A világot hetek óta lázban tartja Gabby Petito influenszer ügye, akinek holttestét szeptember végén találták meg a hatóságok, és most már azt is tudni, hogy gyilkosság, pontosabban fojtogatás áldozata lett. A lánynak augusztus végén szakadt meg a kapcsolata családjával Wyomingba vezető útja során. Édesanyja szerint utolsó, lányától kapott üzenete nagyon furcsa volt, nem az ő szóhasználatát tartalmazta. Az ügyben az első számú gyanúsított vőlegénye, Brian Laundrie lett, aki a lány nélkül tért haza, ügyvédjét pajzsként maga előtt tartva hallgatásba burkolózott, majd szép csendben egyszer csak felszívódott, és azóta is bottal ütik a nyomát.
Gabby Petito esete több szempontból is számos kérdést vett fel a családon belüli, sokszor rejtve maradt erőszakról, a csillogó-villogó influenszerlét álságosságáról, sőt még a diszkriminációról is, ugyanis az eset kapcsán egyértelműen kimutatható, hogy sokkal gyorsabban lépnek a hatóságok, ha egy fehér nő eltűnéséről van szó, mintha más társadalmi, etnikai csoportok tagjainak az eltűnését jelentenék be. Ám az ügy abból a szempontból is megmozgatta az embereket világszerte, hogy a nő gyakorlatilag minden percét dokumentálta az Instagramon, ami lehetővé tette, hogy a közösségimédia-felhasználók is „becsatlakozzanak” a nyomozásba, a bántalmazás jeleit keresve például a nő testén, és persze rengeteg elméletet alkossanak meg.
TikTok és Instagram ide vagy oda, az emberek szenzációéhsége a rejtélyes ügyek után nem új keletű dolog, ahogy az sem, hogy a fotelből mindig jobban tudják, mi történt, mint maguk a nyomozók. A most következő gyilkosságok szintén megrémítették az embereket, megbotránkoztatták a rendőrséget, és számtalan kérdést hagytak maguk után. A Time cikke nyomán visszatekintünk az elmúlt 150 év legjelentősebb gyilkosságaira, illetve hozunk egy hátborzongató és máig megoldatlan hazai esetet is. A gyilkosságok részleteikben ugyan különböznek egymástól, de egy dolog közös bennük: a gyilkost sosem találták meg.
Hasfelmetsző Jack, aki Londont tartotta terror alatt
London leghírhedtebb sorozatgyilkosa több mint egy évszázaddal ezelőtt prostituáltakra vadászott az East End környékén, és legalább öt nő megölésével és megcsonkításával írta be magát a köztudatba. 1888-ban a rendőrség három hónapon belül egyre több holttestet talált egymástól nem messze. A helyi újság barbárnak nevezte a gyilkosságokat, és nem is részletezte őket, mondván, „túl szörnyűek a leíráshoz”. A hatóságok először azon tűnődtek, vajon a gyanúsított hentes-e vagy orvos, ugyanis vérfagyasztó gyilkolási módszere a kés ügyes használatát igényelte, emiatt pedig feltételezhető volt, hogy a gyilkos professzionálisan űzi ezen szakmám egyikét. Az úgynevezett „Whitechapel-gyilkosságok” áldozatainak mind elvágták a torkát, és legtöbbjüknek hasát is felhasították, szerveiket kitépték, mielőtt kidobták volna az utcára a holttesteket Dave Yost szerző szerint, aki Jack the Ripper című könyvében tárta fel az öt halálesetet.
Jelenet az 1959-es Hasfelmetsző Jack című filmből (Fotó: Paramount/Getty Images)
Az FBI, amely egy évszázaddal később,1988-ban egy filmgyártó cég kérésére elemezni kezdte az eseteket, elmondta, hogy minden áldozat alkoholista és prostituált volt, életmódjuk miatt könnyű célpontot jelentettek, és mindegyiküket a reggeli órákban gyilkolták meg. Az FBI szerint a helyi nyomozások azért hiúsultak meg, mert a törvényszéki technológia és az emberölések alapos kivizsgálásának egyéb fejlett eszközei „nem léteztek” abban az időben. Ami azonban elmondható, az emberek – ahogy most a Petito-ügyben is – akkor is ügybuzgóan igyekeztek segíteni a rendőrség munkáját: Charles Warren, aki annak idején a Fővárosi Rendőrség főbiztosa volt, segítséget kért a londoni City rendőrségétől, mert mint írta, „elárasztanak bennünket a javaslatok és a gyanúsítottak nevei”. Számtalan történész és kriminológus – amatőr és profi egyaránt – találgatott a gyilkos kilétével kapcsolatban, de úgy tűnik, Hasfelmetsző Jacket már soha nem fogják azonosítani.
