Nagyon szomorú látvány fogadja a vásárlót, aki Budapesten a körúton belüli piacokon szeretne vásárolni. A Fővám téri nagycsarnok csütörtök délelőtt olyan, mintha zárás után még pár vásárlót nem tudtak volna kiterelni, de már a legtöbb üzletnek sikerült bezárni. A gond csak az, hogy ők ki se nyitottak. Az egyik hentes csak annyit mondott, amikor a láthatóan kevés vásárlóról kérdeztem, hogy:
Úgy vacak ez az egész, ahogy van! Már a boltot sem éri meg kinyitni.
Hasonló a helyzet a Rákóczi téri csarnokban is, ahol viszont sokkal közlékenyebbek, legalábbis a zöldségesek. A piac talán legnagyobb zöldségesüzletének a tulajdonosa nem optimista.
Szomorú látvány az üres piac (A szerző felvétele)
„A vírus előtti vásárlószámnak talán, ha a fele bejön a csarnokba. Nagyon rosszat tett az idősáv is, de hiába törölték el, nem lett nagyobb a forgalom. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez nem most kezdődött, és sajnos még nincs is itt a vége.”
A kereskedő évtizedek óta viszi a standot a piacon. Állítja, hogy az 1988-as tűz után már eleve nem jöttek annyian vissza vásárolni mint előtte, de a 4-es metró építése végképp betett a csarnoknak. A gyönyörű épületet ugyanis teljesen eltakarja a metróépület a körútról. Aki villamossal halad át a Rákóczi téren, nem is látja, hogy a tér végében a város egyik legszebb csarnoképülete áll. A piacon dolgozók kérték az előző és a mostani főpolgármestert is, hogy a metrón és a villamoson is mondják be azt, hogy Rákóczi tér, csarnok, de erre nem kaptak lehetőséget, sőt, még a beton metróépületen sem hirdethetik molinóval az eltakart épületet. A főváros épített mélygarázst a csarnok alá, ahol még szombaton is fizetni kell, de talán még ez sem lenne probléma, ha az emberek tudnának róla: csakhogy nem jutott el hozzájuk az információ.
Az áru gyönyörű, mégis kevés a vásárló (A szerző felvétele)
Stadler Andrea, a csarnokban csak görögként ismert zöldségesstand tulajdonosa a szakdolgozatát is a magyar piacozási szokásokból írta. Egyetért kollégájával abban, hogy jóval kevesebben járnak manapság a csarnokba, mint néhány évtizede. „1910 óta kereskedik a családom, akkor menekült a Balkáni-háborúk elől Budapestre a Sotériadis család, aki a nevét később Görögre magyarosította, és pár évvel később már a csarnokban dolgozott. Jelenleg három üzletünk is van az épületben, amit még harminc éve vásároltak a szüleim, de csak egyben dolgozunk. Szerencsére vannak törzsvásárlóink, akik ragaszkodnak az általunk kínált minőséghez, és sokan jönnek hozzánk a »magyar citromért« is. Fent vagyunk a közösségi médiában, ott is tartjuk a kapcsolatot a vásárlókkal, lehet kérdezni, válaszolunk. Ha több jó üzlet nyílna a csarnokban, akkor közösen húznánk egymást előre, mert a vásárlóknak érdemesebb lenne bejönni, ha mindent meg tudnának vásárolni.”
Andrea érzi, hogy legalább negyven százalékkal kevesebben mennek a csarnokba, mint a vírus előtt, ez pedig igencsak meglátszik a bevételen. Kettészakadt a piacra járók csoportja. Vannak a főként fiatalok, akik környezettudatosak, fontos nekik a helyi, magyar termék, a csomagolás nélküli vásárlás, és van az idősebb generáció, aki még megszokásból megy.
Kár a gyönyörű épületért, amit teljesen kitakar a metrólejáró (A szerző felvétele)
A csarnok melletti utcát a közeljövőben sétáló utcává alakítják, ami egyfelől jót tesz a városrésznek, de félő, hogy még kevesebb lesz miatta a vásárló a piacon, ugyanis még ennyire se tudnak majd megállni, mint most. A garázsban pedig 300 forint a parkolás óránként.
