A Meseország mindenkié című könyv többek közt az előbbiek életét taglalja, utóbbiak pedig nem hagyták szó nélkül. A Labrisz Leszbikus Egyesület érzékenyítőnek szánt kiadványa hamarosan egy közigazgatási eljárás során és egy személyiségi jogi perben is feltűnik, de közben a kötetre vevők Európában.
Előszó:
„Sose becsüld alá az emberi hülyeség hatalmát” – Tony a Blöff című filmben
„A mesekönyvet pedagógiai szempontból hiánypótlónak tartjuk. A társadalmi párbeszéd kezdeményezése mellett konkrét nevelési célja volt: eszközt akartunk adni azoknak a pedagógusoknak és szülőknek a kezébe, akik szeretnének foglalkozni a benne tárgyalt témákkal, melyek közül a gyerekek jó eséllyel találkoznak a saját, a kortársaik, a rokonaik vagy a barátaik életében” – ezt Rédai Dorottya, a Meseország mindenkié projektvezetője mondta az nlc-nek. A Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában megjelent antológia meseátiratokat tartalmaz, de rendhagyó módon marginalizált, például meleg, roma, vagy mélyszegénységben élő szereplőkkel.
A könyv 2020. szeptember 20-án jelent meg, öt nappal később pedig országosan ismertté vált, amikor Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője a Meseország nem az aberráltaké! címen meghirdetett sajtótájékoztatón egy kétperces monológ után ledarált belőle néhány oldalt. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy hó végére a nácitól a kommunistáig, az óvodástól a szépkorúig rengetegen megtudták, hogy miféle kiadvány került a boltok polcaira. Dúró üzenete véregyszerű, épeszű ember zsigerből nagyjából így reagál:
A cikket ezzel le is zárhatnánk, de kíváncsiak voltunk, hogy a darálásához mit szólt a Labrisz, a könyvterjesztők, és hogy milyen hatása volt a kötetnek a politikára és visszafelé, úgyhogy inkább folytatjuk.
Első fejezet: Nyíltan
Leszboszi szerelem: női homoszexualitás (Leszbosz görög szigetéről) – Idegen szavak és kifejezések szótára 1994
1999 fontos év volt: Borisz Jelcin lemondott, helyét Vlagyimir Putyin vette át, Szlovénia az EU-ba, Magyarország a NATO-ba lépett be, mindemellett pedig megalakult a Labrisz Leszbikus Egyesület. Céljaik egyszerűek: „Magyarország első leszbikus szervezeteként olyan társadalom létrejöttén dolgozunk, ahol a nőknek lehetőségük van szabadon megválasztani partnerüket, életformájukat, és félelem nélkül megélni és felvállalni identitásukat életük minden területén. Az egyesület azért jött létre, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a nők szexuális kisebbségeinek hátrányos megkülönböztetésére, képviselje érdekeiket, és oldja a velük kapcsolatos előítéleteket. Legfontosabb célunk a leszbikus, biszexuális és transznemű nők önelfogadásának és láthatóságának erősítése, biztonságos, támogató közeg nyújtása. Céljaink megvalósítása érdekében közösségi és kulturális eseményeket szervezünk, ismeretterjesztő és irodalmi kiadványokat jelentetünk meg, illetve oktatási programot működtetünk.” Tetszik látni? Azt mondják, hogy „irodalmi kiadványokat” jelentetnek meg, és nincs is mellédumálás, a Meseország mindenkié már a hetedik ebben a sorban, az pedig csak ráadás, hogy ebben nem csak a meleg közösségekre fókuszálnak.
A kötet tematikája egyszerű: 17 történetében ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Az írók sorában feltűnik Finy Petra és Tompa Andrea, de a kilenc ismertebb név mellett nyolc, az irodalom világához képest kívülről érkező szerző műve is megjelenhetett. A mesék szereplői rendhagyó „gúnyába” bújtak: Pöttöm Panna roma, Hamupipőke meleg, a pincérlány leszámol a sárkánnyal, de van itt még bántalmazó családból érkező és örökbefogadott gyerekhős is. Mint azt a kiadó megjegyzi: „A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.” Ehhez persze hagyni kell kinyílni.
Második fejezet: Hentesmunka
A gazda okos, nagy ember
Röfögök neki, hogyha kell
A fehér lehet fekete
Megeszem,csak tedd ide!
