillanatok alatt fog megduplázódni. A világ legnagyobb, egyben legpatinásabb nemzetközi humanitárius szervezete legutóbbi elemzésében kiemelte, hogy számításaik szerint a Földön már így is 135 millióan éheznek, és most, a koronavírus-válság hatására létszámuk az év végéig újabb 130 millióval nőhet.
Élelmiszercsomagot oszt a Nigériai Vöröskereszt Lagos lakosainak, a koronavírus-járvány idején (Fotó: Olukayode Jaiyeola/NurPhoto via Getty Images)
Így összességében hamarosan negyedmilliárd ember élete lesz veszélyben az élelemhiány miatt. Az ENSZ munkatársai köztük is leginkább azokért aggódnak, akik jelenleg konfliktuszónákban, háborús övezetekben, menekülttáborokban élnek. Ilyen például az Iszlám Állam miatt folyamatos fegyveres konfliktusok sújtotta Szíria, vagy Északkelet-Nigéria, melynek lakosságát egy másik erőszakszervezet, a Boko Haram tartja egyre nagyobb terrorban, miközben a nem egyszer Afrika vérző szívének nevezett Dél-Szudánban véres törzsi polgárháború zajlik, nyomában minden idők egyik legnagyobb éhínségével. És a konfliktusrégiók sora ezzel még nem ér véget.
„A koronavírus-járvánnyal való küzdelem közben a globális éhségválság küszöbén állunk” – jelentette ki a Világélelmezési Program ügyvezető igazgatója. Sajtóértesülések szerint David Beasley felhívta az ENSZ biztonsági tanácsa és persze a közvélemény figyelmét: „fennáll a veszélye annak, hogy potenciálisan több ember hal be a koronavírus-válság gazdasági hatásaiba és magába az éhségbe, mint magába a vírusba”. A Világélelmezési Program vezetője több interjúban is kijelentette: ha a legrosszabb forgatókönyv érvényesül, az emberéleteket követelő éhezés nemsokára a világ három tucat országának lakosságát érheti utol.
Munkatársaival világszerte 55 olyan országot neveztek meg, ahol a koronavírussal összefüggő éhínség a leginkább fenyeget. Figyelmeztetve arra, hogy az említett országokban – köztük Jemenben, Kongóban, Afganisztánban, Venezuelában, Etiópiában, Szíriában Haitin, Nigériában, stb. – a helyi egészségügy sem alkalmas arra, hogy kezelje a konkrét koronavírusos megbetegedéseket. Dél-Szudán például azért került a leginkább fenyegetett 55-ös listára, mert az ország bevétele 98%-ban az olaj árbevételektől függ, amelyek a koronavírus-járvány miatt szintén meredek zuhanásba kezdtek. Nigéria szintén azért került csődközelbe, mert 90%-ban a kőolajexportból származik az ország bevétele, Etiópiát pedig az ország bevételének 50%-át adó turizmus visszaesése viseli meg.
Segélycsomagra vár egy nő gyermekével El Coditóban, ahol egyre kevesebb az élelem (Fotó: Guillermo Legaria/Getty Images)
Éhség vs. korona
Élelmiszerből globálisan egyelőre nincs hiány. Ugyanakkor fennakadások, logisztikai problémák adódhatnak az ültetésben, a betakarításban és a szállításban, amelynek elsőként az importra szoruló, legalacsonyabb GDP-jű, kiszolgáltatott országok lesznek az első kárvallottjai. Akár már a következő hónapokban – mondta Johan Swinnen, a washingtoni Nemzetközi Élelmezésügyi Intézet (International Food Policy Research Institute) vezetője. A fekete afrikai országok közül például Szomáliába vagy Dél-Szudánba 2018 folyamán több mint 40 millió tonna import gabona érkezett a világ számtalan pontjáról a helyi termelés hiányosságainak kezelésére.
A szakember szerint, míg az élelmiszer-elosztási rendszerek a magasabb jövedelmű országokban jellemzően jól szervezetten, automatizáltan működnek, addig a harmadik világ országai e téren még az „intenzív fejlődés” szakaszában vannak, így a helyi élelmezési ellátási láncokat a járvány karanténszabályai jóval érzékenyebben érinthetik. Arról nem is beszélve, hogy az említett szegényebb országok költségvetése általában nem rendelkezik annyi tartalékkal, hogy saját segélyezési programokat indítsanak a legelesettebbek megsegítésére. Ezért Johan Swinnen is azok táborát erősíti, akik a gazdaság működetetése, a tőke továbbra is szabad áramlása mellett érvelnek.
Ehető gyümölcsöt keresnek a szemétben egy bogotai üzem hulladékai között (Fotó: John W. Vizcaino/VIEWpress/Corbis via Getty Images)
Mindezzel a Világélelmezési Program vezetője is egyetért, szerinte sem választhatunk, hogy éhség vs korona. David Beasley is azt mondja, az ellátási láncok fenntartása most különösen fontos, csakhogy most számos tényező, köztük a határok, az utak és a kikötők lezárása, továbbá a farmok bezárása is megakadályozza. A szervezet vezetője elmondása alapján a Világélelmezési Program már így is 100 millió embert lát el élelemmel nap mint nap, köztük 30 millió ember kizárólag nekik köszönhetően marad életben. Ha őket a szigorú karanténszabályok, az utazási korlátozások és az akadozó élelmiszer-ellátás miatt nem érik utol munkatársaik, számításaik szerint naponta 300 ezer ember fog éhen halni csak a következő 3 hónapban.
Az ENSZ Világélelmezési Programjának igazgatója ennek ellenére bizakodó, mert a napokban a világ számtalan vezető gazdasága biztosította támogatásáról, köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Japán és még sokan mások. Ők összesen, élen az Egyesült Államokkal, 2 milliárd dollár összeadását vállalták, hogy megakadályozzák a humanitárius katasztrófát. E mellett a Világélelmezési Program további 350 millió dollárt hajt fel a tömeges éhezés megakadályozására, hogy nagyobb logisztikai központokat állítson fel, és felügyelje a kereskedelmet és az élelmiszerutakat a veszélyzóna országaiban, eljuttatva az ennivalót az éhezőkhöz, illetve azt, hogy a legszegényebb háztartások mennyire férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