A Fekete Dália meggyilkolása
Rémisztő látvány állított meg egy anyát és gyermekét sétájuk közben: egy meztelen nő torzó teste feküdt a járdán, derékban félbevágva, de egy csepp vér sem volt rajta. A 22 éves Elizabeth Short megölése azonnal a címlapokra került 1947-ben, a sajtó később azért hívta Fekete Dáliának az áldozatot, mert sötét haja volt és fekete ruhát viselt. Short, Massachusetts államban, Bostonban született, hírnévre törekedve érkezett Kaliforniába. Testét Los Angeles egyik lakónegyedében találták meg a hatóságok, az FBI nyilvántartása szerint a holttest szakmailag boncoltnak tűnt, az egyik mellét levágták. Máig nem világos, hogy a feltörekvő színésznő hogyan jutott ilyen szörnyű sorsra. Az FBI, amely abban az időben segített a helyi hatóságoknak a nyomozásban, közölte, hogy rekordellenőrzést végzett a szóban forgó gyanúsítottakon, interjúkat készített az egész országban, azonban az igazság nem derült ki, az ügy megoldatlan maradt. A gyilkosságot egy 1987-es regény, majd egy 2006-os film is feldolgozta Josh Hartnett, Hilary Swank, Aaron Eckhart és Mia Kirshner főszereplésével. A Fekete Dália-ügyről korábban mi is írtunk bővebben. A Los Angeles-i rendőrség továbbra is vizsgálja az esetet.
Az áldozat Elizabeth Short és a gyilkos üzenete (Fotó: Getty Images)
A Zodiákus-gyilkos
A David Fincher rendezésében megfilmesített Zodiákus-gyilkos ahelyett, hogy elkerülte volna a reflektorfényt, inkább a média figyelmére pályázott, és úgy tűnt, élvezi a rendőrség folyamatos félrevezetését, rejtélyes jegyzetekkel, nyomokkal való bombázását, miközben gyilkol. 1968 és ’69 között öt embert ölt meg látszólag teljesen véletlenszerűen Észak-Kaliforniában. A rendőrségnek írott leveleiben azt állította, hogy több tucat áldozat van már a listáján, bár ez sosem igazolódott. Halálos tombolása decemberben kezdődött, amikor két tinédzsert lőtt agyon egy parkolóban. Hét hónappal később újabb két embert lőtt le egy parkoló autóban, egyikük életben maradt. Ekkor kezdtek a helyi újságok leveleket kapni valakitől, aki névtelenül azt állította, felelős a gyilkosságokért. A titkos jegyzeteket megkapó San Francisco Examiner szerint a levelek kódolt üzeneteket tartalmaztak, amelyek elmagyarázták az indítékot, valamint kulcsot adtak az olvasóknak a gyilkos kilétének megfejtéséhez. „Itt a Zodiákus beszél, szeretek embereket ölni, mert annyira szórakoztató. Szórakoztatóbb, mint az erdei vadak elölése, mert az ember a legveszélyesebb állat” – írja egyik levelében az FBI nyilvántartása szerint.
A Zodiákus 1969 november 11-én küldött levele a San Francisco Chronicle-nek (Fotó: Bettmann Archive/Getty Images)
A hatóságok azonban nem fejtették meg a gyilkos nevét takaró kódot, így a Zodiákus szeptember végén további két embert szúrt meg, az egyik életben maradt, a másik meghalt. Két héttel később ismét lecsapott, halálosan megsebesített egy 29 éves taxisofőrt. Napokkal később a Chronicle újságnak postázott egy darabot legújabb áldozata véres ingéből. Az ügyön mostanáig dolgoznak, és bár mindig felröppennek hírek egy-egy újabb gyanúsítottról – a hetekben épp egy jegelt ügyekre szakosodott csoport állítja azt, hogy a Zodiákus a 2018-ban meghalt Gary Francis Poste volt – a mai napig senkire sem tudták hitelt érdemlően bizonyítani a gyilkosságokat. „A Zodiákus napjainkban nem tudná megúszni a gyilkosságokat, a modern technológiának köszönhetően hamar elkapnánk. Ugyanakkor, mivel a média valószínűleg széles körben tájékoztatná a lakosságot, sokkal több beáramló információt kellene átfésülni. A Zodiákus idejében pedig kézzel írt papírokat, dokumentumokat kellett átnézni, ami nagyon megterhelő munka volt” – mondta el Andersen Dávid kollégám interjújában Sal LaBarbera nyugalmazott nyomozó 2018-ban, aki évtizedekig dolgozott az ügyön a Los Angeles-i rendőrségen.