– C.P.G. / Disznó dal
Idézzük fel Dúró Dóra szavait: „Nem tűri a Mi Hazánk Mozgalom, hogy a gyerekeket kitegyék a homoszexuális propagandának már azzal is, hogy mesekönyvekbe csempészik be az abnormális életformát, ami így hazugság is, hiszen a magyar kultúrának nem részei a homoszexuális királyfik. Nem véletlen ugyanakkor, hogy éppen a legkisebbeket támadja ez az agresszív lobbi, a homoszexualizmus (sic! – a szerk., kérem? – a szerk.), a nevelésnek ugyanis óriási szerepe van e tekintetben is. A Mi Hazánk Mozgalom szerint a családi életre kellene felkészíteni a fiatalokat, azt kell tudatosítani bennük, hogy ők várhatóan édesanyák és édesapák lesznek, ám erről vajmi keveset hallanak. Megzavarja az egészséges, biztonságos fejlődésüket, hogy ha normálisnak és hétköznapinak állítják be azt, ami valójában nem az.”
A már fentebb említett sajtótájékoztatón Dúró René Girard francia tudósra hivatkozva közölte, hogy a szexuális identitás nem genetikusan kódolt, hanem mimetikusan, tehát utánzáson alapuló eltanult dolog, és galád módon pont ezért próbálják a fiatalokat érzékenyíteni a nagymamák helyett. „A Mi Hazánk Mozgalom szerint rendkívül veszélyes, ha már óvodás korban elkezdődik a gyerekek agresszív átnevelése.” Úgy véli, a tárgyalt könyvnek nincs helye a gyerekszobákban, és hozzátette: „A Mi Hazánk Mozgalom felszólítja ennek a káros propagandakönyvnek a forgalmazóit, hogy ne adjanak ennek teret, hogy áruházlánc és könyvesbolt ne árusítsa ezt a szennyet. Szemléltetni is szeretném, hogy mi a teendő ezzel a propagandakiadvánnyal.”
Itt érkezünk el a daráláshoz.
Az addig viszonylag magabiztosnak tűnő Dúró zavarodottan kitép pár lapot a könyvből, és beteszi a mellette álló, egy meleg párt ábrázoló emojival díszített iratmegsemmisítőbe. A terjesztők az ukázhoz képest másképpen jártak el: az ország egyik legnagyobb, gyerekkönyvekkel foglalkozó kiadója és forgalmazója, a Pagony a Facebookon reagált.
Közölték, hogy részükről minden ember egyenlő, így mindenki egyenlő bánásmódot érdemel, és hogy elutasítanak minden gyűlöletkeltő tartalmat és megnyilvánulást. „A Pagony célja és küldetése, hogy a kortárs gyerekirodalom legszélesebb választékát elérhetővé tegye vásárlói számára – írják, megjegyezve, hogy kizárólag minőségi, és nem ideológiai szempontok alapján szelektálnak. – Hisszük, hogy vásárlóink képesek felelős döntést hozni arról, hogy mit tartanak a gyerekeik számára fontosnak, kívánatosnak, megengedhetőnek, amikor kínálatunkból választanak.” Ez egy viszonylag fontos üzenet (már azoknak, akik nem szoktak könyvet venni), elvégre könyvvásárló ember eleve úgy vásárol könyvet, hogy elolvassa a fülszöveget, utánanéz a neten, ha teheti, beleolvas, és ha úgy érzi, hogy kell neki vagy a gyerekének, akkor választ és fizet. A könyvvásárlást a Labrisz is nagyjából így képzeli el. „Feltételezzük, hogy ha valaki vásárol egy mesekönyvet, az megnézi, miről szól – mondja Rédai. – Az előszóban részletesen tárgyaljuk, hogy az ilyen meséknek már hagyománya van, hogy a mesék az idő során formálódnak, tehát folyamatosan »átírás« alatt vannak.”
Posztjában a Pagony a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) állásfoglalását is egyetértően közli, miszerint „a könyvek megsemmisítése nem elfogadható tett sehol a világon.” Az MKKE megjegyzi, hogy „megdöbbenve értesült róla, hogy a Magyar Országgyűlés egy képviselője nyilvánosan megsemmisített egy könyvet – pusztán azért, mert nem értett egyet annak tartalmával. Minden könyv kritizálható, ezt egy politikus a legszélesebb nyilvánosság előtt bármikor megteheti. A politikai célú könyvrombolás azonban Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik. Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás
- a náci könyvégetők és
- a kommunista könyvzúzdák örökségével.
