A magyar dalia és a nyápic német – ez volt a legelső magyar képregény

Először talán érdemes lenne tisztázni, hogy mit is nevezünk képregénynek. Az internet azt írja, hogy a képregény egymás után következő képek sorozata, amelyek egy történetet mesélnek el, de így sem vagyunk sokkal beljebb, hisz ezzel az erővel akkor képregény mondjuk a Hölgy és az egyszarvú néven ismert titokzatos 15. századi falikárpit-együttes (noha azóta sem tudjuk, hogy milyen sorrendben is kellene olvasni, illetve nézni), akárcsak William Hogarth 1732-ben készült csodaszép metszetsorozata, A szajha útja, és képregény minden a barlangrajzoktól bizonyos kódexillusztrációkig. Meg tulajdonképpen az a megállapítás sem teljesen hülyeség, hogy minden egyes kép egy történetet mesél el, bár ez már tényleg nagyon messzire vezet; mindenesetre jellemző, hogy még a hagyományos történetmeséléstől rendszerint idegenkedő rendező, David Lynch Budapesten is bemutatott fura fotókiállítása is a Kis történetek címet kapta. Szóval, nem is olyan könnyű megmondani, hogy pontosan mi is az a képregény, de azért nyilván mindenki felismeri, aki látott már ilyesmit, ahogy bizonyára azt is mindenki meg tudja állapítani, hogy az ’O sole mio sem egy popszám, holott van neki verzéje, fülbemászó refrénje, és alig hosszabb, mint három perc.

A szajha útja egyik darabja (Forrás: Wikipedia)

Az első mai (vagyis inkább tegnapi) értelemben vett, már tényleg egészen képregényszerű képregények valamikor a 19. század közepe táján jelentek meg Európában: a műfaj egyik nagy úttörője a svájci Rodolphe Töpffer volt, a másik pedig a német Wilhelm Busch, a legendás Max és Móric sorozat alkotója, akinek munkáit a Fliegende Blätter nevű szatirikus lap is rendszeresen közölte. Utóbbi kiadvány az Osztrák-Magyar Monarchia területén is igen népszerűnek számított, és így alapvetően ez szolgált mintául az első jelentősebb magyar humorisztikus folyóirat, az 1858-ban indult Üstökös számára is. Az újság alapító-szerkesztője maga Jókai Mór volt, aki egy nap körülnézett a magyar médiapiacon, és úgy találta, hogy „nincs egy kritikai lap, nincs egy humoristico-satyricus-lap, pedig mennyire volna dolga mindkettőnek!” Ugyan a kifogyhatatlan energiájú írót – és ezzel remélhetőleg nem sértünk meg senkit – talán nem elsősorban sziporkázó humoráért szeretjük, az Üstökös szép sikert aratott, és a következő évtizedekben is állva tudott maradni, pedig akkor már az egyre sokasodó konkurenciával, a Borsszem Jankóval, a Bolond Miskával és a többi élclappal is meg kellett küzdenie. De hát az az újság, amelynek olyan remek című visszatérő rovatai vannak, mint a Költemények, az Elbeszélések és történeti adomák, a Borkorcsolyák, a Feljegyzésre méltó dolgok, az Aranymondások, a Szép hegedűszó, a Kapaciózus kérdések, a Retrospectus, a Távirati sürgönyök, a Kocsmai diplomaták, a Hiteles hírek, a Tutti frutti, a Keserű cseppek, a Humoreszkek, a Korrajzok, a Szatírák, az Epigrammák, a Tréfák, az Adomák, illetve a Furcsaságok, nyilván nem lehet rossz.

Jankó János Jókai-karikatúrája a Borsszem Jankóban (Forrás: Wikipedia)

Ahogy a német nagytestvér, úgy az Üstökös is közölt képregényeket, és nem ám fordításokat vagy jobb-rosszabb utánérzéseket, hanem igazi, eredeti magyar képregényeket, amelyeknek Magyar Miska, az ágaskodó bajszú, daliás magyar vitéz (esetleg parasztember), valamint a sváb és osztrák sztereotípiákat megtestesítő-karikírozó, buta, arrogáns és szerencsétlen, férfiatlan (bajusztalan!) megjelenésű Német Miska voltak a főszereplői, és amelyek rendszerint az utóbbi szánalmas bukásával végződtek. Ezeket az 1861-től jelentkező kis comic stripeket eleinte állítólag maga Jókai írta és rajzolta, de aztán hamar átadta a feladatot – legalábbis a rajzolás részét – a korszak legfoglalkoztatottabb karikaturistájának, Jankó Jánosnak, akinek már a neve is olyan volt, mint egy monarchia-korabeli vicclapnak. Lehet, hogy Magyar Miska és Német Miska kalandjai mai szemmel nézve már nem annyira szórakoztatóak, és végképp nem politikailag korrektek, de az vitathatatlan, hogy Jókai Mór és Jankó János sorozata műfajt teremtett itthon, ráadásul a nemzetközi trendekkel is szinkronban volt, mely bravúr azért nem mindig sikerül a magyar alkotóknak.

(Érdekesség, hogy az első modern comic stripnek, az 1895-ben született Yellow Kidnek is van magyar vonatkozása: a sárga hálóinget viselő kopasz utcagyerek történetei ugyanis a makói származású amerikai sajtómágnás, Pulitzer József lapjában, a New York Worldben jelentek meg.) 

Magyar Miska, Német Miska és a lánykérés

Magyar Miska, Német Miska és a lánykérés 2.

Magyar Miska és Német Miska lóversenye

Magyar Miska, Német Miska és a korsó

Magyar Miska és Német Miska a vendéglőben