A Zodiákus áldozatai; Betty Lou Jensen, David Faraday és Darlene Ferrin (Fotó: getty images)
Tupac Shakur és Notorious B.I.G.
A zenei világot a 90-es évek végén sokkolta a hír, amikor a rap szupersztárokat, Tupac Shakurt és Notorious B.I.G.-et hat hónap különbséggel lőtték le. A gyilkosságokat egy olyan időpillanatban követték el, amikor a rapperek lemezkiadói hevesen rivalizáltak egymással, ezért sokan úgy vélik, a gyilkosságok annak jelei, hogy a zenei viszályok túl messzire mentek. Shakurt 1996. szeptember 13-án lőtték le máig ismeretlen tettesek Las Vegasban. Abban az időben a 25 éves szupersztár lemezkiadója, a Death Row összeveszett versenytársával, a Bad Boyjal. Hat hónappal később a konkurens lemezkiadó sztárját, Christopher Wallace-t, ismertebb nevén Notorious B.I.G.-et vagy Biggie-t hasonló módon ölték meg. A két szupersztár egyébként barátságban volt az FBI szerint, legalábbis eleinte, ám később, amikor Tupac csoportos nemi erőszak miatt börtönbe került, haverjai eltávolodtak tőle, miközben Biggie népszerűsége nőtt. Máig nem világos azonban, hogy a rivalizálás szerepet játszott-e a gyilkosságokban. Mindkét eset feladata a leckét a rendőrségnek, részben az együttműködést nem mutató tanúk miatt. A felderítetlen ügy természetesen számtalan összeesküvés-elméletnek ágyazott meg: az egyik szerint még mindkét rapper életben van, és csak megrendezték saját halálukat.
Fotó: NY Daily News Archive via Getty Images
JonBenet Ramsey esete
JonBenet Ramsey fiatal, mosolygós arca néz vissza az olvasókra az újságok címlapjáról és a televíziók képernyőjéről világszerte azokban a hónapokban, amikor a mindössze hatéves szépségkirálynőt holtan találták családja coloradói otthonának pincéjében, felkavarva ezzel a csendes, gazdag környék látszólagos nyugalmát. JonBenetet 1996 karácsonyának másnapján verték agyon és fojtották meg ragasztószalaggal. Ez már önmagában elég felkavaró volt ahhoz, hogy felkeltse az egész nemzet figyelmét, ám a lány családja is hamar gyanúba keveredett, és sokan kezdtek találgatni, vajon szülei is benne vannak-e az ügyben. JonBenet édesanyja, Patricia a rendőrségnek elmondta, korán reggel arra ébredt, hogy lánya eltűnt. Felhívta a 911-et, hogy jelentést tegyen emberrablásról, mivel talált egy közel háromoldalas levelet, amely 118 ezer dollár váltságdíjat követelt. Órákkal később JonBenet apja, John azt mondta a rendőrségnek, hogy a pincében fedezte fel lányuk holttestét. A boncolás szerint a halál oka fojtogatás okozta fulladás volt, a kislány halálát gyilkosságként kezelték.
A Ramsey házaspárt azonnal gyanúba keverte a sajtó, a lány halálával kapcsolatban azonban soha senkit nem vádoltak meg. Húsz évvel később a boulderi rendőrség közölte, hogy a nyomozás még mindig nyitva van, a rendőrök célja továbbra is a letartóztatás és a sikeres büntetőeljárás.