El a kezekkel a könyvektől!”
Dúró fegyvere (pontosítsuk: „közösségvállalása a náci könyvégetőkkel”) visszafelé sült el, már ha a kötet – hazánkban kimagaslónak tekinthető – kereskedelmi sikerét nézzük. „A könyvből 1500 példányt nyomtattunk ki. Arra gondoltunk, hogy ennyi pár év alatt elfogy, cserébe két hét elég volt neki – mondja Rédai. A könyvet 15 ezer példányban nyomtatták ki másodszorra, ez is két hét alatt ment el, majd jött a harmadik, szintén 15 ezres példányszámú nyomás: ebből van még pár ezer a boltokban, és ez kapott új fülszöveget, de erről majd később beszélünk. – A figyelemfelkeltésben valóban szerepet játszott Dúró szégyenletes daráló akciója, de a Meseország azóta a maga útját járja, a népszerűség a könyv érdeme. Ennek ellenére sokat viccelődtünk azzal, hogy a további tevékenységeikhez Dúró Dórát felvesszük marketingesnek.”
Dúró fegyvere visszafelé sült el (Illusztráció: Leéb Ádám/nlc)
A kereskedelmi siker tehát megkérdőjelezhetetlen, a stratégiai célját viszont nem érte el a könyv. „Szerintem az ügy maga hátrányt szenvedett. Fél éve még a kutyát nem érdekelte a gyerekek gendersemleges oktatása, de szeptember végén a Meseországot Dúró átalakította a gendersemleges nevelés vs. keresztény-nemzeti értékelvű nevelés középpontjának szimbólumává, holott ilyen középpont nincs, mert gyerekeket nem a gender-ügyről alkotott világnézetünk mentén nevelünk – mondja Heiszler Ákos, az Urban Communications ügyvezetője, végzettségét tekintve politikaelmélet, kommunikáció és történelem szakos bölcsész. – A keresztény-nemzetiek oldalán bejött az akció, Dúró megkapta a miniszterelnöki fejsimogatást, a másik oldalon pedig azt mondták, hogy ez egy mesekönyv, veszek belőle, tehát kereskedelmileg is célba ért.” A darálást többen negatív sikerkampánynak kiáltották ki, de ez nem kampány, ez tényleg csak egy akció. „Ráadásul megismételhetetlen, ilyet marketingszakember nem tud csinálni – teszi hozzá Heiszler. – A könyv kiadója nyilván azt szerette volna, ha társadalmi vita és párbeszéd alakul ki a benne taglalt témákról.”
Vita és párbeszéd nincs, cserébe a politikai fősodor napi témája a kötet, a kormány pedig gyorsreakcióban mutatta be, hogy szerinte mi az egészséges családkép: az apa férfi, az anya nő, házasság nélkül pedig mit sem ér az egész. Október óta már megkopott a szalag, annyit hallottuk a kormányzati vezérelveket, a részben homofób harsogást egy időre derékba törte Szájer József brüsszeli botránya, a házasság melletti papolást pedig Rogán Antal újabb életre szóló bólintása: a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjének olyannyira fontos intézmény a házasság, hogy 49 évesen harmadszor is beleállt. A két történet aligha fér össze a folyamatosan hangoztatott keresztény elvekkel, de ettől még egész jó mese- vagy éppen tanulmányi alapanyag lehetne – a kormány kommunikációját figyelembe véve efféle sztorikat persze nem illik nevelési célzattal bemutatni, pedig mindkettő csillagos ötös.
