Szép dolog a virág nőnapra,és értékeljük is, de még szebb lenne, ha rendszerszinten a nők életében valóban fontos változások lépnének végre érvénybe. Ilyen a sokat ismételt menstruációs szabadság, az áldozathibáztatás kultúrájának leépülése és az azonos bérek elérése.
Vannak azok a pillanatok, amikor igazán kellemetlenül és kényelmetlenül érzi magát az ember. Nekem minden évben ilyen március 8-a, vagyis a nőnap. Pedig nő vagyok. Szeretem, ha kinyitják nekem az ajtót, jobban kedvelem, ha a férfi szervezi meg a randevút és nagyon vágyom arra, hogy egyszer anya lehessek.
Nőnek lenni jó! Harsogják a reklámok. Ja, végül is mit akarunk még, hiszen saját napunk is van. Minden év március 8-án, átvehetjük az akciós cserepes jácintot, vagy a tulipánt. Vegyél egy nagy levegőt, és ne kezdd el vadul gépelni a kommentet, hogy „Na már megint egy feminista, akinek semmi nem jó!”. Nem tartozom a feminista élharcosok közé, de hidd el, ha megkérdeznéd, hogy mégis mikor lenne értelme a nőnapnak, akkor biztosan nem azt mondanám, hogy akkor, ha Csemege Julius Meinl ajándékkosarat kapnék a főnitől, az „uramtól” és az apámtól.
Nőnek lenni tényleg jó. De mennyivel jobb lenne, ha nőnapra ezeket kérhetnénk:
- A női egészségügyi termékek (tampon, egészségügyi betét) áfájának csökkenését vagy eltörlését. Igen, tudom, szörnyű, hogy már megint ez a téma, de havonta úgy csúszik ki 2-3 ezer forint egyetlen nőnek a pénztárcájából ezekre a termékekre, mint villalakó száján a káromkodás, vagyis rendszeresen. Dohány, alkohol, tampon. Tudod, mi a közös bennük? A 27 százalékos luxustermék-áfa. Ez a világon a legmagasabb. Egy 2018-as, Magyarországon végzett online felmérés szerint Magyarországon 5-ből 1 lány vélhetőleg azért hiányzik az iskolából a menstruációja alatt, mert nem volt lehetősége semmilyen higiénés terméket venni. Persze az áfacsökkentés nem oldaná meg a menstruációs szegénységet. A leginkább rászorulók számára az ingyenes elérhető termékek jelentenék a megoldást.
- Menstruációs szabadság. Menstruálni szívás. Tudom, vannak olyan acélhölgyek, akik ilyenkor is képesek edzeni, futni és rohangálni, 12 órát dolgozni, főzni és a gyerekkel tanulni. Tisztelet nekik. Azonban sokan vannak, akiknek abból a bizonyos 6-7 napból, kettő (vagy több) maga a pokol. És nem, ez nem azt jelenti, hogy a kanapén hencseregnek, oreós fagyit tömnek magukba, és Netflixet néznek. Azt jelenti, hogy szédelegnek a vérveszteségtől, hogy a görcsöknek és a hormonoknak hála, szép angol kifejezéssel, beköszön a period poop, vagyis az a jelenség, amikor váltakozik a hasmenés, a szorulás és a puffadás. És akkor azokat a nőket még nem is említettük, akik endometriózissal harcolnak. Szóval az az 1 nap „menstruációs szabadság” sok nőnek könnyítené meg az életét.
- Azonos státusz. Azonos bér. Európai országonként változó, hogy évente milyen mértékben csökken az azonos beosztásban lévő férfiak és nők bére közti különbség. Egy 2020-as kutatás szerint a románok akár már jövőre is eljuthatnak a kiegyenlítésig. A magyaroknál ezt a dátumot 2031-re tette az Európai Szakszervezeti Szövetség. Azonban sokan úgy vélik, egyre égetőbb probléma itthon, hogy a nagyvállalatok menedzseri, magasabb pozícióiban jellemzően férfiak ülnek, így a nők látványosabban kisebb számban jelennek meg.
- A 30, 40, 50, 60 éve berögzült, viccesnek vélt mondatok kikukázása a hétköznapokból! Jussunk már el oda, hogyha látunk egy balesetet, akkor vihorászva nem az az első gondolatunk, hogy „Na, biztos nő vezetett!” Remek ajándék lenne az is, ha a parlamentben is elmaradnának a „bekiabálás árnyalja a szépséget” jellegű heherészések. Mondjuk ahhoz a kedves képviselőknek ismerniük kellene a bullying és az alapvető tisztelet kifejezéseket. Tudom, a politika mocskos pálya, de embernek maradni meg megéri.
