Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint ebben az évszázadban ilyen intenzív exodusra még nem volt példa a világon.
Az orosz invázió elől menekülők közül a legtöbben Lengyelország, Románia és Szlovákia felé indultak el, Magyarországra naponta 20-25 ezer ember érkezik, eddig közel 145 ezren lépték át a határt, de csak kevesen maradnak Magyarországon.
Ukrán menekültek Lengyelországban. (Fotó: Beata Zawrzel/NurPhoto via Getty Images)
Automatikusan jár a védelem az EU országaiban
„A magyar kormány üdvözlendő lépése volt, hogy a harcok megkezdését követően, szinte azonnal hozott egy rendeletet, amelynek értelmében az ukrán érkezők úgynevezett menedékes státuszt kapnak a kormánytól. Ez egy időleges védelmet jelent, amelynek az a haszna, hogy nagyobb tömegek érkezésekor nem kell végigfuttatni a hosszadalmas, menekültügyi eljárást, hanem a rendelet értelmében az, aki Ukrajnából jön és megfelel bizonyos feltételeknek, (ukrán állampolgár, vagy harmadik országbeli, aki Ukrajnában jogszerűen tartózkodott, a szerk.) megkapja automatikusan a menedékes státuszt. Ennek a státusznak az érvényességét a kormány gyakorlatilag bármeddig meghosszabbíthatja, ha okot lát rá, és a háború elhúzódik. Hasonlót a délszláv háború idején alkalmaztak” – magyarázta a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa, Zádori Zsolt. Fontos változás, hogy március harmadikán minden uniós belügyminiszter – így Magyarország is – megszavazta az Európai Bizottság történelmi jelentőségű javaslatát, mely szerint
az Ukrajna felől menekülők átmeneti időre azonnali, automatikus védelmet kapnak,
így megspórolható a hosszadalmas menekültkérelmi eljárás. Ez azt jelenti, hogy az Ukrajnából menekülők tömegeinek adna egyelőre 1 évig terjedően tartózkodási engedélyt és védelmet, lehetőségeket. Az átmeneti védelmi direktívát még az 1990-es évekbeli balkáni háborúk során hozták létre, hogy ha tömegesen menekülnének az emberek EU területére emberek, akkor legyen rá eljárásmód, de végül sosem aktiválták, eddig.
Azonban továbbra is nehéz helyzetben vannak azok a Magyarországra érkező ukrán menekültek, akik kettős (ukrán és magyar) állampolgársággal rendelkeznek. A háború előtt 120-150 ezer magyar élt Ukrajnában, a túlnyomó többségük Kárpátalján, sokuknak van magyar állampolgársága is.
Ők azonban nem kaphatnak menedékjogot, így most ideiglenes védelmet sem, és nem részesülhetnek a menekülőknek járó ellátásokban, nem kapnak az államtól szállást, élelmezést és egészségügyi ellátást.
Pedig sokan vannak, akik magyarországi kapcsolatok, jövedelem és szállás híján egy ideig bizonyosan ellátatlanul maradnak. Őket egyelőre civil és egyházi szervezetek, önkormányzatok és polgárok segítik, de a civil segítőszándék véges, és nem is helyettesítheti teljesen az állami szerepvállalást.
„Nem múlt el nyom nélkül, hogy a kormány nyolc éve hergel
a menekültekkel szemben. Érdekes azonban, hogy ez nem a lakosság hozzáállására hatott, hiszen elképesztő lendülettel segítenek a civilek. Azok a segítő hálózatok, amelyek 2015-ben kiépültek, újjáéledtek egy pillanat alatt. Akik hét évvel ezelőtt segítettek a szír menekülteknek, most az ukrán és orosz menekültekért is megmozdultak. Ezzel ellentétben a kormány annyira leépítette a menekültügyi ellátórendszert, hogy az most láthatóan akadozva indul be, míg a szomszédos országok, mint Szlovákia, Lengyelország, vagy Románia jóval felkészültebben fogadta a menekültek tízezreit. Ott egyértelműen látható az állam jelenléte: információs, melegedő sátrak épültek fel pillanatok alatt, és még hosszan sorolhatnánk a különbségeket.
A magyar kormány nem ad kellő tájékoztatást az ide érkezőknek,
amikor a Magyar Helsinki Bizottság múlt hét pénteken magyar és angol nyelvű információs szórólapokat osztott, akkor a kormánynak még semmilyen anyaga nem volt, amit a menekültek kezébe adhatott volna. Az államnak az is fontos feladata lenne, hogy koordinálja sok tenni akaró civilt, egyházi, karitatív szervezetet. E célból létre is hozták a Híd Kárpátaljáért segélyprogramot, ugyanakkor a Karitatív Tanácsba nem hívtak meg olyan jogvédő szervezeteket, mint például mi, akik már 1989 óta foglalkozunk menedékkérők jogvédelmével” – mondja a szakember, hozzátéve, hogy a menekültek elszállásolásában is a civilek, az egyházak, a karitatív szervezetek állnak az élen, és komoly segítséget adnak a határ menti, szegény önkormányzatok. De
Budapest is jelentős számban fogadott be menekülő embereket,
vagy nyújt átmeneti otthont azok számára, akik nem akarnak menedékesek lenni, de tovább akarnak menni. Az állami befogadóállomások azonban minimális létszámú ember elszállásolására alkalmasak, mert, ahogy Zádori is említette, a menekültügyi ellátó rendszert a 2015-ös menekültválság után a kormány annyira elsorvasztotta, hogy csak a kis kapacitású balassagyarmati és vámosszabadi menekülttábor működik, a nagy létszámú befogadó állomásokat bezárták. Hasonlóképpen járt a szociális ellátórendszer is, amely például a kettős állampolgársággal rendelkezőket tudná segíteni.
Kiüresedtek azok az ellátási formák, amelyeket alkalmazva lehetne ezeken az embereken segíteni.
– mondta Zádori Zsolt, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyzetben olyan szakemberekre volna szükség, akik azzal foglalkoznak, hogy felmérjék, kinek minek milyen segítségre van szükség, de ezt a feladatot is főleg a civilek végzik. „Az ide érkező embereknek nem csak élelmiszerre, fedélre, illetve egészségügyi ellátásra van szükségük, legalább ennyire fontos az emberi méltóság és biztonság visszanyeréséhez az, hogy a jogi helyzetük minél hamarabb rendeződjön. Ebben
tudnánk segíteni a kormánynak, ha az szóba állna velünk”
– fogalmazott Zádori, kiemelve:
„A mostani menekülőket nem egy emberi masszaként kezelni, hiszen ez a 130 ezres csoport nagyon különböző helyzetű emberekből áll, épp úgy van köztük menekült ghánai diák, aki a Kijevben tanult, mint kettős állampolgárságú roma, vagy a határ mellől eljövő ukrán család, és még sorolhatnánk. A menekülők főleg nők, idősek, krónikus betegek, gyerekek, akik mind speciális gondoskodást igényelnek. Ezeket a szükségleteket azonban csak állami segítséggel lehet kielégíteni.”
Hirdetés