Harmadik fejezet: Csattog az olló
„Elton John, Elton John, ez így nem mehet tovább,
Elton John, csak még egy éjszakát” – Soerii & Poolek
2020. december 15-én a kilencedik alaptörvény-módosításról szavazott az Országgyűlés. Ennek elfogadásával bekerült az Alaptörvénybe, hogy:
Az anya nő, az apa férfi,
és hogy
Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
Az alkotmánymódosítás rettentő messze van az előremutató társadalmi párbeszédtől, a Labrisz szerint jelen politikai helyzetben ez szinte elképzelhetetlen. Rédai úgy véli, az emberek „szélsőségesen megosztottak, és sokszor politikai preferenciák alapján állnak vagy nem állnak szóba egymással. Nem hajlandóak egymással beszélni olyan témákról sem, amik normális esetben nem elsősorban politikai témák.” A Labrisz viszont pont ezzel a céllal csinált gyerekkönyvet, hogy hozzátegyenek valamit azokhoz a törekvésekhez, amelyek „egy demokratikus, szolidáris, sokszínű, elfogadó, erőszakmentes, esélyteremtő, fenntartható, a kisebbségi csoportok által is élhetőbb társadalmat képzelnek el a következő nemzedékek számára.”
Rédai szerint a szélsőséges, gyűlölködő eszmékkel szembeni erősödő ellenállást mutatta meg az, hogy ezt a törekvést pont egy ezekkel az értékekkel végletesen szembemenő csoport tevékenysége népszerűsítette a vártnál sokkal nagyobb mértékben. Az ellenállásnak pedig szerves része a terjesztők hozzáállása: a Libri-Bookline kínálatába 2020. október 15-én került be a kötet: a cég vezérigazgatója, Kovács Péter azt nyilatkozta az nlc-nek, hogy a náluk forgalmazott kiadványok tartalmáért az adott kiadó felel, a kiadókkal kötött szerződésükben pedig kikötik, hogy csak rendezett tartalmú könyveket tudnak forgalmazni, így a felelősség ebből a szempontból nem a kereskedőé. „Nem célunk, illetve lehetőségünk sincs arra, hogy előzetesen megválogassuk a kínálatot, de jogunkban van nem átvenni minden művet forgalmazásra, illetve ki is vonhatunk olyan könyveket, amelyekről kiderül, hogy jogszabályt sértenek. De csakis abban az esetben, amikor a jogsértés tényét megalapozottnak látjuk” – közölte Kovács.
A Libri-Bookline és a Labrisz a könyv második kiadása előtt kölcsönösen keresték egymást a forgalmazás miatt. „Mivel több negatív kritika érkezett hozzánk a könyvvel kapcsolatban, egyeztetést javasoltunk a kiadónak annak érdekében, hogy biztonságot nyújthassunk a boltosainknak, egyben forgalmazhassuk is a könyvet – teszi hozzá Kovács Péter. – Az egyeztetés során egy szöveget illesztettünk a könyvbe, ami az újranyomás során már a hátsó borítóra is rákerült, ebben szólunk arról, hogy a könyvben milyen mesék olvashatóak.” Kérdeztük a forgalmazót, hogy a könyv miatt volt-e az üzleteikben hőzöngés vagy bármi atrocitás, de csak pár negatív komment és néhány negatív hangvételű levél érkezett az ügyfélszolgálatukra, ez pedig vajmi kevés ahhoz, hogy kilistázzanak egy könyvet a kínálatból. „Erre csak szélsőséges esetben kerül sor, amikor az adott könyv tartalma konkrétan törvényt sért. Amennyiben ez nem áll fent, tartjuk magunkat ahhoz a számunkra legfontosabb alapelvhez, miszerint mi kereskedők azt szeretnénk, hogy minden olvasó megtalálhassa polcainkon a neki tetsző és számára kedves könyveket.”
Kovács Péter nyilatkozata egyértelmű. A könyv most is megtalálható a Libri-Bookline kínálatában.
Negyedik fejezet: Törvényre törve
“Te ne ugass bele, hogy mit gondolok,
te ne ugass bele, hogy mit mondok”
– Flash zenekar / Cenzor
2021. január 19-én megjelent egy közlemény Budapest Főváros Kormányhivatalának (BFKH) weboldalán a következő címen: Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytat a Labrisz Egyesület a Meseország mindenkié című könyv értékesítésekor. A határozatot azzal magyarázzák, hogy „egy közérdekű bejelentésre indult vizsgálatban a BFKH megállapította, hogy a könyv értékesítése mesekönyvként történik, amire a megnevezés és a borítón lévő grafikus ábrázolás is utal, de az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg. Így a fogyasztók tudtukon kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek. A fogyasztók nem kapnak előzetes tájékoztatást a könyv tartalmáról és témaköréről, ezért sérülnek a megfelelő tájékoztatáshoz való jogaik és érdekeik, ami által az egyesület tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósít meg.” A BKFH kötelezi a Labriszt, hogy mindig nyújtsanak teljes körű tájékoztatást, ha saját portékát dobnak a piacra, a kötelezés pedig a Meseországra is vonatkozik.
