„A Lavos Ball egy térbeli logikai játék. Négy tengelyen működik, amelyek szabályosan rendeződnek 120 fokba. Képzeljünk el egy tetraédert, melynek középpontjából a csúcsokhoz húzott egyenesek alkotják a Leonardo-i négytengelyes koordinátarendszert. Ez nem szokványos, elsőre talán bonyolultnak hangzik, de játék közben hamar meg lehet érteni a működését. Köznapibb nyelvre fordítva: a gömb nyolc forgatható tárcsából áll – ebből egyszerre csak négy látható, a másik négy rejtve marad. A cél az azonos színek egymáshoz illesztése, amit a tárcsák forgatásával és a labda középpontja felé irányuló nyomó mozdulattal lehet megtenni. Amikor megnyomjuk a négy tengelyt befelé, a labda másik oldalán kibukkan az eddig rejtve lévő négy tárcsa. Ezáltal az eddigiekhez nem hasonlítható, újszerű élményt kapunk: láthatóvá válik a játék belső logikája. Az emberek nem szoktak hozzá, hogy egy tárgy önmagából kifordulva önmagát ismételje, meglepődnek, amikor a kezükbe veszik” – avat be a labda rejtelmeibe az alkotó. Ezt persze nehéz elméletben elmagyarázni, nyilván ki kell próbálni ahhoz, hogy igazán értsük. Természetesen bárki játszhat az új találmánnyal, de a legtöbbet a gyerekek nyerhetnek vele. „Míg a Rubik kocka forgatásánál a két tenyér egymás felé néz, itt egymástól szögben eltérően használjuk a kezünket, és nem tükörképként. Ezzel fejlődik a finommotorika, a térlátás, a gömbérzékelés. A gyerekek nyitottabbak, így könnyen rájönnek a megoldásra, gyorsan váltanak a dimenziók között” – meséli János, akit gyerekként is a Rubik kocka működése érdekelt. Míg mások matricát ragasztottak rá, ő inkább szétszerelte a játékot.
Egy labda, és ami mögötte van
A termékfejlesztést segítették a ma már elérhető modern technológiák, leginkább a 3D print. Ehhez képest meglepőnek tűnik, hogy az alapötletet adó Rubik kocka eredetileg fából készült, gémkapcsok és hajgumik tartották össze…
A játék nemcsak szórakoztat, de jól is néz ki. Lényeges dizájnelemét a meleg (piros, sárga, narancs, rózsaszín) és hideg színek (kék, türkiz, világos- és sötétzöld) váltakozása adja a külső-belső tárcsákon. A végleges prototípus kifejlesztését több évnyi munka előzte meg az ötlettől a tesztelésen át a megvalósításig. Időnként adódtak nehézségek, de az alkotó nem egyedül küzdött a kihívásokkal: egy egész csapat segített neki.
Összefogással egy álom válhat valóra
Egy terméket nem csak úgy lehet támogatni, hogy befektetőket keresünk rá. Léteznek közösségi finanszírozó felületek, ahol felajánlásokat lehet tenni egy előre meghatározott alapba, amivel esély nyílik a sorozatgyártásra. Az alkotó dönti el, hogy a piacra kerülésig pontosan mekkora összegre van szüksége, és a támogatók a virtuálisan felajánlott pénzösszeggel növelik a pénzalapot. Ha a szükséges keret összejön a meghatározott időpontra, akkor a támogatók joga az elővásárlás. Ha nem, akkor a felajánlások visszajárnak, így a rendszer teljesen biztonságos. „A közösségi finanszírozás nálunk még kevésbé ismert, külföldön viszont elterjedt módszernek számít” – mondja János (ők egyébként az Indiegogo felületet használták). A gyűjtés során az is elhangzott, hogy a Lavos Ball a jövő Rubik kockája. A projekt már megkapta a „zöld lámpát”, a kampány jelenleg a pre-launch fázisban van (az oldal megtekinthető, de még nem elérhetőek a csomagok). Amikor a kampány a „launch” fázisba ér, onnantól kezdve lesz megvásárolható a játék. Az első támogatók lesznek az első vásárlók, előfinanszírozásukért cserébe ők tarthatják leghamarabb a kezükben a nem mindennapi találmányt. A 45-60 napos kampányra összesen tízezer darabbal készülnek. A fejlesztők kezdeményezései között szerepel, hogy nyílt napokat szervezzenek a cég stúdiójában, ahol az érdeklődők kézbe tudják venni a játékot, kipróbálhatják, tesztelhetik majd.
A kampány elindulásáról, időtartamáról, elérhetőségéről folyamatos tájékoztatást kaphatunk a projekt social media felületein és weboldalán.