nlc.hu
Aktuális
Magyar képregényfiguráért, Jucikáért rajong az internet

Jucika visszatért: egy hatvanas évekbeli magyar képregényfiguráért rajong az EGÉSZ internet

Jucika még a Ludas Matyiban kezdte szédületes pályafutását a múlt század közepén, majd röpke pár évtizedes kihagyás után hirtelen újra felbukkant a semmiből, és a nemzetközi online fórumok egyik kedvenc új kabalafigurája lett.

Pusztai Pál népszerű képregényfigurája, a jellegzetes bubifrizurát és többnyire elég kevés ruhát viselő Jucika volt az ún. kádári konszolidáció Magyarországának első számú rajzolt szexszimbóluma; afféle szocialista Betty Boop, mondjuk. És még annál is több. Ahogy Rózsa Gyula írta a Mozgó Világban: „Jucika akkor, a késő ötve­nes és a kora hatvanas években országos és össz­társadalmi népszerűségnek örvendett, okkal. Ju­cika természetes volt, mint egy házmesterlakás­ból kipattant, második generációsan városi tün­dér. Jucika érzéki volt, mint korának megvágva engedélyezett magyar neorealista filmjeiben a munkáslányok. Jucika talpraesett népleánya volt, sok bájjal és humorral. Jucika jópofa volt.”

Az egyik kedvenc Jucika képregényünk (forrás: holespoles.tumbl/Ludas Matyi)

Az egyik kedvenc Jucika képregényünk (Forrás: Ludas Matyi)

Jucika kalandjait 1957-től az Érdekes Újságban, majd 1959-től ’70-ig – az alkotó sajnálatosan korai haláláig – a Ludas Matyiban lehetett követni: ezek három panelből álló, szöveg nélküli, humoros képregények voltak (pontosabban comic stripek, de a Magyar Népköztársaságban természetesen senki nem nevezte így) amelyekben Jucika hol kissé szertelen és kétbalkezes fiatal nőként, hol tűzrőlpattant menyecskeként, hol belevaló jukkerlányként, hol pedig valóságos végzet asszonyaként tűnt fel, és keveredett különféle vicces és kellemetlen szituációkba, miközben azért mindig megőrizte azt a bizonyos szomszédlányos, naiv báját. A cselekmény gyakran – de nem kizárólag – akörül forgott, hogy tökéletes homokóra alakú és mandulaszemű főhősnő milyen elbűvölő tehetséggel és végtelen lazasággal szereli le vagy leckézteti meg a tolakodó, kellemetlenkedő, nyálcsorgató férfiakat, akik mindig rendkívül nagy számban sereglettek körülötte.

Mondjuk így:

Jucika és az aszfaltbetyár (forrás: Ludas Matyi)

Jucika és az aszfaltbetyár (Forrás: Ludas Matyi)

Vagy éppen így:

Jucika a könyvtárban (forrás: Ludas Matyi)

Jucika a könyvtárban (Forrás: Ludas Matyi)

Esetleg így:

Jucika átöltözik (forrás: Ludas Matyi)

Jucika átöltözik (Forrás: Ludas Matyi)

Na jó, még ezt, aztán folytatjuk:

Jucika mint autómentő (forrás: Ludas Matyi)

Jucika mint autómentő (Forrás: Ludas Matyi)

Jucika modern, nagyvárosi nő volt: szép, egyedülálló (bár az egyik epizódban férjhez ment), szabad szellemű és szexuálisan öntudatos. Divatosan öltözködött, ám emellett igen emlékezetes meztelenkedéseket is produkált a képregényekben. Szabadidejét meglehetősen aktívan töltötte, szeretett különféle sportokat kipróbálni, szórakozni, moziba, színházba járni, és nem vetette meg sem az alkoholt, sem pedig a férfiakat; kivéve persze azokat, ugye, akiket megvetésre méltónak ítélt. Különös vonzerejének tökéletesen tudatában volt, azonban nem csinált belőle túl nagy ügyet.