A Kormányhivatal azt elfelejti közölni, hogy az említett beadvány az első kiadás megjelenése után egy héttel érkezett hozzájuk, a Labrisz szerint pedig már annak a kiadásnak a borítóján is megfelelő tájékoztatás volt arról, hogy a könyv meseátiratokat tartalmaz marginalizált csoportokhoz tartozó szereplőkkel, de mint az a Libri-Bookline válaszából is kiderül, a második kiadásban már volt egy behúzás két plusz mondattal, a harmadikon pedig nőtt a hátoldal szövege, jelenleg pedig csak az van forgalomban. Rédai elmondta, hogy a határozat nem definiálja pontosan, hogy hogyan kell tájékoztatniuk az olvasókat, ők viszont úgy vélik, hogy megfelelő a tájékoztatás. „Megjegyzem, ha van olyan könyv, aminek a tartalmáról lehetett a vásárlás előtt tájékozódni, akkor az pont a Meseország. Hónapokig hangos volt tőle a sajtó, és elég nyilvánvaló, hogy pont azért vásárolták meg ilyen sokan, mert pontosan tudták, hogy mi szerepel a könyvben.”
Mellékzönge, hogy a könyvet könyvterjesztők árulják, a Labrisz maga nem értékesít. Alig néhány tucatot adtak el, és azt is csak személyes megkeresésre az ismeretségi körükben, ellenben szívesen adományoznak belőle hátrányos helyzetű gyerekekkel és oktatással foglalkozó civil szervezeteknek, illetve könyvtáraknak. Azt mondják, mindenütt nagy örömmel fogadják a könyveket.
A Kormányhivatal közleményére reflektálva még hozzá kell tennünk, hogy nem létezik olyan előírás, miszerint figyelmeztetni kell a vásárlókat, hogy a könyv „nem hagyományos nemi szerepeket” tartalmaz. „Ez nonszensz – véli Rédai. – Nem magyarázták meg, hogy ugyan milyen veszélynek vagy kárnak van kitéve egy vásárló, ha erre nem figyelmeztetik. A legabszurdabb az egészben, hogy egy olyan világban élünk, ahol a nemi szerepek szemmel láthatóan változóban vannak, tehát érthetetlen, hogy a »nem hagyományos« nemi szerepekkel való találkozás miért lenne veszélyes. Ennek pont az ellenkezője fontos: amennyiben a gyerekek ilyen történetekkel is találkoznak, ezek felkészíthetik őket értelmezni és megérteni a valóságot, illetve megtalálni benne a helyüket.”
A Labrisz nem tud arról, hogy más könyvek ellen hasonló indokkal indítottak volna fogyasztóvédelmi eljárást, ezért azt feltételezik, hogy a névtelenül benyújtott panasz alapján indított eljárás kifejezetten a Meseország mindenkié elmarasztalását célozta meg, és azt a látszatot akarják kelteni, hogy az egyesület rosszhiszeműen járt el, hogy megtévesszék a vásárlókat. „Tehát el kéne marasztalni minden olyan könyvet, ami a »szokott tartalmon túlmutat«, tehát újfajta tartalmat jelenít meg, és kizárólag a már jól ismert tartalmú könyveket lehetne »tisztességesen« árulni? Jogszerűtlennek tartjuk a határozatot, és közigazgatási eljárásban támadjuk meg.”