A Lehel téri csarnokban kicsit jobb a hangulat, bár abban az összes megkérdezett kereskedő egyetért, hogy nincs még annyi vásárló, mint korábban, de az árusok bizakodóbbak, a legutóbbi szombat már egész jól sikerült. Pár zöldséges még a karantén alatt összeállt, és a környéken kiszállításba kezdett, így próbálva meg pótolni a kiesést, de hasonló kezdeményezések más piacokon is előfordulnak. Az egyik őstermelő Tóth Marika szerint ők viszonylag szerencsés helyzetben vannak, mert a piac olyan környéken van, ahova a jobb módú pestiek is szívesen kimennek vásárolni, és tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető annak, aki nem akar a piac saját parkolójában megállni – ezért ha nem is olyan jó, mint előtte, de azért van forgalom.
A Teleki téri piacon viszont egészen máshogy látják a helyzetet. Sokan úgy próbálnak túlélni, hogy csak a hét második felében nyitnak ki, az elsőben csak veszteséget termelnének.
Sokan ki se nyitnak hétköznap (A szerző felvétele)
A Dávid-féle baromfibolt eladója elmesélte, hogy pár éve még nagy szatyrokkal jártak a piacra vásárolni az emberek, de mostanában mindenki csak azt veszi meg, amire a legnagyobb szüksége van. „Ezen a környék sajnos sok a szegény, akik most még nehezebb helyzetbe kerültek, ez meg is látszik a forgalmunkon. Az emberek átszoktak a szupermarketbe, és sajnos már csak akkor jönnek, ha ott nem kapnak meg valamit. Pedig a szupermarketek úgy tudnak árelőnyhöz jutni hozzánk képest, amit mi soha nem tudunk megtenni, mert akkor csődbe megyünk.”
Ugyanerre panaszkodik az egyik zöldséges is. Szerinte év végén például a szupermarket fele annyiért adta a lencsét, mint amennyit a nagykereskedő elkér érte. A nagyok ezt benyelik, mert máshol be tudják hozni a kárt, de a kicsik belerokkannak, tönkremennek miatta. Viszont a Telekin is akadt olyan zöldséges, aki megpróbált haladni a korral, és a környéken lakóknak házhozszállítást ajánlott.
Megváltozott vásárlói szokások (A szerző felvétele)
A házhozszállítás a jövő?
Molnár Eszter a Neked terem vállalkozás alapítója szerint a cégük tulajdonképpen egy online piaci kis stand. Főleg zöldséget és gyümölcsöt szállítanak a termelőktől a megrendelőkig, de már hússal, tejtermékkel, és kész termékekkel is bővült a választékuk. „A karantén alatt érthető okokból megháromszorozódott a forgalmunk, a heti két kiszállítói napot fel kellett emelnünk négyre. Mikor megtörtént a nyitás, természetesen visszaesett a forgalmunk, de még így is legalább 30 százalékkal magasabb, mint a vírus előtt. Nálunk a vásárlók ugyanúgy informálódhatnak a termelőről és az áruról is, mint a piacon. Idén sajnos elképesztően drága lett minden gyümölcs, és ez nyilván nem kedvez a piacra járásnak sem. Tavasszal sok minden elfagyott, most pedig a rengeteg eső miatt könnyen megreped, megromlik. Az alacsonyabb jövedelműek átszoktak az akár este tízig is nyitva tartó szupermarketekbe, ahol rengeteg külföldi árut lehet kapni, viszont sokszor jóval olcsóbban, mint a piacon. Nekünk más a vásárlóközönségünk. Nem feltétlenül gazdagabb, de egy olyan réteg, akinek nagyon fontos az élelmiszer minősége, ezért hajlandó a boltinál esetleg egy picit többet is fizetni.”
A vállalkozó szerint rohanó világunkban egyértelműen a házhozszállításé a jövő, akkor is, ha valaki helyi termelőtől szeretne akár bio termékeket vásárolni, és akkor is, ha megelégszik a szupermarketek minőségével.
Ritkaság a piacokon, de itt a vevő válogathat (A szerző felvétele)
Piacra járni életérzés!
Akárhogy is, kár lenne veszni hagynunk a piacainkat! Sok helyen gondolkodnak közösségi megoldásokban a piacok megmaradása érdekében. Érdemes talán Európa más országaiban is szétnézni a jó példa után. A hétvégi piacon megtartott garázsvásárok, borkostolók, koncertek, gyerekprogramok, tavaszi virágvásár, magcserebere, főzőverseny, mind olyan program, amiért az egész családnak érdemes kosarat fogni és kimenni a piacra. A lángosról pedig semmiképp nem szabad elfeledkezni!