- Megfelelő, egyetemes segítségnyújtás a családon és párkapcsolaton belüli áldozatoknak, akik között szép számmal akad férfi is, de a többségük még mindig nő.
- Több emberséget a szülőágyon. „Jó szűkre varrom, hátha még akarnak gyereket” – sokkoló mondat, ugye? Néhány hete az nlc számolt be először arról az előforduló gyakorlatról, hogy a gátmetszés után az orvos egy plusz öltéssel szűkebbre varrja a nő hüvelyét, sokszor cinkosan utalgatva arra, mindezt a férj örömére teszi.
- És végül: Ne érezzük kellemetlenül magunkat pusztán azért, mert eljátszottunk a gondolattal, hogy virág és bonbon helyett valódi nőnapot szeretnénk.
Mit kérnének a fentieken kívül a szerkesztőségünk nőtagjai, ha bármit lehetne?
Eszter: Én egyébként nagyon örülök a virágnak, lehetőleg nem a vágottnak, jöhet mag, palánta, fűszer-növény, kisfa is, amit elültethetek. Örülnék bármilyen programnak, ami kiszakít ebből a Covidos-bezártságból és a felszabadulás élményét adja, jöhet ajándékba tavasz, napfény, lendület. Persze örülnék az ingyenes intim termékeknek is, de talán a legjobb az volna, ha nálunk is megkapnák a kötelező szabit a nők a menstruációjuk első két napjára. Kollektíven pedig két dolognak örülnék nagyon: ha a nők (férfiak) többet foglalkoznának a testi-lelki egészségükkel, kapcsolatban lennének önmagukkal, és nem hajtanának, pörögnének ezerrel a világban. Örülnék annak is, ha végre leépülne az áldozathibáztatás kultúrája, senkinek nem jutna eszébe „minek ment oda”, nem kéne bosszúpornóról írni, és nem kéne olyan kommenteket olvasni, mint amilyenek az ilyen kényes témák alá születnek nagy átlagban.
Gabi: Az igazán nagy ajándék az lenne, ha egyetlen napig nem kellene semmilyen döntést hoznom, eligazítanom, megoldanom, de még az olyan apró felelősségeket is levenné valaki a vállamról, hogy milyen bugyit adjak a gyerekre. Ez lenne a legszebb, nulla felelősség egy napig, tök boldog lennék tőle. Ezzel, gondolom, minden egyedülálló, nagyszülőmentes anya együtt tud majd érezni.
Olga: Ha aranyhal üzemmód van, és bármit lehet kérni, akkor én tötyörgősávot szeretnék az autópályákra. Az van, hogy bénán vezetek (de legalább belátom), és elég nagy segítség lenne egy ilyen kisegítő sáv a vezetés terén hozzám hasonlóan fejlesztésre szorulóknak. Olyan, ahol nincsenek sem kamionok, sem agresszív gyorshajtók, hanem csupa türelmes (és kihívásokkal küzdő) ember, akik között békésen elpöföghetnék bárhová. Ez nekem maga lenne a szabadság. Legyetek kedvesek hozzám, mert nehéz volt ez a coming out.
Anett: Ha többet nem kérdezné meg senki, hogy mikor szülök már gyereket!
Éva: Szeretném, ha néha (nem néha) nekem is főznének vacsorát.
Lina: Szeretném, ha a magyar parlamentben több nő ülne. És arra is lenne igényem, hogy olyan nők kerüljenek be, akik nem a patriarchátus szabályai szerint foglalkoznak nőügyekkel.
Daniella: Oltást szeretnék kerni és repülőjegyet Párizsba, ahol maszk nélkül mehetek múzeumba, kiöltözve vacsorázhatok, olyan kaját, amit végre nem én főzök.
Judit: Egy 2019. márciusi napnak… Meg egy kis alvásnak.
Kriszta: Hogy végre mindenki fellélegezhessen, szó szerint és átvitt értelemben is.
Tudom, tudom: nőügyekkel nem foglalkozunk. Pedig kellene. Itt vagyunk. Nők, akik anyák, feleségek, szinglik, özvegyek, fiatalok, öregek, nyugdíjasok, vagy aktívan dolgozók. Nők. Nőügyekkel.
