Hétfőn megjelent Várkonyi Andrea És ezt lehet? Jogod van jól lenni című könyve. A műsorvezető – aki nemrégiben a TV2 Média Csoport igazgatóságának tagja lett – a kötetben intim részleteket is elárul arról, milyen a párkapcsolata Mészáros Lőrinccel, az ország egyik leggazdagabb emberével. „A minőségi párkapcsolat az én felfogásom szerint az, amelyik minden értelemben kielégítő tud lenni. Én azt a férfit keresem, aki nemcsak a szerelmem, hanem barát is, szexpartner is, társ is.”
A pszichológus, üzletasszony, orvos Várkonyi a könyvben arról is ír, hogyan alszik együtt Lőrinccel, ami sokaknál kiverte a biztosítékot: „Korábban soha senkivel nem tudtam összeölelkezve aludni, még egy délutáni szunyókálás erejéig sem. (…) Sokáig azt hittem, csak a romantikus filmekben létezik, hogy két ember egymás karjában szenderedik el, de most, amióta megtaláltam a páromat, meglepődve figyeltem fel rá, hogy csak ráhajtom a fejem a mellkasára, és mint a kisbaba, úgy alszom.”
Schilling Árpád beszólt Várkonyi Andreának (Fotó: Facebook/Instagram)
Ám más részlet is adhat okot a kikerekedett szemekre a könyvben: a Függetlenség című fejezetben Várkonyi például ezt írja:
„Néhány éve bementünk egy közintézménybe, és amikor kijöttünk, Nóri azt kérdezte: anya, miért ilyen szörnyen unott arccal ül itt mindenki? Mondom: édes kicsim, azért, mert egész életükben nem csinálnak mást, mint iratokat tologatnak ugyanazzal a három emberrel összezárva egy ronda hivatalban, nagyon kevés pénzért. Mondom: de jó, hogy észrevetted! Látod, nem azért papolom, hogy tanuljál, mert mindenáron nevelni akarlak, hanem azért, hogy felnőve majd dönthess úgy, hogy te nem egy hivatalban akarsz ülni.”
Ez volt az a bekezdés, ami Schilling Árpád rendezőnél kiverte a biztosítékot, és egy Facebook-bejegyzésben így kommentálta a nemrég Mészáros Lőrinccel megházasodó Várkonyi mondatait:
„Nem, nem unott arccal ülnek ott az emberek, hanem fáradtan és reményvesztetten, mert ők is tanultak és hajtottak, de ezt a kutya sem honorálta nekik” – kezdi, majd azzal folytatja, hogy azok az emberek a közintézményben dolgoznak és szenvednek, mert „a király nem méltatja őket figyelemre, nem úgy mint téged, meg azt az egybites agyú csávódat, aki – veled együtt – azt akarja elhitetni a világgal, hogy a tehetsége juttatta oda, ahova, nem pedig az EU-s támogatások magánosításában játszott szerepe.”
Majd így folytatja:
„Legalább legyen már benned annyi jóérzés, hogy a saját végtelen szerencsédet nem a dolgozó emberekhez méregeted.”