A korszellemre és a karakterre is jellemző, hogy Jucika a szakmai életében is rendületlenül hajszolta a kihívásokat, valamint az izgalmakat, és bő tízéves pályafutása alatt számos munkakörben próbálta ki magát: dolgozott irodistaként, ápolónőként, légikísérőként, gyári munkásként, fotóriporterként, vasutasként, de volt bokszedző, űrhajós, feltaláló, sőt még a Ki mit tud?-ban is szerepelt botcsinálta bűvészként (és fel is gyújtotta a díszletet).

Egy klasszikus Jucika-féle meztelenkedés (forrás: Ludas Matyi)

Egy klasszikus Jucika-féle meztelenkedés (Forrás: Ludas Matyi)

Egyértelműen kilógott a szocialista embertípus kategóriájából, mégis tipikusan kelet-európai jelenség volt: ez a figura így, ebben a formában biztos nem születhetett volna meg a vasfüggönyön túl. Ugyan mai szemmel – ha kicsit hunyorítva nézzük – némelyik képregény elsőre talán szexistának tűnhet, de sok értelme nincs ezen moralizálni, hisz Jucika még a szexizmust is önfeledt, ártatlan viccbe fordította.

Pusztai Pál hetente jelentkező sorozatáért az egész ország rajongott.  A Magyar Hírlap 1970-es nekrológjában úgy fogalmazott, hogy „a Ludas Matyi olvasóinak nagy része éveken át – mi tagadás – a negyedik oldalt ütötte fel legelőször. Ott találhatta a csábos mosolyú Jucika folytatólagosan megrajzolt kalandjait – egy kissé egész életünk tükrét” – és ebben valószínűleg nem sok túlzás volt. Ha a rovat egy-egy héten valamilyen oknál fogva hiányzott a lapból, máris felháborodott és méltatlankodó olvasói levelek tömegei özönlötték el a szerkesztőség postaládáját. 

A Jucika-kultusz a hatvanas években szinte végig a maximumon pörgött: a figura szerepelt kártyanaptárokon, a Szentgotthárdi Selyemgyár munkavédelmi anyagában, majd a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat oktató diafilm-sorozatában, illetve televízió- és mozireklámfilmjében. A Ludas Matyi többször is címlapra tette, a Magyar Rádió Levelek Jucikához címmel zenés összeállítást készített a tiszteletére, a televízió egyik humoros műsorában pedig egy hús-vér színésznő, Magda Gabi keltette életre.

Sőt: 1964-ben (és nem ’65-ben, ahogy a videó címében áll) még egy külön blokkot is kapott a Híradóban, amelyben végre meg is szólalt:

Jucikát külföldön is megpróbálták befuttatni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az NDK-ban a Freie Welt nevű újság közölte Pusztai Pál rajzait 1965-től, de a Képregénymúzeum blog információi szerint Jucikát túl frivolnak ítélte a komoly szerkesztőség, és mindössze kilenc rész után lecserélték egy ártalmatlan lengyel manóra. Némely szovjet tagköztársaságban meg állítólag be is tiltották a képregényt pornográfia gyanúja miatt. A Wikipediáról még az is kiderül, hogy 1968-ban egy pontosan meg nem nevezett kanadai kiadvány vásárolt meg 240 Jucika epizódot, hogy „Judy” címen publikálja, Kínában 1989-ben egy különböző országok vicces képregényeit gyűjtő kötetben jelentek meg Jucika képsorok, 2003-ban pedig egy kimondottan Jucikával foglalkozó füzetet adtak ki.

Aztán Jucika emléke lassan-lassan elhalványult, és több generáció nőtt fel úgy, hogy valószínűleg soha nem találkozott az egykor oly nagy közszeretetnek örvendő figurával; legfeljebb csak valami szülőktől-nagyszülőktől véletlenül megmaradt régi Ludas Matyiban.