Ötödik fejezet: Figyelünk
„De az anyám, az apám és a húgom büszke rám,
Különben sem izgat, hogy tetszik-e a pofám”
– Dopeman / Enyém a világ
A Labrisz a támadásokhoz amúgy is hozzászokott, rutinosak benne, de akkora nyilvánosságban még nem volt részük, mint az utóbbi öt hónapban. „A teljes meleg közösség évek óta támadás alatt van. Először szélsőséges csoportok szálltak ránk, azután a kormány. 2019 óta megy a homo- és transzfób kommunikáció, döbbenetes dolgok hangzanak el fideszes vezetők szájából, 2020-ban pedig olyan törvényeket hoztak, amelyek erősen korlátozzák az alapvető jogainkat és megkeserítik az életünket. A szélsőséges csoportok a Labrisznak elsősorban a Melegség és Megismerés iskolai programját támadták és próbálták ellehetetleníteni az utóbbi években. Nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, amikor Budaházyék (Budaházy György radikális jobboldali, homofób politikus és Budaházy Edda, az ő húga – a szerk.) és csoportjuk a Még mindig tabu? című tanári kézikönyvünk és videósorozatunk bemutatóját tették tönkre. Ezekkel a kiadványokkal azoknak a pedagógusoknak a munkáját próbáljuk segíteni, akik a melegség és homofóbia témájával érdemben foglalkoznának a középiskolákban. A középiskolásokat sok más között a nemi identitással kapcsolatos kérdések is foglalkoztatják, így fontos, hogy segítséget kapjanak azok a tanárok, akiknek elméleti vagy pedagógiai eszközökre van szükségük a téma feldolgozásához a diákokkal.”
A magánszemélyektől kapott minősíthetetlen hangnemű, gyűlölködő és mocskolódó e-mailek és Facebook-hozzászólások megszokottak a Labrisznál, mondják is, hogy sokszor olyan kommentek érkeznek, melyek szerzői az LMBT emberek puszta létét is zavarónak találják, de mit sem ér ez, ha közben a pozitív visszajelzések mennyisége messze meghaladja ezeket a negatív hőbörgéseket. A sajtóban megjelenő pocskondiázások viszont máshova tartoznak. „A kormánymédiában több kifejezetten sértő hangnemű és valótlan állításokat tartalmazó írás is megjelent. Az egyikben pedofil szervezethez hasonlítottak minket, ezért személyiségi jogi pert indítottunk – teszi hozzá Rédai, aki azt is elmondta az nlc-nek, hogy a jogi adok-kapok ellenére a kötet lassan átlépi Magyarország határait: – Több jelentős külföldi kiadóval is tárgyalunk, ezidáig öt nyelven várható, hogy előbb-utóbb megjelenik a Meseország mindenkié. Bízunk benne, hogy miként más kultúrákban, ahol ilyen könyvek már jelen vannak a gyerekirodalomban, úgy hazánkban is megjelenhetnek hasonló mesekönyvek. Ha ez összejön, akkor marketing szempontból is sikeres a könyv. ” A Labrisz hasonló kiadványon most nem gondolkozik, azt mondják, a közeljövőben inkább mesepedagógusokkal és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó civil szervezetekkel együttműködve a pedagógiai munkájukra összpontosítanak. És természetesen viszik magukkal a könyvet is.
Utószó:
„Hát ilyen ember vagyok kérem,
fontos ember vagyok kérem”
– Tekintetes úr / Az uraság barátja
„Magától értetődő, hogy a feleségem és én a hajlamaiktól teljesen függetlenül, mindig jót szeretnénk a gyerekeinknek” – ezt Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozta február elején a német Stern magazinnak, amikor arról kérdezték, hogy ő és felesége mit tennének, ha az egyik gyerekük közölné velük, hogy homoszexuális. Az interjút az MTI és a 444 is szemlézte. A 444 lefordította azt a részt is, ahol azt kérdezik a miniszterelnöktől, hogy mi lenne, ha a gyerekük még adoptálni is szeretne. Orbán Viktor erre azt mondta, hogy feleségével átgondolnák, hogyan tudnak segíteni neki, ám arra a kérdésre, hogy ez megváltoztatná-e a látásmódját vagy a politikáját, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy esküt tett az alkotmányra, amiben az áll, hogy „a család nő és férfi köteléke”, és hogy ez szerinte „nem jelent intoleranciát. A tolerancia azt jelenti, hogy nekem van egy álláspontom, a másik embernek pedig egy eltérő, amivel nem értek egyet, de együtt kell élnünk, ezért megpróbálunk találni egy közös alapot” – közölte Orbán. Rém egyszerű álláspont az övé, lehetne egy többszereplős párbeszéd nyitómondata – ha már a Meseország mindenkié szövege erre nem volt jó neki.
(A nyitókép Leéb Ádám képszerkesztő munkája)