JonBenet Ramsey szülei, John és Patsy Ramsey, lányuk fényképével, 1997-ben (Fotó: Helen H. Richardson/ The Denver Post)
A Labancz Anna-gyilkosság
Labancz Anna 23 éves ápoló nő volt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház szemészeti osztályán dolgozott egészen 1970. április 19-i hajnalban bekövetkezett tragikus haláláig. Annát a nővérszállóban lévő szobája ablakában ismeretlen támadója több késszúrással brutálisan meggyilkolta. A halálát megelőző napon egy furcsa hívás érkezett a kórházba, a kagylót az ügyeletes orvos vette fel. A férfi először B. Erzsébet doktornőt kereste, majd miután közölték vele, hogy hazament, azt mondta, Anikóval szeretne beszélni. A viszontkérdésre, milyen Anikót keres, az válaszolta: „Azt nem tudom. Az a helyes barna.” Amikor az ügyeletes doktornő rákérdezett a személyére, a férfi annyit mondott, „Azt nem mondhatom meg”, majd az orvos unszolására bizonytalanul Anna egyik barátjának nevén mutatkozott be. Mint később kiderült, a férfi egy kajakos volt, aki a hívás előtt hónapokkal a szemészeten feküdt, és barátságot kötött Labancz Annával. Az ápolónő beszélt a férfival telefonon, majd közölte az ügyeletes orvossal, hogy a telefonáló, aki bicskanyitogató dolgokat mondott neki, nem a barátja. Később este Annát újra megkeresték telefonon, ezúttal az illető más néven mutatkozott be, és Labancz Anna szobatársának beosztása felől érdeklődött. A nyomozás során előkerült egy ilyen nevű férfi, aki ismerte is Annát, de tagadta, hogy hívta volna a nővérszállást aznap este. A nő halála után több szemtanú is megerősítette, hogy egy 175 centiméter magas, vékony testalkatú férfit láttak a nővérszálló nyitott ablakai alatt ólálkodni, sőt be is nyitni az egyik szobába, azonban a gyilkosság csak később, hajnali negyed négy körül történt. Labancz Anna velőtrázó sikolyaira, a dübörgésre és ablaktörésre az egész nővérszálló felriadt, és a folyósora kirohanva látták, amint Anna kitámolyog a szobából, arca és teste véres, majd összeesik. Annát a közeli baleseti sebészetre szállították, de útközben túl sok vért veszített. Még egy kis időre magához tért, de nem tudta megmondani, mi történt vele. „Meghalok… segítsetek… fáj a szám… mentsetek meg, nem akarok meghalni” – hangoztak utolsó szavai. Kiderült, hogy tüdeje a hátába döfött kés következtében súlyosan megsérült, az orvosok 5 óra 30 percig küzdöttek az életéért.
Fotó: TÜKÖR című képes újság
A gyilkosság első gyanúsítottja egy gépészmérnök volt, aki ismerte régről Annát, és illett is rá a tanúk személyleírása. Ellentmondásos vallomásai és gyanús viselkedése ellenére a vezetőség parancsára a nyomozók nem folytathatták tovább a kutakodást a férfi után. Később több férfi is gyanúba keveredett, egy szőke magas is, akivel Anna egy húsvéti bálon táncolt, a már említett, nővérszálló előtt órákig cigarettázó alak (róla később kiderült, hogy csak a feleségét figyelte meg), és egy Róbert nevű hírhedt bűnöző is, akivel Anna előző barátjával való szakítása után ismerkedett meg a Kossuth Szállóban. A férfi korábban meg akarta erőszakolni a nőt, majd megfenyegette, ha szól a rendőrségnek, megöli. Róbertet ugyan letartóztatták, de kihallgatását követően a rendőrség kizárta a gyilkosság gyanúsítottjainak listájáról, és megállapította, hogy nem lehetett köze Labancz Anna halálához.
A gyilkost végül nem sikerült elfogni, 1990-ben az ügy elévült, ám még 2020-ban is gyanúba keveredett egy férfi, akit egy nyilvánosságra került szigorúan titkos minősítésű jelentés szerint megfigyelés alatt tartottak a Budapesti Fegyház és Szigorított börtön elmeosztályán Anna meggyilkolásának gyanúja miatt. Kiderült, hogy a férfi szintén abban a kórházban dolgozott segédápolóként, ahol a nő, és meg is jelent a proszektúrán, ahol megtekintette a holttestet. A gyanúba keveredett dolgozó túl sok részletet tudott a nő meggyilkolásának körülményeiről, és még helytálló alibit sem tudott szolgáltatni a gyilkosság időpontjára. A Blikk tavaly elérte a Labancz Anna-ügy egykori nyomozócsoportjának tagját, aki a nyomozás szinte minden pillanatára emlékszik, de állítja: felderítő munkájuk során a kórház szinte valamennyi dolgozóját kihallgatták, az elmeosztályon dolgozó segédápolóra azonban nem emlékszik. Így számára is vadonatúj, ám annál érdekesebb ez a friss információ.