Pusztai Pál Jucikával (forrás: Ország-Világ)

Pusztai Pál Jucikával (Forrás: Ország-Világ)

Azonban pár éve valami megváltozott. Ugyanis 2018. április 24-én egy lesserknownwaifus nevű tumblr-blog kirakott egy Jucika-összeállítást, és a poszt több ezer interakciót – lájkot, reblogot, satöbbit – hozott pillanatok alatt a nemzetközi tumblr-közösségben, jelenleg pedig 15 ezernél áll a számláló, ami ezen a platformon elég soknak számít. (és akkor itt álljunk is meg egy zárójel erejéig, tudniillik a blog neve – azaz a Kevésbé ismert waifuk – talán némi magyarázatra szorul: a waifu egy műjapán kifejezés, ami leginkább az anime/gamer-fandomban használatos, és azokat a női karaktereket nevezik így, amelyek iránt a többnyire hímnemű geekek akár ironikusan, akár komolyan gyengéd, romantikus érzelmeket vagy akár konkrét szexuális vonzalmat táplálnak. Szóval Jucikából egy szempillantás alatt valódi ikon vált ebben az óriásmellű mangafigurák dominálta közegben).

Megnézem
Összes kép (20)

Majd 2018 nyarán – legalábbis a knowyourmeme mémtudományi oldal tényfeltáró bejegyzése szerint – egy Jigboi nevű twitter-felhasználó is kiposztolt egy Jucika-stripet, és megkérdezte (természetesen angolul), hogy hol találhatna még többet. Innentől kezdve aztán tényleg elszabadult a pokol, és a Jucika-képregények elözönlötték a nemzetközi online fórumokat: a Tumblr-t, a Twittert, a Redditet, a 4chan-t, és a többit, Pusztai Pál figurájából pedig igazi internetes sztár lett, akinek (aminek) ma már komoly és elkötelezett rajongótábora van mindenhol Amerikától Ázsiáig. A Jucika Daily nevű aktív Twitter-oldalt például jelen pillanatban 152 ezren követik, a JucikaInOrder-t meg 21 ezren.

Jucika (illetve maga az alkotó) ráadásul jó úton van afelé, hogy újgenerációs feminista ikon váljon belőle; hát olvassuk csak el például ezt az angol nyelvű esszét, amelyben a szerző olyan megállapításokat tesz, hogy például „Jucika úgy öltözködik, ahogy neki tetszik, és nem fél helyretenni azokat a férfiakat, akik ezt valamiféle felhívásnak veszik. Annak fényében, hogy milyen korszakban, illetve kulturális közegben készült a képregény, egy középkorú magyar férfitől ez egy pokolian bátor és progresszív állásfoglalás”.

Megnézem
Összes kép (10)

De nem ám csak az eredeti Jucika-történetek hasítanak az interneten, hanem az ún. fan artok, azaz a – tippünk szerint zömében fiatal nők és lányok által készített – rajongói műalkotások is, az újragondolt-áramvonalasított-modernizált Jucika képregényektől a manga stílusú Jucikákon át egészen leszbikus Jucikákig, és tovább (pornográf Jucikák is vannak, de olyanokat nem mutatunk, akit érdekel, keressen rá). Bár a globális Jucika-reneszánsz már szabad szemmel is jól látható, az ún. mainstream/mértékadó/stb. újságok egyelőre még nem haraptak rá, szóval ha valaki időben fel akar ugrani a vonatra, akkor itt a remek alkalom; valószínűleg nincs már messze az a pont, hogy valamelyik Z generációs filmsztár, popsztár vagy influenszer kiposztoljon egy-két Jucikát a milliós követőtáborának, és ezzel, ahogy mondani szokás, felrobbantsa az internetet. Azért ez elég szép teljesítmény egy jó hatvan évvel ezelőtti magyar képregénytől.

Kapcsolódó cikkeink:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top